A Politechnikum épületének története

A mai Közgazdasági Politechnikum Gimnázium és Szakközépiskola Vendel utcai két épületét 1897-ben emelték Kiss István tervei alapján. Kezdetben a Budapesti Első Gyermekmenhely Egylet Központi Intézeteként működött.

A Budapesti Első Gyermekmenhely Egyletet külföldi példák nyomán az 1870-es években alapították a Fővárosi Tanács, magánszemélyek és legnagyobb részben a Károlyi család anyagi támogatásával. Az Egylet az ápolásra szoruló gyermekek segítését, gondozását tűzte ki céljául. Elsősorban a külvárosokban fejtette ki tevékenységét, ahol a szegényebb régiókban kialakult társadalmi szükség a legégetőbb volt. Az Egylet 1872-től saját, Knézits utcai házában működött. Folyamatos fejlődése és megerősödése arra késztette az intézet vezetőit, hogy új, nagyobb épület megépítését vegyék tervbe. Az új épület elhelyezésére a főváros a ferencvárosi Ranolder Intézet mellett egy telket jelölt ki, és az építkezéshez 10 000 forintot szavazott meg. 1885-ben az Egyesület elnökének bőkezű hozzájárulásával a szomszédos telket is megvásárolták. 1895-ben fogalmazták meg az építési programot, mely szerint az akkori modern higiénia kívánalmainak is megfelelő, pavilonos rendszerű épületegyüttest kívántak létrehozni. Az épület tervezésével Kiss István építészt, műegyetemi magántanárt bízták meg.

Az eredeti elképzelés szerint öt pavilonból álló épületegyüttest terveztek, ahol az egyes szabadon álló épületeket zárt folyosók kötötték volna össze. A komplexum két nagyobb és két kisebb épületből (ezek közül az egyik – a volt Ranolder felőli – kápolna), valamint egy udvari istállóból állt volna. A korlátozott anyagi lehetőségekhez igazodva azonban csak a Vendel utcai két pavilon valósult meg. A terv úgy módosult, hogy a Központi Intézet működéséhez szükséges funkciók a két megépült tömbben kaptak helyet.

A központi épület eredetileg pince + földszint + emelet kialakítással készült, 4,20-4,55-4,40 méteres emeletmagasságokkal. Szimmetrikus tömegalakítású, az udvarba és az utca felé benyúló rövid oldalszárnyakkal, szimmetriatengelyében lépcsőházzal. A folyosók az épület középső részén az oldalsó traktusban futnak, majd az oldalszárnyon keresztül folytatódnak, biztosítva a kapcsolatot a másik tömb felé. A tengelyes homlokzat igényes téglaburkolattal készült, a pinceszinten szegmensívű, a felsőbb szinteken félköríves záródású nyílásokkal. Az épületet a földszint feletti övpárkány, a záró párkány és a nagy ereszpárkány vízszintesen tagolják, amit tovább erősít a földszintet hangsúlyozó sávos kialakítású téglaburkolat. Az ereszpárkány alatt eredetileg idomtéglákból kialakított, fríz jellegű sáv húzódott. A fríz ritmusához illeszkedett a szaru-kiosztás, az ereszcsatorna rögzítése, de még a hófogórács is, karakteresen zárva le az arányos épületet. Az épület átépítésével új, kevésbé jellegzetes ereszpárkányt építettek. Az első emeleti homlokzatot az ablakok mellvédjén növényi ornamentikával és szalagokkal díszített domborműves kerámiatáblák gazdagítják. A pinceszintre a gépészeti és kiszolgáló helyiségek kerültek, a magasföldszinten az orvosi és adminisztrációs helyiségek, az emeleten pedig a gyermekek és az apácák hálótermei kaptak helyet.

A másik épülettömb a Ranolder mellett helyezkedik el, eredetileg szintén egyemeletes pavilonja az utcavonalon áll. Helyiségei a saroklépcsőházból nyíló központi előtérhez kapcsolódnak. Homlokzatának kialakítása a központi épülethez igazodó architektúra. Érdekes, hogy a meg nem épült kápolnát ennek az épületnek az emeletén helyezték el az apácák szobái mellett. Az akkori modern technika kívánalmainak megfelelően az épületeket központi fűtéssel látták el. A fűtőtestek az ablakfülkékbe elhelyezett „bordázott vaskályhák” voltak. A kellően higiénikus szellőzést a falban elhelyezett szellőzők és szellőzőkémények, valamint az ablakok felső szárnyaiban elhelyezett szellőzők biztosították.

Az építkezéshez 1896 júliusában kezdtek hozzá, és 1897 szeptemberében fejezték be. A legfőbb anyagi támogatóról, gróf Károlyi Sándorné Kornis Clarisse grófnőről halála után az intézményt „Klára Gyermekotthon Egyesület”-nek nevezték el. Az első világháború után főleg az anyagi támogatók hiánya miatt az intézmény súlyos válságba került, amelyet a romos épületek állapota is tükrözött. 1937-ben a szomszédos – szintén az Irgalmas Nővérek vezetése alatt álló – Ranolder Nőnevelő Intézettel egyesülve, létrehozták a Ranolder Intézeti „Klára” Nőipari és Háztartási Felső leányiskolát. Ekkor gyors ütemben felújították az épületet az új funkcióhoz igazodva. A fellelhető adatok alapján valószínűleg ekkor került az épületre az eredetihez igazodó téglaarchitektúrájú második emelet. Az alagsorban a két épület közötti vészátjárót létesítettek.

Az alagsorban a gépészeti helyiségek, konyha, étkező, zuhanyzók; a földszinten és az emeleten tantermek, tanári szobák; a második emeleten mozdulatterem (tornaterem?), kápolna és nyelvszobák kerültek elhelyezésre. Érdekesség, hogy az első emeleten az oldalsó pavilon és a Ranolder között ajtót vágtak a falba a két épület összekapcsolására. Ma már csak vakajtóként funkcionál, hiszen az épületek más-más intézményeknek adnak otthont.

Az épület a későbbiekben jelentős változásokon nem ment keresztül. Említést érdemel a második emeleti folyosó homlokzati síkjából kilógó bővítés, amely megjelenéséből következően valószínűleg a ’37-es felújítás után készülhetett.

Az intézményt 1948-ban államosították, ekkor lett Gépipari Technikum és leánygimnázium. Az épület 1975-től másfél évtizedig Ipari Szakmunkástovábbképző Intézetként működött.

A tervező eredeti elképzelése szerinti telekbeépítés egységével szemben ma elég vegyes kép tárul elénk. A telket DK-ről a Lenhossék utcai iskola falazott kerítése határolja. Az udvaron egy kisebb pavilonhoz kapcsolódó lapos tetős raktárépület és a telekhatáron álló alacsony tetőhajlású irodaépület áll. Az egykoron fel nem épült kápolna helyén a közelmúltban földszint + emelet kialakítású tornacsarnokot emeltek. A központi épület mögött hangulatos fasor és apró zöld felület szakítja meg az udvar nagyrészt aszfaltozott felületét. Az épület lényegi változását az eredetihez képest az emeletráépítés jelenti. Építészeti megjelenésében elég jól igazodik az eredetihez. Bár így egy kevésbé szép arányú épület jött létre, magasságban mégis jobban igazodik a szomszédos Leövey Klára Gimnáziumhoz és a Lenhossék utcai általános iskolához.

Az épület funkcionális elrendezése az 1937-es átalakítás óta lényegében nem változott. Az alagsorban a gépészeti helyiségek, konyha, étkező, a földszinten iroda, tanári szoba, stúdió, az emeleteken tantermek találhatók.

Az épület főbb értékeit az igényesen kialakított téglaburkolatú homlokzat, a lépcsőház és a főbejárati előcsarnok eredeti ajtói képviselik.

Források:
Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1899.
Budapest c. folyóirat 1972/5. sz.

Mi fán terem a Politechnikum? (Iskolánk első két évtizede)