Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötete győzött.

Mán-Várhegyi Réka kapta a JAKkendő-díjat

Mán-Várhegyi Réka a Politechnikum diákja volt 1994 és ’98 között. A Hadosztályba járt. Közreműködött a Másik Színház több előadásában:
– 1995:  Ionesco: A kopasz énekesnő;
              Mrozek: Nyílt tengeren;
              Gróf Darlóczy Schwarcz Elemér emlékest
– 1996: Csehov: Lakodalom;
              Csehov: Medve
– 1997: Hold me
– 1998: Szegény Jani – A vándorkomédiás
– 1999: Osborne: Dühöngő ifjúság.

Réka Szászrégenben, a romániai Maros megyében született, jelenleg Budapesten él. Egyetemi tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon kezdte, végül esztétikán és szociológián fejezte be. Főleg a kortárs irodalom- és társadalomelméletek érdekelik, és mindaz, amivel kultúratudomány címszó alatt találkozott. Kedvelt témái a társadalmi nemek, feminizmus, nemzet, kisebbségek és a múzeumi reprezentáció. Foglalkozott többek között kvalitatív kutatással, szerkesztéssel és fordítással. Jelenleg szerkesztőként dolgozik egy gyerekkönyvkiadónál. Prózát gyerekkora óta ír, de egy-két korai kivételtől eltekintve az utóbbi években kezdett publikálni. Írásait többek között az Irodalmi Szemle, a Kalligram, a Magyar Lettre International, a Mozgó Világ és a Műútfolyóirat közölte. 2013-tól a JAK tagja.

Mán-Várhegyi Réka vehette át a József Attila Kör (JAK) 2013-as JAKkendő-díját.  A 2012 óta évente odaítélt JAKkendő-díj célja, hogy kötettel még nem rendelkező negyven év alatti prózaírókat segítsen a pályakezdésben. Pályázni novelláskötettel, kisregénnyel, regénnyel vagy egyéb szépirodalmi prózai munkával lehetett. Réka Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötetével nyerte el az elismerést. A díjazott pályamunka 2014-ben a JAK-füzetek sorozatban jelenik meg.

 

Források: http://mno.hu/grund/man-varhegyi-reka-kapta-a-jakkendo-dijat-1200548

http://www.litera.hu/lathatas/man-varhegyi-reka-boldogtalansag-az-aurora-telepen

 

Boldogan a boldogtalanságról

Az Írók Boltjában mosolygós arcok az asztal körül, mosolygós arcok a közönség soraiban. Mán-Várhegyi Réka különösen boldog. A boldogság oka első könyvének, a Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötetének megjelenése.

A József Attila Kör és a Prae.hu közös kiadásában megjelent könyv kézirata tavaly megnyerte a JAKkendő-díj nyilvános pályázatát. Jeligéjét, a „Mandarin” szót azóta többen Mán-Várhegyi Réka beceneveként kezdték el használni – szerencséjére emellett döntött a beküldéskor. Egy másik, korábbi verzió ugyanis a „Krumpli” lett volna…

A bírálóbizottság egyik tagja bevallja, hogy olvasás közben néha visítva nevetett. Ezek a novellák hamar behúzzák az embert, villámgyorsan „megveszik” az olvasót, aki számára is ismerős történetekkel találkozhat. Ha ilyesmit olvasunk, hajlamosak vagyunk jól szórakozni, és nem azért, mert a felhőtlen boldogságot mutatják be nekünk, hanem éppen amiatt, hogy saját szerencsétlenkedéseinket, szorongásainkat látjuk viszont, és ez felszabadító érzés. Tehát jól érezzük magunkat, ha arról olvasunk, hogy rosszul érezzük magunkat.

A szövegekből ugyanakkor hiányzik a drámai hangvétel, és bár sokszor úgy gondolhatjuk, hogy itt most valami nagyon rossz dolog fog történni, a tragédia mégsem következik be. További érdekessége a könyvnek, hogy a szövegek olvasása után nem konkrét mondatok, hanem inkább képek maradnak meg bennünk. A szerző nem ítélkezik szereplői felett, tele van megértéssel. A novellák többnyire realisták, de azért néhol jelen van a fantasztikum is: akad néhány valóságtól elrugaszkodott történet, például a csatárnőé, aki női Messiként a Real Madridban játszik.

Egy másik recenzens a tipikus figurák és a banális élethelyzetek felől közelít: a már-már sztereotip karakterekről rendre kiderül, hogy személyiségük sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre látszik, a hétköznapi szituációk leírásában pedig rengeteg a humor és az irónia. Az egyetem elvégzése után a nagy semmibe átlépő bölcsész, a pilatesre járó egyedülálló nő, az internetes társkeresőre regisztráló elvált férfi figurája teljesen átlagos, Répásmegyer vagy az Auróra-telep pedig fiktív, de mégis valóságos helyszínek. A novellák jellemzően nem valamiféle csattanóval végződnek: lezárásuk inkább nyugtalanító, ami teret enged az olvasónak a további gondolkodásra.

A könyvben itt-ott megjelenik a szociográfiai vonal, mivel a szerző szociológiát tanult, kutatásokat végzett, mélyinterjúkat készített. A terepmunka mellett foglalkoztatta a történetek filmszerű megírása, figurái akár egy David Lynch-filmben is szerepelhetnének. Ugyanakkor érdekelni kezdte – mesélte Mán-Várhegyi Réka –, hogy a környezetében élő emberekről is írjon. Hogy az ő helyzetükbe képzelje magát, és ne kívülállóként, hanem az ő szemszögükből meséljen el történeteket. A magyar írók közül hatással volt rá többek között Garaczi László és Németh Gábor.

A Boldogtalanság az Auróra-telepen a nagyvárosi kisemberekről, helyüket kereső kamaszokról és középkorúakról, értelmiségiekről, elsősorban nőkről szól, anélkül, hogy bármit is a szánkba akarna rágni. Pedig Mán-Várhegyi Réka első, szinte gyermekfejjel írt szövegei még egyértelműen szomorú végkicsengésűek voltak, borzalmas sorsokról meséltek. Mint megtudjuk, az általános iskolai magyartanárnő szoktatta le Rékát a hatásvadászatról. Jár érte a köszönet, mert Németh Gábor most már arra figyelmeztet bennünket a fülszövegben, hogy Mán-Várhegyi Réka személyében tehetséges, realista írót köszönthetünk. (Szarka Károly)

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-mar-16-2211/boldogan-boldogtalansagrol