az oldalt összeállította Szûcs Tamás
Neolit leletek bizonyítják, hogy a mocsarak közötti sziget
természetes védettsége miatt õsidõk óta lakott hely. A rómaiaknak
is volt itt castrumuk. Ennek helyén kezdetben mocsaraktól védett cölöpfalú
földvár állott. Az Árpádok alatt, 1212-ben mint "Castrum Temesiensis"
szerepel és a temesi várispán (comes) székhelye volt. Az elsõ királyi
várkastélyt 1318-ban Károly Róbert építette fel. 1397-ben Zsigmond császár
és király idejében országgyûlést is tartottak itt. Amikor az elsõ
török portyák idáig hatoltak, az ellenük folytatott küzdelem székhelye
lett. Hunyadi János az erõsséget felújítatta és a kastélyt kibõvítette.
« Temesvár (1899) Losonczy tér / Szerb püspöki palota
/ templom / piac
Temesvár, 1908. Kossuth tér / villamos / Morgenstern Zsigmond üzlete1456-ban innen indította hadmûveleteit. 1458-ban Mátyás
király, majd 1492-ben Kinizsi Pál temesi fõispán is innen indult a török
ellen. A Dózsa-parasztháború idején a keresztesek 1514-ben érkeztek Temesvár
alá, és ostrom alá vették. Szapolyai János erdélyi vajda hadserege mentette
fel, a felkelõk seregét leverte, s vezetõit, Dózsa Györggyel együtt a korabeli
módszereket felülmúló, válogatott kínzásokkal kivégeztette.
1552. évi török ostrom idején Losonczy István temesi fõispán volt
a vár kapitánya.
Miután német és spanyol zsoldosai a vár feladását
követelték, Losonczy a várat szabad elvonulás fejében feladta. A török
azonban a kivonulókat megrohanta, rabolni és gyilkolni kezdett. A védekezõ Losonczy
halálos sebet kapott, s fejét Konstantinápolyba küldték. A vár ezután
164 évig török kézen maradt, innen indultak Arad, Jenõ, majd Nagyvárad meghódítására.
A császári hadak Savoyai Jenõ vezetésével 1716-ban foglalták vissza a
várat, véres ostrom után.
Temesvár a Bánság központja volt, a cs. kir. katonai közigazgatás
bánsági fõhadparancsnokságának székhelye volt. Jelentõségét
nagyban növelték a szerepköréhez tartozóan itt felhalmozott lõszer- és
fegyverkészletek. A Délvidéket Erdéllyel összekötõ földrajzi
elhelyezkedése miatt szintén kulcsfontosságú volt birtoklása. Ezek a szempontok
a délvidéki polgárháború 1848 nyarán történt kirobbanása
után kerültek napirendre az ország hadügyeit intézõ körökben.
Temesvár ostroma, amely 1849. június 11-étõl augusztus 9-éig tartott, az 1848–49-es
forradalom és szabadságharc délvidéki hadszínterének egyik legjelentõsebb
ütközete volt. A küzdelem, amelyben az ostromló magyarok részérõl 12
000, a védõ császáriak oldalán pedig 9 000 katona vett részt, a védõk
sikerével zárult.
« Temesvár, 1899. Gyárvárosi
zsinagóga , Róm. kat. templom.
Temesváron már a második-harmadik században is éltek zsidók. Az elsõ
világháború elõtt Temesvár lakosságának tíz százaléka,
azaz 7.000 fõ volt zsidó vallású. A városnak ekkortájt körülbelül
70.000 lakosa volt. 1821 és 1859 között Temesvárnak volt egy valóban európai
hírû rabbija: Rabbi Oppenheimer Zvi Hirsch, akit halála után csodatevõnek tekintenek,
egészen a mai napig. A második világháború elõtt a hitközségnek
már 12.000 tagja volt, de az üldöztetések és a kommunizmus eredményeképpen
a tagok 95%-a kivándorolt. Mára körülbelül 600-an maradtak.
A hitközség virágkorában öt zsinagóga épült Temesváron;
közülük kettõ valódi építészeti mûremek. A belvárosi
zsinagóga mór stílusban épült 1863-1864 között. Másodszor is
felszentelték 1872-ben Ferenc József császár jelenlétében, és
ezt követõen sok évig mûködött a neológ zsinagógák rendje
szerint: kántorral, kórussal és az orgonával.
Szükségpénz 20 fileri (a fillér többesszámú
jelentése), 1919 december 1-én adták ki Temesváron, két hónapra.
J&C Kimmel A. G. konyak cimkéje Temesvárrról.
Linkek Temesvárról:
Wikipédia
Repülõjáratok Temesvárra
Szállások Temesváron
