Benkő Réka Margita

< vissza a Tanári arcképcsarnokba

A 2016/17-es tanévtől már nem a Politechnikum tanára.

A Diákvállalkozási Program tanácsadója

A Politechnikumhoz fűződő viszonyom 1998 óta tart, ugyanis ekkor jártam először az intézményben, és ekkor döntöttem el, hogy előbb polis diák, majd tanár szeretnék lenni. Rengeteget adott számomra a diákként itt töltött öt év: megerősített abban, hogy nagyon is van értelme ezt továbbadni, mert azokra a dolgokra, melyek ebben az iskolában történnek, minden gyereknek szüksége lenne.
Itt tanultam bátorságot, megértést, következetességet, azt, hogy merjek dönteni és vállaljam a következményeket, merjek hibázni, hogy legközelebb jobb legyek, azt, hogy rajtam múlik, hogy mennyit veszek ki a lehetőségekből, azt, hogy gondolkozhatok máshogy, azt, hogy a másokkal való együttműködés és a problémamegoldás a továbblépés kulcsa, és hogy kommunikálni másokkal, vagy nagy nyilvánosság előtt beszélni megléphető kihívás.

 2005-ben, az érettségi után kis kihagyással meg is kezdtem polis munkámat először a testkultúra munkacsoportban, majd később iskolai szintű programok szervezése terén, és természetesen kezdetektől fogva a Nomád táborban. Közben sok más helyen is jártam és szereztem tapasztalatot, módszertant, legyen az önkéntes tevékenység, más iskolák, civil szervezetek, trénerképző és egyetem, és szerettem volna komolyabban bekapcsolódni a pedagógiai fejlesztő munkába.
Diákvállalkozási tanácsadó negyedik éve vagyok az iskolában, és nagyon szeretem ezt a funkciómat. Olyan mély tudást és tapasztalatot szerezhetnek a fiatalok, amelyet a későbbi életükben számtalan területen tudnak majd kamatoztatni. Szerintem az a legfontosabb, hogy bármit is művelnek, utána megálljanak és levonják a tanulságokat, melyeket beépítenek a későbbiek során. Innentől kezdve számomra mindegy, hogy egy-egy önkéntes projekten, iskolai rendezvényen, vagy éppen egy diákvállalkozás arculatán dolgozunk együtt, a cél a tapasztalat, a többi pedig nagyon hasznos eszköz, lehetőség.

 Úgy gondolom, fontos, hogy az ember szeresse, amit csinál, és azokat, akik körülveszik. Fontosnak tartom azt is, hogy a fiatalok ilyen felnőtteket lássanak maguk körül, és elhiggyék, lehet így élni. Nekem nemcsak a diákévek, de az utóbbi több mint hat év is sokat adott a Poliban. Emberi kapcsolatokat, tapasztalatokat, tanulást, küzdelmeket és feledhetetlen, jó pillanatokat. Az egykori tanáraimat, akik ma kollégáim, barátaim, a diákjaimmal való kapcsolatot, a Nomádot, a Másik Színházat, a Kapcsoldát és még nagyon hosszan sorolhatnám.

margita[kukac]poli.hu