Poli


Íme az idei első mű

 

Szerelem útján


Sok évvel ezelőtt történt már. Épp virágot akartam venni, bár már nem is emlékszem, miért. Egy nő állt előttem a sorban, és egy szál rózsát vett tüske nélkül. Mikor elment és én végre odajutottam a kasszához, megláttam őt…

Van, aki azt mondja, szerelem első látásra nincs, és bár a többiek mind bizonygatták, hogy márpedig van, én sose hittem nekik. Most meg tessék, ott álltam és csak bámultam őt. Épp az ambróziákat nézte. Felnézett, majd egyenesen rám. Csak álltunk és néztük egymást. A mámort egy ideges női hang szakította félbe, amelynek tulajdonosa a nagy, kattogó kassza mögött ült és várta, mikor veszem már észre, hogy sorra kerültem. Sietve kifizettem a virágot és kiléptem a szikrázó napsütésbe. Még mindig a virágok mellett állt, és rám várt.

Sokat beszélgettünk aznap. Egyértelművé vált, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Fidélnek hívták. Este, mikor már csak a csillagok voltak fenn és a gyönyörű telihold, mely most jobban világított, mint bármikor, felajánlotta, hogy menjek el hozzá. Nem sokat gondolkoztam,  igent feleltem. Azt mondta, nem lakik messze, csak az erdőn és a helyiek által Szikláshegynek nevezett dombon kell átkelni.

Nekivágtunk az erdőnek, mely bár elég sötét és félelmetes volt az éjszakában, valahogy a fák és a lombok halk surrogása nyugtatólag hatott. Az ismerős illatok, mint a virág,  a nedves fű, most is megcsapták az orromat és tovább növelték a biztonságérzetemet. Egy gyík rohant át előttünk az úton, és onnantól kezdve nem sokat beszélgettünk. Csak élveztük, hogy együtt lehetünk, és ez az érzés örökkévalónak tűnt.

Mikor elértük a sziklás hegyet és nekivágtunk, bizonytalanság fogott el. Egyre magasabbra érve egyre nagyobb sziklákon kellett átmászni, ami egyedül nem hiszem, hogy sikerült volna, de ő a kezét nyújtotta nekem és végül is felértünk a legtetejére. Onnan már egy ösvény vezetett le a dombról. Ahogy egyre lejjebb értünk, úgy nőtt bennem ismét a magabiztosság.

Aznap éjjel mindketten meztelenül feküdtünk be az ágyba, és még sokáig élveztük egymás jelenlétét, míg el nem nyomott az álom.

Másnap reggel, mikor felkeltem, nem volt mellettem. Kimentem a nappaliba és az asztalon egy vázában három szál virágot találtam, egy vörös krizantémot, egy szál mirtuszt és egy szál íriszt. Mellette pedig egy papírra ez volt írva: „Virágot Flórának”.

Vége

Feladat: Nézzetek utána, mit jelképeznek a virágok! (Főként, ha meg akarjátok érteni a novellát.)

1 hozzászólás:

Hargitai Bea
2009. november 13. 18:31

Rózsa tövis nélkül – szerelem első látásra
Ambrózia – viszonzott szerelem
Vörös krizantém – igaz szerelem
Mirtusz – szerelem, házasság
Írisz – barátság, remény, hit, szexualitás

A virágnyelvről olvashattok a legfrissebb Poligráfban!

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár