Máté Prágában járt

Géhberger Máté:  Prágai anzix

Vízcsobogás, autók és villamosok távoli zenéje. A főbejáraton kilépő emberek halk lépteinek nesze és beszélgetés, mely távolodván elvész a sötétben. Központ felé, nevezetességek tündöklenek száz és száz reflektor fényében, adótorony, mely úgy emelkedik a város fölé fényeivel, mint valami védőszent. Régi szocreál építmények, szállodák telis tele emberekkel, mindenhonnan.

Hideg van. A nyitott ablak mellett csak a radiátor melegít, az se nagyon, megette az idő, mint oly sok mást. Egy mentő töri meg a szokott hangokat, siet, rohan, villamos megáll, utat enged. Elment és minden megy tovább. Szerelmes pár ül összebújva a padon. Csókolóznak, majd halkan beszélgetnek.
Hirtelen hangzavar támad. Egy ember bukkan fel az utcán. Ordibál, kötekedik, rugdos. Most épp egy csapat fiatallal van elfoglalva. Találkoztam már vele, akkor se volt jobb. Sziréna szól, rendőré. Csak fénye látszik, beszélgetés, elmennek. Csönd… Majd a zene újraindul, a villamos, az autók, az emberek halk léptei, beszélgetés, nevetés, vízcsobogás.

Nem messze nagyobb a nyugalom, temető. Bezárt kapuk mögött, fák árnyékában pihen a sok megfáradt dolgozó. Alszanak, és álmukban újraélik életüket. Táncolnak, énekelnek, nevetnek, olykor szomorúak. De az élet nem áll meg, halad tovább. Újabb villamos és minden kezdődik elölről.