Máté érzései karácsony táján

Érzések és nyugalom

Becsukod szemedet…

Hallod a víz nyugvását… Melegségét, mely körbeveszi tested… Rózsa illatát érzed és szép lassan az éberálom határára érsz… Érzed még magad körül a teret, a gyertyák hangját, melyek sárga fényükkel kényeztetik becsukott szemeidet… Szép… Lassan … Elcsendesedik minden… A víz marad , melegség, megnyugtató illatok… Érzed, ahogy a virágszirmok a víz tetején piroslanak, és illatukkal elringatnak… Az idő és a tér szép lassan megszűnik létezni és vele a gondolatok is…Érzések maradnak… Csend és nyugalom…

Egy réten állsz…

Körbenézel… Lábad körül fű zöldellik és virágok nyílnak… Rózsa… Rózsa illatát érzed… Kellemesen meleg van… A rét szélén az erdő kezdődik… Narancssárga, piros, barna, sárga levelek mindenütt… Szép lassan odasétálsz… Lépteidet figyeli a sok-sok kis állatka… A rét lakói… Mikor eléred az erdőt… Leülsz egy fa tövébe… Lecsukod szemedet…. Hallod a fák ágain játszadozó szél dallamait… A kis állatkák motoszkálását… A szarvas és medve tenor mélységű aláfestésében… A nyugalom és a természet szimfóniájába feledkezve nem figyelsz másra… Érzel csupán… Dallam és nyugalom…

Egy tetőn fekszel…

Süt a nap és nyár van…Feletted madarak szárnyalnak… Ha elnézel a távolba, egy rétet látsz…Gyönyörű szép zöld fű nő ezen a réten…Mellette, nyugalmat és biztonságot sugárzó hatalmas erdő… A nyitott ablakon keresztül rózsaillat szállingózik a magasba… Teljesen belefeledkezel a gyönyörű tájba… És idővel nem gondolsz már másra, csak arra, amit látsz… Szép lassan viszont ez a gondolat is átalakul…Érzéssé, és nem marad más csak… Táj és nyugalom

Egy szobában ülsz…

Kezedben egy gitárt tartasz… Teste mélykék, mint a tenger és húrjai csillognak az ablakon beszűrődő hold fényénél… Barátok vesznek körül… Beszélgetés és a néha fel-felcsendülő dallamok, dalok, énekek… Illatok lebegnek körbe… Egy rózsabokor nő cserépbe nem messze tőled… Hihetetlen, de illata igazolja valóságát…Közvetlen melletted kedvesed ül…ráhajtod fejedet vállára és becsukod a szemed… Érzed, ahogy keze végigsimítja hajadat… Szép lassan nem marad már más a fejedben, csak érzések…Kedvesed és nyugalom…

Szép lassan… Kinyitod szemedet…

Melegség, mely még mindig kényezteti tested… Gyertyák sárga fénye… Az átlátszó víz hangjai… Piros fürdőkád… Piros virágok benne… Illatok…A törülköző, mely érzékeny bőrödhöz… Ajtó hangja… Hangok valahonnan távolról… Újabb ajtó hangja… Gyönyörű ruha az ágyon…De ez most nem olyan,  mint bármelyik másik… ha kezedet végighúzod rajta, mintha sűrű hullámokat érintenél,  melyek most csendesen szelik végig az óceánt…Nyugalom járja át…Színe kék,  mint a zafír… Lépcső halk hangjai… Karácsonyi illatok… Az izgalom érzése… Családod látványa…

Becsukod szemedet…

Csönd van… Érzed, ahogy családod tagjai körbevesznek jelenlétükkel, és ez megnyugtat téged… Karácsonyfa, melynek illata betölti az egész szobát… Ajándékok zörgésének hangját hallod…Nyávogás…És ahogy így itt állsz…Van időd elgondolkozni, mit is jelent számodra a karácsony… és egy idő után nem marad már más a szívedben… Érzések és nyugalom…

(G.M.)