Poli


Rémségek egy prágai étteremben


Étterem és vér

Borongós őszi éjszaka volt. Az étteremben csak egy pár üldögélt az ablak mellett. / Épp a kedvenc számom ment, amikor kinyílt az ajtó. Egy egész csapat jött be. Volt köztük egy magas, svájci sapkában, egy alacsony, nagy bajusszal, a lánynak szép kékkockás sálja és kabátja volt, és legutoljára pedig fekete hajjal és / barna szemeivel körbenézett a teremben, majd bólintott a többieknek, és leültek az asztalhoz. Odamentem hozzájuk kiosztottam az étlapokat, majd megkérdeztem, mit óhajtanak inni, és visszatértem a pult mögé. / Már mikor beléptünk ideálisnak tűnt a hely. Vastag fagerendák, téglával kirakott falak, régi borosüvegek mindenfele. / Rendeltek. Volt, aki gombalevest, volt, aki csülköt knédlivel, de akadt olyan is, aki csak egy tál salátát. Jó ízlésű embereknek tűntek. /

Sokáig néztem a velem szemközti falon lévő képet. Prágát ábrázolta egy dombról. / Kihoztam az ételeket, de a fekete hajú annyira belemerült a kép elemezgetésébe, hogy nem vette észre, így mikor a többiek oldalba bökték, pironkodva helyet csinált az asztalon. Helyes srácnak tűnt. Fekete haja ápoltnak látszott, barna szemében valami furcsaság lappangott és ott voltak a csókra hívogató ajkai…. nem, nem! Gyorsan visszamentem a pulthoz, és elkezdtem elmosogatni a poharakat./ Újabb villamos érkezett be az étterem előtti villamosmegállóba, mikor a férjem felállt és kiment a WC-re. Borongós esténk volt. Hoztam is esernyőt, de szerencsére az eső még nem kezdett el esni. / Nagyon finomat ettünk, ezt mind megállapítottuk, de úgy gondoltuk, eljött az idő. / Nem bírtam másra gondolni csak rá… fekete haj… barna szemek… azok az ajkak! Újra látni szerettem volna… és láttam is… egy kis kézifegyver mögött, ami most egyenesen rám szegeződött. / Nekiszegeztem a pisztolyt, de azonnal meg is bántam. Már mindegy. Elkezdtem mondani neki, hogy pénzért jöttünk, szóval, ha lenne oly kedves és megtöltené ezt a zsákot, azzal odadobtam a pultra, nagyon hálásak lennénk. / Mondott valamit, de semmit sem értettem belőle. / Mikor nem történt semmi ránéztem a társamra, aki suttogva mondta, talán próbáljam meg angolul. Szitkozódtam egyet, amiét már megint elfelejtettem / Teljesen kivoltam… A férjem nem volt éppen akkor a teremben, mert elment WC-re, ezért egyedül kellett szembenéznem a magas svájcisapkással, aki valami lőfegyvert szorongatott. / Annyira megijedt szegényke, hogy fel se fogta, mit mondok. Próbáltam nyugtatgatni, hogy nem esik senkinek se baja, amennyiben együttműködik velünk. Még azt is majdnem elmondtam neki, hogy nincs is töltény a fegyverben. Egyébként szép lány volt. Gyönyörű barna haja fátyolként omlott vállaira, fekete szemeiben most félelmet lehetett felfedezni, és ott voltak még a csókra hívogató ajkai… nem, nem! Vissza ahhoz, amiért jöttünk! / Próbált nyugtatgatni, és őszintén szólva sikerült is neki. Szép lassan elindultam a kasszához, miközben végig rajta tartottam a szemem. / Kivette az összes pénzt, berakta a táskába, átadta, hátralépett párat, aztán a feketehajú meghajolt, majd elkezdett kihátrálni. / Megkaptuk végre, amiért jöttünk, így szóltam a többieknek és elindultunk a kijárat fele. / Nem tudom, honnan, de egy férfi kirohant a hátam mögül, üvöltött és egyenesen nekirohant a magas svájcisapkásnak. Három asztalon keresztül tolta maga előtt, majd leborultak a földre és ott verekedtek tovább. / Mindannyian meglepődtünk, szerintem még az őrült fazon is. Odarohantam, majd megfogtam és a kabátjánál fogva nekinyomtam a falnak miközben a homlokának szegeztem a pisztolyt és üvöltöttem vele. Persze megint nem angolul… de így is hatásos volt. / Nem hittem a szemnek. Valamit tennem kellett! A férjemnek szegeznek egy pisztolyt!/ Teljesen kivoltam… csak egy gyors és finom rablásra készültünk, és nem akartunk ilyen bonyodalmakba belemenni… és most erre tessék, ez az ember mindent tönkretett… / Felkaptam az esernyőmet és nekirohantam a fekete hajúnak./ Először fel se fogtam, mi történt velem. Szörnyen fájt a fejem… valaki fejbevágott, pisztolydörgés, majd halk puffanás, ahogy az élettelen test a padlón landolt. / Sikítottam. / Megfordultam és láttam, hogy a nő, aki eddig az ablak mellett ült, most a padlón fekszik egy vértócsa közepében. Térdre estem. / Sikítottam. / Az ember, akinek eddig pisztolyt szegeztem, most nekiiramodott és üvöltve nekivetette magát a társamnak. / Sikítottam. / Alig, hogy elért a következő asztalig, újabb pisztolydörgés hallatszott, majd ismét a halk puffanás, ahogy az élettelen test a padlón landolt. / Sikítottam. /  Képtelen voltam felállni… Annyira sokkoltak az események, hogy azt hittem, elájulok / Sikítottam… …Nem kevés idő után sikerült valamennyire összeszednem magam. A padlón az előbb még békésen vacsorázó házaspár feküdt holtan. A gyilkos fegyvert a magas svájcisapkás szorongatta, miközben a másik három társa elképedve bámulta az eseményeket. A nő egy asztalnak támaszkodott és képtelen volt megszólalni. A bajszost is hasonlóan sokkolták az események. /Veszekedés hangját hallottam „Mondtam, hogy nem rakunk töltényt a fegyverekbe!!  És szerinted most mi lesz?!” Rendőrség hangját halottam „Látod, már itt is vannak!” / A magas svájcisapkás rám nézett majd felemelte a fegyverét. / Újabb dörgést halottam… el se tudtam képzelni, mi jöhet még.  „Nos, most, hogy nincsenek szemtanúk, valahogy jussunk ki”, és ekkor leesett, mi is történik… Felpattantam, majd nekirohantam miközben azt üvöltöztem „ Miért?!”. Nekirohantam, elestünk. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, és mikor felálltam, egy pisztoly csöve nézett rám./

(Géhberger Máté)

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár