Poli


Bessenyei Mihály novellája

Amikor ébrednek az árnyak

 

Bánatos szél fúj és zörgeti a lakás koszos ablakait. A régi betonfalak közötti réseken egy szellőcske bejut a lakásba, vidáman száll ide-oda az innen-onnan, bebútorozott szegényes szobákban, végig lapoz a kinn hagyott könyvön és eljátszik az asztal mellet ülő lány hajfürtjeivel.

 

„Soha nem volt okom a bánatra. A szomorú történetek, a családi katasztrófák, szerelmi bánatok valahogy elkerültek egész életemben. Bár éreztem az emberek szomorúságát én soha nem szenvedtem úgy. A vágy viszont, a vágy hogy megérezzem a szenvedést egyre erősödött bennem. Hogy lehet az, hogy mindenki szenved körülöttem csak én nem? Hisz mindenki szenved és talán mindenki bölcsebb lesz a szenvedéstől. A szenvedés megadja nekik a lehetőséget a váltásra, az újjá születésre. És én, csak én ne részesedjek a bölcsességből, ami mindenkinek megadatott?”

 

Cigaretta parázslik az éjben. A telihold, mint kopott öregasszony, holtra vált tekintettel néz le az éjszakába. Mellette a csillagok, mint kék bársonyra freccsent vércseppekés a nyitott lépcsőházban mintha egy koldus nyöszörögne borgőzös rémálmában.

„Ki lehet a felelős a boldogságomért? A boldogságomért, ami csak akadály. Csak akadály a tudás elérése felé vezető utamon. Minden nap e kérdés bujkált agyamban. Ha vécén voltam, ha ebédeltem, ha filmet néztem öcsémmel, ha kutyát sétáltattam, mindig ez motoszkált bennem. Főleg akkor szakadt ki belőlem e kérdés, ha már mindenki lefeküdt a házban és csak én voltam ébren. Fölültem néha az ágyamban és hallgattam a szuszogást a szomszéd szobából. A hold fura árnyakat vont a bútorokra és én nem találtam a választ.”

 

Az emeletről zeneszó hallatszik. A húrok, mint nyikorgó lépcsőfokok, az akkordok a káosz szépségét szakítják bele a néma valóságba.

Cseppekben hull. Már majdnem befedte a lépcsőház alján lévő szétszakadt ruhacsomót.

Megindul a lift. Halott sikollyal húzza fel magát.

„Egy nyári kora este történt. Apám pont aznap vágta le a füvet és az egész kertnek frissen levágott fű illata volt. Öcsémmel odakint játszottunk, öcsém ötéves volt akkor. Fadarabokkal kardoztunk és olyan édesen nevetett, ha el tudott találni. Hagytam, hogy végig kergessen a kerten ő nevetve követett és vagdalkozott a nála jóval nagyobb deszkával. Magam se tudom miért, de hirtelen visszafordultam és megcsaptam. Nem is néztem hova csapok. A fején találtam el, szegény nem sírt, nem is esett össze, csak rám nézett és a halántékából lassan szivárgott a vér, én pedig még egyszer odacsaptam. Valami reccsent, mint amikor vastag fal mögött összetörnek egy műanyag poharat olyan volt a hang. És az öcsém eldőlt. Mint egy bábu, aminek elvágták a zsinórjait.”

A liftajtó kinyílik, a lépcsőházi árnyak megzavarodva menekülnek a megmaradt sötét zugokba. A kihalt lépcsőházban csak a magányos dal hallatszik.

„Azt hazudtam, hogy egy faág esett rá játék közben és ők el is hitték. Egész nap sírtak és sorba jöttek a rokonok, barátok és ők is mind, mind zokogtak, könnyeztek, átkozták az Urat. Csak én, csak én álltam könnytelenül a gyászoló tömegben, szomorúság, bánat és megbánás nélkül.

Öcsémet még aznap felravatalozták. Arra az asztalra helyezték, ahol a vasárnapi ebédet szoktuk tálalni. A rokonok, barátok mind körbeállták és csak hulltak a könnyek. Sokáig maradtak, késő este volt mikor végre mind elmentek”.

 

A félhomályban megmozdul az alak. A hold betakarja ezüst tekintetével és kavargó árnyak szőnek köré lenge selyem köpenyt. Dobogás hallatszik, ő megremeg, de azért lehajol és megvetően ledobja csomagját az ajtó elé.

A délutáni eső újra rákezdi, a csöpögés fölerősödik és néhány hideg csepp a koldus orrára esik, aki riadt tekintettel ébred és alszik vissza szinte rögtön.

Az éji látogató lassan lépdel lefelé a lépcsőn, lépései, mint koporsószögek fúródnak bele az esőzajos éjszakába.

Aztán kilép az ajtón. Fölötte elrepül egy hullócsillag, Isten elpöccintette a cigarettáját.

„Amikor az utolsó után bezárták a kaput, szüleim leültek öcsém teste mellé és csak nézték. Én ott voltam mellettük és láttam. Láttam azt a szomorúságot a szemükben, ami mélyebb volt a sírós, átkozódó szomorúságnál. Ez maga volt a szenvedésnek és a bánatnak a teteje. Meg kellett szereznem, bármi áron. Hajnal volt, mikor szüleim végre elaludtak, egymás karjai közt, a nászi ágyukban. Hajnal volt, amikor bementem hozzájuk, és a nap nélküli fény körbe fonta remegő testem. Hajnal volt, apám nem kiáltott, hang nélkül halt meg. Viszont anyám fölébredt. Nem tudom, mit mondott, de azt láttam, ahogy rám néz. Szenvedés volt a szemében, olyan szenvedés, amit soha nem éreztem és ezt csak nekik köszönhettem. Meghalt, de én még nem éreztem semmit. Se szenvedést, se kínt, se bánatot. Üres voltam, egészen üres, de vágytam a könnyeket. És akkor megláttam a szemeit, ahogy a fény megtört bennük, törékenyeknek tűntek, mint a kígyótojások és még holtukban is bánat tükröződött rajtuk. Talán ők rejtik a szenvedés kulcsát? Kellenek nekem! Éreztem a vágyat, a késztetést.

És én megkaparintottam anyám szemeit. De hiába, mert mikor már a kezemben voltak, aprón és puhán, csak két zselés, véres szem volt, semmi több. És akkor, ahogy anyám szemeit néztem a kezemben… éreztem valamit. Valami mindent elsöprő érzést, ami árvízként borította el lelkem, és minden mást kioltott. És akkor tudtam, hogy megérkeztem, elértem a tudás fáját, elértem az örök igazság oltárához és leszakítottam az almát, föláldoztam mindenem. És most itt vagyok megüdvözülten, itt állok a kapuban és már csak egy dolog van ami elválaszt a mindenségtől. Már csak egy. Egy dolog.”

 

 

 

 

A koldus kora reggel fölmászott a harmadikra. Öreges, halálszagú mozdulatokkal, maga se tudva mit akarva.

És most csak ül és nézi az elázott lábtörlőn…

Az elázott rongyokba göngyölt vérvörös rózsacsokrot.

A szakadó eső, mint koszos angyalok szürke könnye még mindig öntözi, öntözi a várost.

 

 

 

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár