Poli


Márk másik koldusa

MDM: A koldus

 

3:00

A mozgólépcsőn egy nő jön fel. Arca izgatottan csillog. Elszántság, ápoltság. Haja hullámos, arany-barna színű és a levegőben lobog utána. Ruhája elegáns; egy őszies kabát, alatta blúz. Apró lábain márkás papucs, vállán bőrtáska, kezében pedig egy köhécselő csecsemőt tart.

 

2:30

A nő táskájában megcsörren a telefon, de nem foglalkozik vele.

 

2:00

– Drága hölgyem, nem akarom én feltartani – áll elébe egy szakadt koldus –, de egy kis pénzt adhatna nekünk, vagy csak a kabátját. Tényleg, csak hogy lássa, hogy rendesek vagyunk és én nem elinni akarom a pénzt, hanem fáznak a gyermekeim. – A nő gondolkodás nélkül átnyújtja a kabátot, majd továbbsiet.

 

1:30

Az egyik fordulóban néhány fiatalember álldogál. Egymáshoz közel, a tömeget fürkészve, semmiről se beszélve.

 

1:00

A nő telefonja újra csöng. Ketten megindulnak felé, egyikőjük megáll előtte, kését óvatosan előhúzza kabátja alól. A másik erőszakmentesen elveszi a nő táskáját, majd az egész csapat elrohan.

 

0:30

Az ellenőr nem engedi át jegy nélkül.

 

3:00

A BKV területére próbál bejutni jegy nélkül. A nő magyarázkodik, hogy most rabolták ki és tényleg nincs pénze, azonban sürgősen el kell jutnia a Klinikákra, gyermeke ugyanis nagyon beteg.

Szerencsére a BKV-ellenőrnek van egy ötlete.

 

2:30

A férfi a nő dekoltázsát fürkészi, és apró, de sűrű, előre-hátra csípőmozgásokat végez.

–  Ha gondolja, átmehet itt egy jó öt perc múlva. Járt már maga a „Csak személyzet” részen? A BKV ellenőr lágyan bele markol saját nemi szervébe.

 

2:00

–  No kedveském, most akkor át akar menni vagy sem? Döntsük már el kérem. A gyereket addig oda adjuk Jucusnak. Jó? Juci! Gyere már ide! – A peronon ülő női ellenőr feláll és nyugodtan az ellenőr társa felé indul.

 

1:00

–  Igen? – kérdi Jucus, a hölgy ellenőr.

–  Fogd már meg ezt a gyereket egy kicsit.

–  Oszt minek?

–  Fogd meg.

–  Jól van.

 

0:30

A nő nem engedi a gyermekét. Arca eltorzul és zokogni kezd. Akadozva könyörög, hogy kruppos gyermekét had juttassa már el orvoshoz.

 

3:00

Az ellenőr megragadja a nő kezét és magához húzza. A nő visít.

 

2:00

–  Felőlem itt is elintézhetjük és a gyereke se fog zavarni – lassan térdre kényszeríti a nőt a szemetes, hamus, mocskos földre. A nő megfeszülve áll ellen, gyermeke köhög és köhög.

 

1:30

A férfi keze a nő hajába markol. A nő iszonyatos erővel vágja pofon szabad kezével. Koordinálatlan mozgása miatt a férfi megbotlik saját lábában és bedől a sínekre.

0:30

A nő dermedten áll a lyukasztógépeknél. Gyermekét szorosan magához szorítja. Néhány helyen hiányzik fejéről a haj. A könnyektől sminkje szétfolyt. Elsétál mellette egy kövér, idős ember.

 

0:00

A még mindig a sínek közt fekvő BKV ellenőr még utoljára magához nyúl, mielőtt észrevétlenül hajt át rajta a metró.

 

3:00

A nő újabb metrót késett le. Lassan indul a peron felé. Bal lábáról a papucs a földön marad.

 

2:30

A bemondó értelmetlen szöveget mond a mikrofonba. A nő leül Jucus, a hölgy ellenőr mellé. Gyermekét nézi aggódó szemekkel.

–  Hallotta, mit mondott a Gizi? – szólal meg Jucus. – Bizony. Én sem értem soha – vidáman kacagott. – De most pont tudom, hogy azt mondta, hogy nem áll meg a következő metró, mert filmet forgatnak rajta. Tudnám minek? Már leforgatták a Kontrollt. Az is szar volt, ahogy volt. Komolyan nem értem, miért kell ott filmet forgatni, ahol mások dolgoznak. (2:00) Nem szoktak filmeket csinálni egy rohadt WC-ben. Azért mert ott a WC-s néni rohadtul kiakadna. Hát nem? Na azért. Aztán meg senki se örül ennek. Az utasok, hogy megint nem tudnak menni, mi, hogy itt idegeskedünk, oszt azt se tudjuk, kit lehet megbüntetni, meg ki az, aki épp filmet forgat itt nekünk. Hát ez nem látszik meg rajtuk csak úgy. Nem hát. Tudja a fene, hogy ezek mit gondolnak magukról. (1:30) Csak mert annyi pénzük van, hogy abba szarnak is. Hát nem tudom, mennyire boldogak. Én egészen boldog életet élek, érti? Nem érdekel nagyjából semmi és ezzel el is intézem. Onnantól fogva nem számít, hogy ki mit gondol rólam, vagy bármi. Ellenőr vagyok, mindenki utál. Mégis, mosolyogni bármikor tudok – újra kacag. – De ugye a mosoly, az csak egy mosoly. (1:00) Nem lehet vele életet menteni meg semmi. Csak azért az embernek jólesik, ha rámosolyognak. Hát nem? – Elhallgat.

 

0:30

A két nő csöndben ül egymás mellett. Mindketten a szemben lévő állomásrészleget nézik, ahol tolakodnak az emberek, majd ott megáll a metró.

 

0:00

Az ő oldalukon nem.

Csupán egy kocsi foglalt. A többi mind üres.

Abban az egy kocsiban lámpák sokasága világítja meg a bent lévőket.

 

3:00

–  Na, hát ennyi az egész. Mint egy szaros vaku. Ezért kihagyni egy metrót. Nevetséges.

 

2:30

A nő újra sírni kezd. Fuldokol. Gyermeke is. Nyála fröcsög és ruháját tépkedi tehetetlenségében.

 

2:00

–  Tudja én erre mondom, hogy egy mosoly az többet ér ezer könnynél is. Na igyon egy kis vizet – Jucus egy műanyag poharat nyújt át a nőnek.

 

1:30

–  Tudja egyszer én is voltam filmforgatáson. Nem nagy dolog az egész. Mindenki odavan érte, pedig semmi az egész. Néhány fasz ott tartja a mikrofonokat, meg ott világítanak és ennyi. Tényleg nem egy nagy kunszt. (1:00) Aztán a kövér rendező meg csak üldögél és folyton…

 

0:30

A nő feláll és az érkező metróhoz lép. Gyermeke fejét vállára borítja, kezében az üres műanyag poharat szorongatja. Remeg. Nem sír.

 

0:00

A metró ajtaja kitárul, kienged rajta négy embert, majd felszáll.

–  Megkérném a harmadik kocsiba felszállt koldust, hogy haladéktalanul hagyja el a metrót – közli a metró vezetője. – Na, szálljon már le! Tényleg nagyon sajnáljuk a gyerekét is, meg minden, de ne kelljen hátra mennem, jó? Na viszlát! – A nő értetlenül néz körbe. Egy tekintettel sem találkozik. Valami koppan a pohárban. Gyermekét egy idegen kezébe nyomja. És egy elhaló szót szól: „Orvoshoz!”.

 

3:00

Egy nő száll le a metróról. Arca szomorú, könnyes és a sminktől mocskos. Haja kócos, megtépett. Alvadt vér a fejbőrén. Ruhája szakadt, gyűrött, nyálas és az izzadságtól büdös. Jobb lábán egy papucs. Reszkető kezében egy pohár, benne ötven forint.

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár