MDM: 2 rövid novella

MDM:

Europé szabadulása

 

Lassú táncot jár az ég. Egy óvatos keringőt. Hat ütemben, nyit, elsuhan, mellézár, nyit, elsuhan, mellézár. Majd megindul a forgás. A gomolygás. A felhők egymással incselkednek. Gyengéden érintik a másikat, össze-össze érnek. A kisebb a nagyobba bújik, a fodros a gömbölyű felé mászik. A felhők sötétednek és gyorsulnak. Sötétednek és gyorsulnak, míg egy szürke egésszé állnak össze. Villámlik. A kékes fény megtöri az ég borús hatalmát. Mennydörög. A Kék Duna keringő dicső zenéjét a feszült csend váltja fel, de a tánc folytatódik. A nagy szürke égi táncosnő magányos piruettbe kezd. Némán és vontatottan tölcsért formál.

A borúsan gomolygó ég alatt bolyongó bikák tömege fújtat. A bikák seregéből egy nő alakja válik ki. Egy gyönyörű, frissen szabadult nőé. Selyembe rejtett testét magához szorítja a szél.

A föld dübörgő porzásba kezd. A nap sugarai csak távol törik át a felhőket. A kopár földön semmi más se látható se távol, se közel. Azonban egy mérföldre fekszik innen egy földút, mely megzavarja az isteni harmóniát. Egy földút, melyen por és kocsik közelednek, míg a lehető legközelebb nem érnek a bikákhoz.

A porzó távolból rohanó nő vetődik ki. Csak fut, csak szalad a földút felé. Az úton emberek gyülekeznek, nyolcan, tízen. Feszülten figyelik a fejleményeket. A női alak mögött egy fehér folt közeledik, egyelőre lemaradva, de rohamosabb tempóban.

Egy bika. Egy fehér, erős, büszke bika. Vágtat a nő után. A földúton tébláboló tömegből kiválik egy ember és a földre fekszik, nagy fémszerkezettel kezében. Csak fekszik, mintha aludna. Mintha pihenni tért volna. De fejét felszegi, és mint távcsövet, úgy nézi a nagy tárgyat. Úgy néz át rajta. Hisz egy puska van a kezében. Egy puska, távcsővel. Ördögi találmány.

A fehér, izmos, magasztos bika ugrásokban közeledik a nő felé. Már csak pár méterre van tőle, de ekkor az állat homloka közepén vörös petty jelenik meg. Mintha csak a bárányhimlő jele lenne. No de egy bikán? Aztán mintha csak egy darab rongy lenne, rázkódik és csapkod, és a földre zuhan, és felpattan, és a másik oldalára zuhan, és fut tovább, és előre esik, és lába törik, és fejével túrja fel a földet, és vérzik, és végül elbukik.

Három jó kiállású, fitt ember szalad a hölgyért, és a kocsijukba szállítják. A kocsijukba szállítják, melyen ez áll: FBI.

 

Szegedi táncos

 

Szombat reggel 6:44-kor indul a negyedik vonat Szegedről Pestre, a Nyugati pályaudvarra. A vonat a 191 km-t két óra huszonhárom perc alatt teszi meg. Ilyenkor kevesen utaznak a vonatokon, a kalauz pedig az utolsó kocsiban alszik. Egy táblát szorongat, ami gyakran szabad utat ad a vonatoknak. Zárt szájából tudatmódosító szer szivárog, az öve pedig egyáltalán nincs becsatolva. Éjjel dolgozik, és a munkaidejét tekintve utolsó vonatokon általában elalszik. Azokat nem ellenőrzik a felsőbb rendek. A hátsó kocsiban a biciklije mellett pihen. Biciklije a „V” alakú tartójában rázkódik, első kereke a magasba emelve, kampóra akasztva. Kivérezteti.

A lány, aki most száll fel az utolsó kocsiba, nem fél a vértől.

A biciklitárolóba száll mindig, mert ott hatalmas az ajtó. A szél nem csak az arcába csap, hanem izzadt testét is szárítja. Gyöngyöző mellkasát, csontos vállait és a nyakát csókolgatja.  Belemarkol a combjába, a hajába túr és közben a fülébe suttogja, mennyire vágyott már rá. Erős kezeivel magához húzza. A lány érzi, szívük egyszerre dobban. Ráhajol és beszívja az illatát. Mint a tenger, a mezők, a friss hó. Egymásba gabalyodnak. A ruhán át, a bőrén át, a húsán át a szél a lelkéig hatol. Ott lehűti izzó testét. A lány ekkor eltaszítja magától a szeretőjét. Boldog, beteljesült, teste nyugodt, szíve iszonyatos tempóban ver. A jövőt lezárja, a pillanatot megragadja. Ujjai az ajtó fogójára tapadnak, majd hirtelen elengedik, és nem mozdul. Ajka nyitva és egy szót lehel a levegőbe: szeretlek.

A következő pillanatban a sínek mellett feküdt ájultan. Tenyerével az arcát takarja. Teste összetört. Karjai, lábai. A sínek mellett feküdt, véres ruhában. Jó táncos volt.

Néha úgy érzem, hogy képes lennék gyilkolni. De ilyeneket magamnak is csak egy vonat leghátsó kocsijában vallok be.