Máté írása

Kavalkád

 

Jó erős feketekávéját szürcsölgetve, az aznapi újság szennyeit tanulmányozva kezdte minden reggelét barátom. A szokások és a megtervezett napok szinte teljesen bekebelezték életét. Kalickába zárták, a kulcsot pedig lehúzták a vécén, majd illedelmesen lehajtották a vécéülőkét.

Miután végzett szokásos reggelijével, a Micimackós pizsamáját fehér ingre és fekete nadrágra cserélte. Előkotorászta a kocsikulcsot az asztalon tornyosuló, elmosatlan tányérok, sörös dobozok, régi újságok, két kéthetes banánhéj és rengetek üres nikotintapaszos doboz közül, melyet az ugyancsak üres cigis dobozok tudtak felülmúlni létszámban. Az autó „pöccre” indult. Persze, miután az ember belerúgott kettőt és egy sort káromkodott, amit a szomszéd kertben ülő öreg házaspár rosszallóan nézett, szokásos mondattal kísérve „ezek a mai fiatalok!” Ennek hatására egy olyan beszélgetés vette kezdetét kettőjük között, amelynek csak az egyikük halála tudott véget vetni. A rendőrség hosszas helyszínelés után a halál okát egy alacsonyan szálló galambnak tulajdonította, amely csőrrel előre, belefúródott áldozata nyakába.

A munkahelyére beérve elfoglalta méltó helyét asztalánál. Gyorsan nekiállt begépelni az aznapra kiszabott információmennyiséget, tudván, hogy csinos munkatársa megérkezése után csak fele olyan gyorsan fog haladni. Mert hát valljuk be, bármennyire is lehet valaki a mindennapok hőse, arra még ő sem képes, hogy egyszerre nézze a nő telt kebleit és a monitort.

A hazafelé út is teljesen normálisnak volt mondható. Megszokott volt a több órás dugó az autópályán, aminek kiváltó oka általában közúti baleset, esetleg egy eltévedt traktor, vagy hód volt. Ma azonban valami más. Az egyik felüljáróról egy ember ugrott fejest a szmoghabokba, elmerülve saját vérében. Búcsúlevelében arról számolt be, hogy többszörös sikertelen öngyilkossági kísérletei rádöbbentették, hogy semmit sem tud már véghezvinni, amit akar az életben, ezért inkább véget vet annak. Lelke félúton a másvilág felé járt már, örömmámorban úszva első igazi sikere nyomán, mikor a rúgásoktól horpadt autó elhajtott az élettelen test mellett, és kövér gázt kapva, hihetetlen 60km/h sebességre gyorsult, röpítve gazdáját a legközelebbi sztriptíz bár felé. Szokásos délutáni sportprogram.

Estefelé, miközben a Barátok közt már javában ment a tévében, megszólalt a telefon. A főnöke volt az. Értesítette, hogy a holnapi napon nem kell bemennie dolgozni, mert az irodát szétáztatta a rosszul működő tűzoltórendszer.

Elő is kerültek rögtön a pontosan kidolgozott tervek az esetleges szabadnapokra. Egész napos sztriptíz bár- és kocsmakörút, némi detox látogatással. Legunalmasabb focimeccsek válogatása kazettáról sörrel és popcornal, megfűszerezve egy kis bealvással. Autóverseny a helyi menő nagypapával, ahol általában nem ő szokott nyerni. És lehetőségként szerepel még a fűvágás, ollóval. Ez John kedvenc hobbyja. Nos, hát igen, Johnnak hívják és 42 éves. Eddigi élete során szinte semmi említésre méltót nem tett még. Napjai előre kiszámíthatóak és változatlanok.

Az ember azt gondolná, hogy ennél még a helyi parkban élő sünnek is izgalmasabb az élete. És hát igaza is lenne. Mielőtt továbblépnénk a fordulópontra, még beszélnünk kell John gyerekkoráról.

Átlagosnak mondható, túlhizlalt mintadiák, akinek nem nagyon voltak barátai, leszámítva azt az egy valakit, akit ő maga képzelt el, engem.

Most, hogy sikerült ennyire negatívan bemutatnom kitalálóm és megalkotóm, azt hiszem magamról is kell, hogy ejtsek néhány szót.

Én magam jóképű, erős, okos és szerény vagyok, John tökéletes példaképe és kontrasztja. Rengeteg barátom van, de sajnos ők mind máshol élnek, ezért sose tudnak Johnnal találkozni. Talán irigykedik is emiatt rám. Mindenesetre jól megértjük egymást, és mindig mindent megbeszélünk. Még arról is be kell számolnom, hogy milyen volt az utolsó közösülésem Erikával, a barátnőmmel. Általában erre este szokott kérni, miközben az ágyban vagy a kádban fekszik…

De mennyire bunkó vagyok! Hisz be se mutatkoztam. Jacknek hívnak. Igazából teljes nevem Ki Jack, amit Amerikában úgy írnak, hogy Jack Ki. John ezt nagyon viccesnek találta, és néha-néha harsányan fel is szokott nevetni, mikor eszébe jut.

Most már eleget tudsz ahhoz, hogy megértsd a most következő események fontosságát.

Egy nap, miközben John a városban sétált, vagyis inkább az alkohol miatt csak próbált sétálni, beleesett egy lányba. És nem csak szó szerint. Ezek után nem tudott másról beszélni velem, csak róla. Hogy mennyire gyönyörű és elbűvölő. Azok a tökéletes ajkak, azok a csillogó szemek, gyönyörű barna haj és fekete szempillák. Azok a mámorítóan hatalmas mellek. És az az elbűvölően kétségbeesett nézés, miközben vigyorogva nekizuhant… Minden mondat végét egy hatalmas sóhajtással erősítette meg.

És hát, ahogy ez szokott lenni, teltek múltak a napok, de nem sikerült vele újból találkozni. Egészen a hét végéig, amikor is egy szerencsés ösztön hatására a helyi kórház felé vette az irányt. A lány épp akkor jött ki az ajtón, mögötte az orvosával, aki még egyszer megnyugtatta, hogy nem lett komolyabb baja, pihenjen sokat és vigyázzon magára.

Tudom, mit vársz most. A lépcsőn leérve a lány felismeri Johnt. Először meglepődik, aztán odamegy, képen vágja egyszer, majd a második előtt elkapják a karját, és megcsókolják, amitől összezavarodik. De a zavarodottság hamar elmúlik, és szenvedélyesen visszacsókol. Aztán a férfi felajánlja, hogy menjenek fel a lakására. De mielőtt beengedi a lányt, azt hazudja, hogy kiviszi hátra a kutyát, mert nem szereti az idegeneket. Ezt az időt kihasználva mindent besöpör a kukába, villámgyorsan rendet rak és még arra is marad ideje, hogy a tükörben belője a séróját. Aztán bevezeti a lányt a házban. Gyorsan megmutatja a falra kirakott képeit, amin kedvenc elfoglaltságát űzi, a fűnyírást. Büszkén mesél erre a célra átalakított ollóiról. Végül a hálószobában kötnek ki, és boldogan élik le életüket.

Csakhogy az élet nem ennyire egyszerű és könnyű. A lány a lépcső aljára érve megbotlott, és a fejét a betonba verve elájult. John odasietett, és letérdelt mellé. Kétségbeesve kiáltozott segítség után. Egy hajléktalanon kívül azonban senki sem volt az utcákon, az is csak röhögni tudott. Félre is nyelte az éppen a szájában lévő falatot.

Aztán hozzám könyörögött, hogy hívjak valakit. Én próbáltam megmagyarázni, hogy ez a lehetetlenség határait súrolja, de már nem foglalkozott velem. A lányt szólítgatta, hogy ébredjen, miközben a hajléktalan fuldoklott a sarokban, egy galamb meg teljes beleéléssel násztáncot járt hitvesének az út közepén.

Meg kell valljam, egész ügyesen csinálta…

Aztán végre egy busz kanyarodott be az utcán. A sofőr megállt és azonnal berohant a kórházba segítségért. Az utasok hangosan és cifrán káromkodtak a hirtelen fékezés miatt, és értetlenkedve nézték, ahogy a vezető elrohan. Gondolták, biztos megtámadták őket, vagy bomba van a buszon. Kitört a pánik. Közben a hajléktalan továbbra is fuldoklott. A galamb pár meg teljesen odavolt egymásért. John még mindig a lányt szólítgatta. A lány meg még mindig ájult volt. Én meg még mindig semmit sem tudtam csinálni. A füstölt sajt meg finom.

Öt percre rá, mialatt az őrjöngő tömeg eltűnt a kisebb utcákban, a hajléktalannak sikerült túlélnie a gyilkos kenyérdarabot, a galambok meg továbbra is galambok maradtak, a kórházból két fehérruhás ember rontott ki egy hordággyal, mögöttük a sofőrrel. Felrakták rá az ájultat, és óvatosan bevitték az épületbe. John elkísérte őket. A busz meg utasaitól megszabadulva, tovább szelte az utat szétrebbentve az ifjú párt.

És ekkor történt valami. Nem éreztem késztetést, hogy kövessem gazdámat. Megszakadt a minket összekötő szál. Társra lelt, és többé már nem volt rám szüksége. Akkor ott megkönnyebbültem.

Ezért osztottam meg veled ezt a történetet kedves képzelt barát társam, hogy levond a tanulságot, amennyiben ráveszed gazdád, hogy a valóságban keressen barátokat és talál magának, felszabadulsz. Én most a többiekkel együtt lakom egy szigeten és remekül szórakozunk. Remélem, egyszer te is idejutsz. 🙂