Szász Kata
< vissza a Tanári arcképcsarnokba
A 2021-22-es tanévtől már nem a Politechnikum munkatársa
Szász Kata
Történelemtanár
1960 óta járok iskolába. Egy ideje már nem csak tanulni.
Az Apáczai Csere János és a Petőfi Sándor Gimnázium után 1993-tól választottuk egymást a Politechnikummal. Épp időben leltem itt iskoláról hasonlóan gondolkodó társakra.
Pályám során tanítottam már történelmet, társadalomismeretet, filozófiát és a GamMa osztállyal történt találkozásom óta egy Demokráciára nevelés című tantárgyat, melynek kidolgozásában is tevékenykedtem.
Osztályfőnöke lehettem (Láng Andreával) a KAndi, (Somogyi Ágotával) a NincsZsák, (Mihók Viktóriával) a Nevenincs és (Szabó Lászlóval, majd Anda Csoncsi Tamással) a CLASS, végül (Majer Tiborral) a Maszk osztálynak. Ezek a legjobb dolgok, amik csak megtörténhettek!
Két cikluson keresztül pedagógiai koordinátornak választottak kollégáim. Izgalmas, nagy feladat volt ez egy jól együttműködő csapatban, de megkönnyebbülés is volt megválni ettől a felelősségtől – s újra egyszerű tanárnak lenni.
Az Iskolatanácsot tartom a Politechnikum egyik legfontosabb részének, így tíz éven keresztül vettem részt a munkájában, hálás vagyok a diákoknak és szülőknek azért, ahogy ott közösen gondolkodtunk.
Leginkább polisnak a TMT rendezvényein, a Nagy Durranásra főzve, a Tolerancia-napokon, a nomád tábor képeit nézegetve szoktam érezni magam, s az olyan közös projektekben, mint a „Macskakő”-akció, az 56-os pályázat vagy a „Szemtanú”. Olyankor tartalékolom az erőt a nehezebb pillanatokra.
Igazán röstellem, hogy nem tudok biciklizni (bocsi, Nagy Durranás!), zenélni-énekelni, s a nomádban sem voltam még soha. Mert mindez nagyon jó lehet!
Viszont helyette bármikor kész vagyok diákokkal kis és nagy ügyekről beszélgetni, csapatnak főzni-sütni, tudok mesélni, valamennyire rajzolni.
Van két saját gyerekem is: Dániel és Léna. Ők már nagyok, mellettük mostanában már egy kis unokaféle is megengedi, hogy kényeztessem kedvemre.
szaszk[kukac]poli.hu