Poli


Borbáth Katalin

< vissza a Tanári arcképcsarnokba

Borbáth Katalin

Pszichológus

Írtam már rengeteg önéletrajzot, és aki jól ismeri ezt a műfajt, tudja, hogy az egyetemi évek után eljön az a korszak, amikor az önéletrajzok variációi egyre szaporodnak.

Most írok egy Politechnikumra specializáltat.
Veszprémben telt el a gyermekkorom. Jó hírű általános iskolába, majd „versenyistálló” gimnáziumba (Lovassy László Gimnázium) jártam itt, és folyamatosan nem találtam ezekben a helyem. Túl szabályos, túl rendezett, túl nem elég emberi volt. (Ráadásul túl messze Budapesttől.)
Én meg mindenre kíváncsi voltam, ami emberi: ha normális, ha nem, ha egészséges, ha nem, ha szélsőséges, ha átlagos. Ezért aztán a lassan letisztult folyamatban – amiből először az író, aztán a filmkritikus mint főfoglalkozás lehetősége is kihullott – mindenképpen pszichológusnak készültem. De előbb – kisebb vargabetűt tettem – gyógypedagógus, pszichopedagógus vált belőlem a Bárczin.
Aztán később 1995 és 2003 között pszichológus, pszichológia szakos középiskolai tanár és pedagógiai szakpszichológus lettem, mindent az ELTE-n végeztem.
A gyerekekkel, kamaszokkal és fiatal felnőttekkel való nevelői-oktatói pszichológiai foglalkozást minden korosztályban és szinte minden „megjelenési formában” megtapasztaltam a munkám során: 1994-ben az angliai Oxshottban privát gyógypedagógusként, majd Budán egy angol-magyar nyelvű speciális óvodában óvónőként, aztán a Nebuló International School of Budapestben a magyar mint idegen nyelv tanáraként, utána a Móra Ferenc Általános Iskola és EGYMI-ben fejlesztőpedagógusként és matematikatanárként, 2002-től a kőbányai Harmat 88 Általános Iskolában iskolapszichológusként és hallgatói gyakorlatvezető tanárként és egyben a Kőbányai Nevelési Tanácsadóban pszichológusként.
Közben itt-ott elcsábultam a nyomtatott és/vagy az elektronikus sajtó világába: 2008-ban vezettem a pedagógiai Mentor Magazin Pszichológus az iskolában rovatát, illetve 2009-ben a ViVa TV rendszeresen hívott pszichológiai szakértőnek a délutáni, kamaszoknak szóló Intim percek című műsorába. Néha a Kossuth Rádió is felkér szakértői nyilatkozatra, illetve számos pedagógiai pszichológiai szakcikket írtam többek között a Fejlesztőpedagógia című folyóiratba. Közben a közoktatási szakértői listára is felkerültem 2007-től.
A magyar közoktatásban eltöltött évek során szerzett tapasztalatok még inkább meggyőztek arról, hogy minél kevésbé „általános” egy iskola, minél alternatívabb, annál inkább helyet találhat benne egy diák, főleg az, aki amúgy is helyet keres magának, és nehezen talál a világban.
A Közgazdasági Politechnikumról először Pertl Gábortól hallottam abban az időben, amikor közösen vezettünk pedagógus továbbképzéseket a Horváth és Dubecz Tanácsadó Kft.-nél.
Később – akkoriban kommunikációs tréninganyagok kidolgozásával is foglalkoztam – Csicsivel találkoztam, aki az akkori polis osztályáról mesélt, és az akkori és mostani módszertani kedvencemről, az Erőszakmentes Kommunikációról.
Hobbinak indult a már lassan ötéves szenvedélyem, a Hora tánc. A pesti hórások próbáira Surányi Anna hozott magával mindig friss polis történeteket, amelyek még jobban felkeltették az érdeklődésemet a Politechnikumban folyó diák- és tanárélet iránt. Amikor kiderült, hogy az iskolai Mentál-team pszichológust keres, már nem volt nehéz döntenem a suli mellett.
Az identitásomnak még mindig van egy diák oldala: 2007-től neveléstudományi doktorandusz vagyok jelenleg is a Pécsi Egyetem Oktatás és Társadalom Intézetében. Kutatásom az aktív pedagógus nők mentálhigiénés állapotának háttértényezőit vizsgálja.
Az évek során a pszichológia, a kommunikáció és a pedagógiai módszertan területén számos módszerspecifikus képzettséget szereztem. Ezek közül kedvenceimet, a mediációs ismereteimet: az EMK-t (Erőszakmentes Kommunikáció) illetve a legfrissebb Brief Coaching technikát használom szívesen.
Legszívesebben Bálint fiammal töltöm az időt. Emellett háziállatok – macskák – és növények nevelésével, időnként szenvedélyes sportolással, bringázással, tánccal, máskor inkább szenvedélyes filmnézéssel foglalkozom. Szabadabb életperiódusaimban sokat utazom. Amerikát és az Antarktiszt leszámítva minden földrészen jártam már. Régi kedvencem Anglia és Ausztrália, állandó szerelem Párizs és a horvát tengerpart, és legújabb kedvencem Bosznia.

kborbath[kukac]poli.hu

2 hozzászólás

csabai tibor
2014. február 13. 15:28

Eleg hosszu utat bejartal de hogy kerultel csikszeredaba?

Borbáth Katalin
2014. február 20. 14:24

Ott csak egyszer jártam.De apai ágról az egyik nagyszülőm onnan származik 🙂

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár