Poli


Czene Zsófi a kaposvári nézők kedvence

Interjú Czene Zsófival (ex-Monopoli)

 

Mennyi munkával jár felhozni egy hónapok óta nem játszott darabot a Városmajorba?

 

Sajnos szinte semmilyen pluszmunkával nem jár. Nincs rá idő és nem marad rá keret. Kizárólag az előadás napján foglalkozunk vele közösen. Én azért egy hete átnéztem a szöveget, a dalokat pedig folyamatosan énekelem, miközben vezetek. Persze nagyon örültünk a meghívásnak, és mindent bele fogunk adni, hogy jól szerepeljünk (az előadás végül hangos siker lett).

 

Szeretitek a városmajori színpadot?

 czene1

Amit nem szeretek benne, hogy mikroportban kell játszani az egész darabot, beleértve a szöveges részeket is. A mikroportnak megvannak a határai, előfordul, hogy mindent megöl, amit korábban felépítettünk. Mindenesetre megnehezíti, hogy a hangunkkal kedvünk szerint játsszunk. Oké, nem a Népstadionban vagy egy mezőn kell üvöltöznünk, de az intimitás biztosan odavész. A járás is más; bár ezt a korábbi vendégjátékokkor (Cigánytábor az égbe megy, A kéz) valamennyire már kitapasztaltuk, mégis abszolút koncentrációt igényel, hogy ne hibázzunk. Viszont az tagadhatatlan, hogy Pesten egy csomóan eljönnek megnézni, akik máskülönben nem. Jó esetben rendezők és színházigazgatók is látnak végre.

 

Ennek miért van akkora jelentősége? Pesten szeretnél dolgozni?

 

Itt élek, itt is születtem. A családom és a férjem itt dolgozik, miközben én 6 éve Kaposváron vagyok. Amúgy is jót tesz a színésznek, ha bizonyos időközönként vált. Új közeg, más rendezők, más színészek, más hatások. Nekem is jót tenne. Ráadásul a társulatnak is jó, ha van változás. Ha itt vagyok, egyből több időm van szinkronizálni és castingokra járni.

 

Filmezni vágysz?

 

Naná, de nagyon kevés a filmes megkeresés, sokkal több a reklám. És miért is ne? Régen nagyo
n elítéltem, de ma már más idők járnak, most már az a kihívás, hogy bekerüljek egybe. Mondanom sem kell, a reklám teljesen külön világ, fel is kellett kötnöm a gatyámat az elején. Sok reklám castingon vagyok túl, de néha még mindig azt érzem, hogy nem elég reklám a fejem, vagy a mosolyom, vagy ki tudja, mi. De most mindenféle műfajban ki akarom próbálni magam, főleg amíg nincs film. Legutóbb egy Xbox videójátékban szereplő fekete dominához adtam a hangomat.

 

Szinkronizálni tanult
atok a kaposvári képzés során?

 

Sem filmezni, sem szinkronizálni nem volt lehetőségünk, viszont tanítottak vívni és lovagolni (nevet). Ennek egyébként egyszerű magyarázata van: Kaposváron nem képeznek rendezőket, így nincs kivel együttműködnünk. Pedig kicsi korom óta érdekel a film és per pillanat kifejezetten azt érzem, hogy csiszolna az egyre színpadias gesztusrendszeremen, ha például olyan feladatot kapnék, hogy csak a tekintetemmel fejezzek ki különféle lelkiállapotokat. Nem szívesen vallom be, de nemrég összejött volna egy filmszerep, amit a kaposvári munkák miatt nem vállaltam mégsem. A film azóta elkészült, gyönyörű lett, külföldön is sikeres, úgyhogy fájt érte a szívem rendesen.

 

Így már érthető, hogy áldozatokkal jár, ha az egész évadot Kaposváron töltöd. Magához a városhoz hogy viszonyulsz?

 

Ha csak ott vagyok, sok-sok minden hiányzik. Leginkább az esti és éjszakai élet. Nagyon nem értem, hogy az emberek miért nem akarnak kimozdulni. Azt sem értem, hogy ha egyszer ott van az a színház – hatalmas, gyönyörű épület, és valóban igyekszünk színes kínálattal megtölteni – miért van az, hogy vannak, akik még be sem tették a lábukat soha. A visszatérő nézőink azonban nagyon lelkesek, közvetlenek és hálásak nekünk.

 

Állítólag nincs túl jó állapotban sem a színházépület, sem a színészház. Ez például mennyire zavar téged?

 

Igen, régóta várjuk a színház felújítását. A színészház viszont nemrég kicsit rendbe lett téve, tehát nem olyan vészes. Régebben durvább volt. Mondjuk jövőre már albérletbe tervezek menni, mert elegem lett abból, ahogy a helyi vagyonkezelő intézte az ügyeket.

 

Mindenesetre lesz miért visszamenni. Míg te új lehetőségekre vadászol Pesten, az anyaszínházad bőven ellát szerepekkel. Úgy látom, a jövő év
adban három bemutatóhoz vagy kiírva. Mik lesznek ezek?

 

Először is újra énekelni fogok, ami nekem a legnagyobb boldogság. Pesty-Nagy Kati rendezi a Légy jó mindhalálig musicalt, a partnerem Puskás Peti lesz. Túl az olvasópróbán úgy látom, hogy a kamaszoknak is igen népszerű előadás kerekedhet belőle. Utána Bozsik Yvette jön megrendezi a Bál a Savoybant, amit már most nagyon várok. Daisy leszek, egy ambiciózus jazz karmesternő Amerikából. Két évet tanultam szteppelni, és azt remélem, ebben a szerepben lehetőségem lesz végre a tanultakat a színpadon is bemutatni. Aztán Fésűs Éva Ajnácska mesedarabj
ában a címszereplő Ajnácska szerepét kaptam, de erről még nem tudok többet mondani.

 

Csupa nagy szerep. Az igazgatód nem tart hálátlannak, hogy máshol is keresgélsz?

 

Szerintem is jó szerepek eczene3zek, illetve eddig is jó szerepeket kaptam, de lassan jó lenne szerepkört váltani. Többnyire azt várják el tőlem, hogy én legyek a fiatal naiva, aki
tud énekelni, táncolni, nevetni és sírni. Itt jegyzem meg, hogy bő egy hete már férjes asszony vagyok (nevet). De hiába, az alkatom és az arcom miatt fiatal lánynak lát a közönség, és ez skatulya. Mellesleg nincs elég fiatal színésznő Kaposváron ugyanerre a szerepkörre. Ami a kérdés második felét illeti, Rátóti Zoltán nagyon megértően reagált, amikor arra kértem, hogy hadd legyek többet Budapesten, mert szét akarok nézni. Aztán amikor azt mondtam, hogy még egy évadot biztosan Kaposváron szeretnék tölteni, akkor annak is örült. Nem tart vissza, és nem is láncol le, nem görcsöltet, teljesen jól, lazán kezeli ezt a helyzetet.

 

Másokat viszont még az igazgatása legelején elküldött. Abból nem volt balhé a társulaton belül?

 

Az osztálytársaimmal együtt pont akkor kerültem a színházhoz gyakorlatra, amikor Znamenák István volt egy évig igazgató, és még Babarczy László is rendezett. Azóta is folyamatosan valami feszült készenlét érződik mindenkiben. Schwajda György alatt is abszolút feszült volt a légkör. Egészen más okok miatt, de még most is valamennyire feszült. Úgy veszem észre, hogy a társulat nagyon nehezen veszi a változást, nehezen alakulunk. Pedig mindkét félnek engedményeket ke
ll tenni. Nyitni kell egymás felé. A társulatnak és az aktuális igazgatónak is. Én személy szerint úgy látom, hogy Rátóti Zoltán mindenkin próbál segíteni, és mindenkivel figyelmes. Az mondjuk vitatott kérdés, hogy jó döntés volt-e minden korábbi rendezőt elküldenie. Ha őszinte lehetek, én akkor is nagyon sajnáltam a történteket, és mind a mai napig hiányoznak, akik már nincsenek velünk abból a csapatból.

 

A tanáraid nem haragudtak meg rád, amiért te maradtál és dolgoztál tovább az új vezetés alatt?

 

Nem hinném. Nagyon remélem, hogy nem. Borzasztó lenne, ha így lenne.

 

Kik miatt éri meg, hogy még mindig ott vagy?

 

Rengeteg ember miatt. A régi osztálytársak és az idősebb kollégák miatt egyaránt. Nehéz kiemelni bárkit, és nem csak a színészek számítanak, hanem a fodrászok, súgók is. Szinte mindenki. Nagyon szeretem őket.

 

A közönség változott a legutóbbi kinevezések után?

 

Igen, a közönség cserélődött picit. Jöttek újak, és elmentek néhányan a régi törzsközönségből. A bérletesek megmaradtak, vagy ha nem is vettek bérletet, de azért eljöttek az előadásokra. Mostanra megint beállt egy stabil nézőszám.

 

Beleszólnak a helyi politikusok a munkátokba?

 

Annyit látok, hogy az önkormányzat most nyugodt. Az előző vezetéssel kötözködtek, Mohácsi Jánossal nagyon durván viselkedtek, ilyen nyomás jelenleg egyáltalán nincs. Kérdés, hogy meddig.

 

Korábban említetted Babarczy Lászlót, a Kaposvár-jelenség emblematikus alakját. Róla milyen emlékeid vannak?

 

Neki igazán sokat köszönhetek, mert ő vett fel. A szárnyai alá vett. Utána többször dolgoztunk együtt (a Bíborszigetben, az Ahogy tetszikben, A nők iskolájában), és szerencsére jól megértettük egymást. Hihetetlenül okos, a csontomig lát, és nagyon jól tudja, mi áll jó nekem. Ugyanígy az összes többi színésznek: mindenkiben meglátja, hogy mi lehetne, és azt segít kihozni. A színészvezetése kiváló. Folyamatos tréning alatt tartja a színészeket, ami állandó fejlődést tesz lehetővé számunkra. Hatalmas befolyással van a munkánkra a mai napig, mindig emlegetjük. A régiek apunak hívják.

 

Lejár még megnézni titeket?

 

A Cigánytábort megnézte a Nemzetiben, de Kaposvárra már nem nagyon jön le.

 

Te kiket nézel szívesen, ha színházba mész?

 

Pintér Bélát mindenkinek nézni kell. Vagy a Szputnyik előadásait. Természetesen színésznőként is kipróbálnám magam az alternatívok közt. Hiába működöm jól kőszínházban, mert felfogom és végrehajtom, amit ott követelnek tőlem, gyakran hiányzik a bevállalás. Nem szerencsés állandóan csak megfelelni. Legyen helye a groteszknek is. Meg a kísérletezésnek. Például imádom a Simpson családot, ami az egész gyerekkoromat végigkísérte, és meghatározta, hogy mit tartok humorosnak. A rajzfilmek szemtelenségét és dinamikáját hiányolom a színházból, bármilyen furcsán is hangozzon ez a kijelentés. Ebben jó például Bodó Viktor és Mohácsi János. Ők nem mondják, hogy ezt és azt nem lehet, mert a dramaturgia nem engedi. Inkább jól megdolgoztatják a színészt, mi pedig nem kisreált játszunk végig. Tehát vannak ilyen előadások, de még, még, még!

 

A kaposvári nézők hogy viselnék ezeket a darabokat?

 

A nézők akkor is jönnének. Ne a néző diktáljon, a nézőt lehet vezetni is. Attól, mert nekik nem feltétlenül a színház a mindenük, attól még nem hülyék, előbb-utóbb megértenék és megszeretnék az újabb kifejezési módokat is. Hiszen ami érvényes és igaz, az mindenhogyan az lesz. Nyújtani kell alternatívákat.

 

Kritikát olvasol?

 

Szoktam olvasni kritikát. Magamról nem szeretem olvasni, mert néha nagyon bántó, amit írnak. A fröcsögő kritikát különösen nem bírom. Elvárom, hogy a kritikus legyen felkészült, empatikus, nyitott, és helyezkedjen bele abba a szerkezetbe, amit mi kitaláltunk. A személyes véleményünket mind le tudjuk írni. Koltai Tamás kritikáit szerettem, csak ő sajnos már nem jár le Kaposvárra. Ő mintha soha nem fröcsögött volna, mindig objektíven, elemzően írt rólunk, még ha negatív is volt a véleménye.

 

A zenés szerepekben rendre dicsérni szoktak. A Hippolytban meggyőződhettünk róla, hogy valóban szépen énekelsz. Jársz énektanárhoz?

 

Sajnos egyáltalán nem képzem a hangom, ami nagyon helytelen. Viszont van egy adottságom, egész egyszerűen tudok énekelni. Szerintem ez eleve úgy működik, hogy vagy van, vagy nincs jó énekhangod, hallásod, ritmusérzéked.  Persze van, amit meg lehet belőle tanulni, vagy képezheted magad tovább, de ahhoz meg kell lennie az alapoknak. Anyukám, Kiss Erzsi énekesnő, biztosan tőle is örököltem, a géneken át.

 

Apukád pedig Czene Csaba, színész (Taxidermia). Vannak pályakezdők, akikről sokkal hamarabb elterjed, hogy híres szülök gyerekei. Te ennek mintha direkt nem akarnál nagy hírverést csapni.

 

Nem került szóba, hogy az ő dicsőségükben lubickoljak. Mondjuk őket is egy eléggé szűk közeg ismeri. Különben meg többnyire úgy működik, hogy valaki beajánl valakinek, és azért kapsz meg szerepeket. A castingokra is így jutsz el. Tehát ha nem a szülőd, akkor is valamelyik ismerősöd segít. A szüleimmel mély érzelmi kapcsolatban vagyok, őket inkább ezért nem akarom a munkámhoz kötni. De az ellen sincs elvi kifogásom, hogy egyszer majd egy színpadon álljak velük. Addig is igyekszem minél önállóban végigcsinálni, amit el szeretnék érni.

 

Vannak színházon kívüli terveid is?

 

Bőven. A rajz például nagyon érdekel. Most épp egy mesekönyvön dolgozom, amit én rajzolok, illetve kicsit írok is hozzá. Közeli terv, hogy valahogy kiadjam. Van tucatnyi egyéb tervem, de egyelőre ez a publikus. Nem akarok betokosodni. Látom, hogy sok embernek fő a feje most a színházi szakmában. Nekem is. Ha a színházi burokból kinézek, nem fő annyira és az jó érzés. Nehéz korszak ez a színháznak, úgy látom.

 

A politika beletenyerelése nehezítik meg?

 

Nem kizárólag. Van alapból egy rendszeri probléma a magyar színházzal, amire a politika már csak rátett. Lehet, hogy a társulati rendszerben van a hiba (bár az összeszokott műhelymunkában nagyon hiszek), de az is lehet, hogy a kőszínházak betokosodása az oka mindennek, vagy a színészek fizetése és a hierarchia, meg főleg, az hogy nincs újítás. Ne hidd, hogy én akarom megmondani a tutit, de fontosnak érzem, hogy erről beszéljünk, mert ettől nekünk most iszonyúan nehéz színházat csinálni. Holott a színháznak nem szabadna ilyen görcsös munkának lennie. Állandó akadályokba ütközünk. De ezek az akadályok bennünk is megvannak.

 

Mi kellene ahhoz, hogy igazán jól érezd magad színházi színészként?

 

Az én idealisztikus világomban évi 5-6 szerep jutna egy színészre, de azok közt lenne mindenféle: kisebb és nagyobb, egymondatos és főszerep felváltva. Babarczy annak idején olyan színházat csinált, amiben ez megvalósulhatott. Most inkább 2-3 jut egy évadra, de e mögött a gazdasági osztály anyagi megfontolásai állnak. Régebben nem volt ilyen megfontolás, most igen, a gazdasági igazgatónő leginkább erre figyel. Ami biztos, hogy bírnék többet is játszani.

 

Na jó, de az évi 5-6 szerep nem lenne sok?

 

Lehet. Volt olyan évadom, amikor túl sok szerep jutott. Éreztem, hogy az energiák máshogy oszlottak el. Leterhelt. Volt egy darab, amelyikbe állandóan az előző szerepemből mentettem át dolgokat. Fiatal is voltam, de ilyet akkor sem szabad. Túl sok minden volt az agyamban. De mégis azt mondom, hogy sokat kell játszani, hogy ezek is kiderüljenek.

 

Nyáron például dolgozni vagy pihenni szeretsz inkább?czene2

 

Ha jó a munka, nem érzem a különbséget, hogy pihenek vagy dolgozom. Volt olyan nyár, amikor az Ördögkat
lanon dolgoztunk több mint 2 hetet.  Azt viszont nem tagadom, hogy jó néha a színháziaktól távol lenni. Ilyenkor szeretek férjemmel, családommal és a közös, nem színész barátainkkal több időt tölteni, például utazni vagy csak úgy lenni, és azt élvezni.

 

Most 27 vagy. Mit szeretnél elérni 30 éves korodig?

 

Mindent, ami csak belefér. A mesekönyvemet feltétlenül ki kell adni. Gyereket is szeretnék szülni addig. Aztán előbb-utóbb létrehoznám a saját színházi munkáimat. Hogy megjelenjen az, ami a fejemben megy. Ki akarom próbálni, hogy érvényes-e valóban, amit a színházról gondolok. Megírnám, megrendezném, és játszanék is a saját művemben. Ha más nem, hát megcsinálom én.

 

Fotó: Karip Timi

 

Forrás: http://vanyabacsi.blog.hu/2014/06/30/_ha_mas_nem_hat_megcsinalom_en

 

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár