Poli


Matejka István

< vissza a Tanári arcképcsarnokba

Matejka István

 

Angoltanár, 2015 óta a MIQN osztály egyik osztályfőnöke

Nagyi: Végre találtunk időt, hogy beszélhessünk.

Matejka István Márton: Igen. Sajnos nagyon nehéz időt szakítani a tanítás és a család mellett másra is.

Nagyi: Van gyerekem?

MIM: Igen, van két lányom. Az egyik még csak óvodás, a másik pedig kisiskolás.

Nagyi: Akkor meg is házasodtam?

MIM: Igen. És már ezt megelőzően elköltöztem Csepelre. Ott élünk most.

Nagyi: Nem nagyon jártam még arra.

MIM: Tudom.

Nagyi: Kicsit beszéljünk a tanításról is, ha már szóba került. Mióta is tanítok?

MIM: Rögtön az egyetem után, pontosabban már az utolsó évben elkezdtem tanítani.

Nagyi: Hova jártam egyetemre?

MIM: A Károlira.

Nagyi: Egy szak?

MIM: Igen.

Nagyi: Sejtettem.

MIM: Elmondhatom, hogy nagyon szerencsés vagyok, mert a középiskolában nagyon sok olyan impulzus ért, ami kapcsolatban volt az angollal, és mindig is úgy tekintettem a nyelvre, mint egy nagyon hasznos eszközre. Középiskolásként lehet, hogy ez nem fogalmazódott meg bennem ennyire letisztultan, de már akkor nagyon élveztem, hogy megértem, hogy el tudom olvasni, hogy el tudom mondani. Nagyon sok szállal kötődtem az angolhoz.

Nagyi: Egyáltalán, honnan jött az ötlet, hogy tanítsak?

MIM: Sehonnan. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha tanítani fogok.

Nagyi: Hát, én sem. De akkor hogyan lettem tanár?

MIM: Az első munkahelyemre úgy kerültem, hogy kiesett egy kolléga az év utolsó másfél hónapjára, és kerestek valakit, aki beugrik helyette. Én akkor voltam utolsó éves az egyetemen, és volt némi szabad időm. Amikor letelt a másfél hónap, megkérdezték, hogy nem maradnék-e szeptembertől teljes állásban, és igent mondtam, mert tetszett, és jól éreztem magam.

Nagyi: Nem bántam meg?

MIM: Nem. Kevés változatosabb vagy több kreativitást igénylő munkát tudok elképzelni, mint a tanítás. Nincs két egyforma óra, nincs két egyforma diák.

Nagyi: Mi hozott vissza a Poliba?

MIM: Jó volt itt diáknak lenni. Szerettem ide járni, szerettem polis lenni, és nagyon jó tanáraim voltak, akik most kollégáim, és akiktől ismét tanulhatok. Akkor is a polis értékek mentén végeztem a munkám, amikor nem itt dolgoztam, mert azt láttam tőlük középiskolásként, hogy így is lehet, és a saját bőrömön tapasztaltam, hogy nemcsak működik a dolog, de közben még élvezetes is lehet. Most szeretek megint ide járni és polis lenni.

Nagyi: Szóval jó lesz itt nekem?

MIM: Igen. Nagyon.

nagyi[kukac]poli.hu

 

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár