Budapesti séták 2.3

Séta a pesti zsidónegyedben

Már alig vártuk, hogy beköszöntsön a tavasz, a jó idő, és lehessen egy kicsit sétálni.
Szavazással dőlt el a séta útvonala. Közkívánatra Budapest pesti oldalán, a részben felújított zsidónegyedet (a VII. kerület belső részét) látogattuk meg.
Az Astoriánál gyülekeztünk. Már a kezdetekkor látható volt, hogy az időjárás nekünk kedvez. Egy nagyon jó hangulatú, kedves, érdeklődő csapat állt össze.
Első állomásunk a Dohány utcai zsinagóga volt. Megismerkedtünk a pesti zsidóság középkori és újkori mindennapjaival, szokásaival. A Dohány utcában megnéztük a nemrégiben felállított emlékfalat. Itt „bekukkanthattunk” a második világháború alatt felállított pesti „nagy gettó” életébe.
Továbbhaladtunk a Kazinczy utca felé és megnéztük a mikvét. Minden kultúrkörnek megvan a saját szokásrendje. A mikve amellett, hogy rituális fürdő, vallási találkozási hely is. Kis pihenő következett a Kazinczy utca ortodox zsinagógájának lépcsőjén. Éppen szombat volt, tehát nem nézhettünk be.
Innen pár saroknyira bementünk a mára híressé vált Gozsdu udvarba. Ma inkább vásári forgatagáról, luxuslakásairól híres az udvar. Gozsdu Manó – a Monarchia híres jogásza – alapította az eredetileg raktáraknak, egyszerű kereskedelmi szállásoknak szánt épület- és udvar-együttest. Nagyon kevés ilyen hely van a világon, ahol egységes építési stílusban, két utcát összekötve, hét udvaron keresztül lakóházak és kellemes belső terek húzódnak.
A Király utcába kiérve, elmentünk megnézni a háború alatt épített gettó egyik felújított falszakaszát. Egy nagyon rossz állapotban lévő gangos ház hátsó kapuján keresztül lehet megközelíteni a „falat”, amely a háborúban elválasztott, szeparált.
A Wesselényi és Rumbach Sebestyén utca sarkán található apró tér Carl Lutzról kapta a nevét. Itt megemlékeztünk a „Világ Igazai”-ról, az embermentőkről.
Utolsó állomásunk a Rumbach Sebestyén utcában volt. Itt kívülről rácsodálkoztunk a „kis zsinagóga” (status quo ante) csodaszép épületegyüttesére. Az utcán haladva beszélgetés közben valódi botlatóköveket láttunk és emlékeztünk azokra, akikre már csak ezek a kövek emlékezhetnek.
A séta végén a „nagy zsinagóga” emlékező fűzfájánál vettünk búcsút egymástól és a pesti zsidónegyedtől. (A szomorúfűzfára emlékeztető emlékmű levelein a holokauszt mártírjainak neveit örökítették meg.)

Erdei Erika