Kárai Dávid receptgyűjteménye

 

50 édesség – sose halsz meg,
ha ez a bakancslistád

 

Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon szeretem a szakácskönyveket. A könyvet magát is persze, de ez talán nem olyan dolog, amivel különösebben dicsekedni kéne.

Persze ott vannak az elektronikus könyvek, hülye, aki nem vett még Kindle-t (én), mert azon „minden megvan”, meg sokkal jobb olvasni. Aztán ott vannak az online receptek is, csak rá kell keresni és már főzheted is.

De nem. A szakácskönyv az szakácskönyv. Felrakhatod a polcra, minden nap látod, végigsiklik a tekinteted rajta (de szép, kár, hogy nyolc éve nem főztem belőle semmit…). Én egyébként tényleg főzök ezekből, persze szigorúan titokban. Nem vigyázok rájuk, szeretem, ha látszik a használat egy szakácskönyvön. Nem véletlenül makulátlan mindegyik. Bizonyos értelmesebb szerzők kifejezetten igénylik, hogy zsíros, pecsétes, rongyos formában lássák viszont egyszer saját szakácskönyvüket. 

 

Ma egy új szakácskönyv jelent meg, és mivel meghívtak kedvesen a könyvbemutatóra, már a kezembe is került Kárai Dávid: Kulináris bakancslista – 50 édesség, amit el kell készítened című receptgyűjteménye. Dávid az Ízhuszár blog szerzője és nem utolsósorban a NoSalty főszerkesztője.

Mint tudjuk, ez a blog nem a másutt is fellelhető tényszerű információk közlésére szakosodott, de azért muszáj összefoglalni, hogy ez itt nem ilyen túlbonyolított, szörnyen ötletes, nemzetközi fórumokról adaptált receptsorozat, hanem merészen puritán alaprecepteket tartalmazó könyv. Olyanokat, amelyet el kell készítenünk, mielőtt meghalunk.

Nekem ez elég jó hír, és remélem, ezt maga a Halál (az enyém) is olvassa, mert szerintem akkor például örökké fogok élni. Van néhány köztük ugyanis, amit teljesen elképzelhetetlennek tartok, hogy elkészítsem, de hozzáteszem, simán lehet, hogy végül pont azzal fogom kezdeni, mert valahol vicces kaland lenne tényleg, hogy az előszó ajánlása szerint egyszerűen, mint egy mániákus őrült (bocs, Dávid) mindet megsüssem módszeresen.

A palacsintán például túl vagyok (nem, nem ragadt le), és még zserbót, sőt almás pitét is sütöttem már életemben. De például tutti nem csináltam még rétestésztát, sem beiglit, madártejet (mondjuk azt sajnos utálom), de még nagyon sok más alapreceptet sem csináltam soha. Egyszer készítettem már mézeskalácsot (borzalmasan sikerült), de majd most újra megpróbálom, hiszen itt van a szezonja, ráadásul szuvenyirként is annak összetevőit kaptuk a könyvbemutató végén – e blog védjegyéül szolgáló gingerman sütiformával együtt. 

Bevallom nálam a profizmus sokféle megnyilvánulási formáival igen sokra lehet menni, úgy értem, nagyon tudom szeretni, ha látok ilyet. És hát most itt ez a helyzet. A szakácskönyv nemcsak hihetetlen jól néz ki, mondjuk nem nehéz Dáviddal a címlapon, de az egész összeállításon érződik a szinte lenyűgöző alaposság. És alaposságon most tényleg azt értem, hogy minden, de minden végig van gondolva, hallom, ahogy beszél hozzám a könyv szerzője nyomatékosan, hogy megértsem: amikor azt mondom, vaj, akkor tényleg vajra gondolok, legalább 85%-os zsírtartalommal, érted? A cukor, az pedig cukor, a csokoládé pedig… szóval az meg tényleg csokoládé, minimum 65%-os kakaótartalommal. Tehát nem úszod meg, ne használj rossz alapanyagokat, ne használj sovány tejet és sovány tojást, sem pedig lisztmentes lisztet, mert ez most itt nem az a műfaj. 

 

A receptek egyenként is különleges alapossággal készültek (persze majd még tesztelem és szólok, ha mégse), a fotók zseniálisan szépek, a stílus első osztályú, pont az én ízlésem. Én egyébként is ilyen hipszter, szakállas, tetovált ízlésű ember vagyok, most az nem érdekes, hogy aktuálisan nő létemre. 

Nem bírtam ki és átlapoztam az egészet, minden képet végignéztem, minden sütit megcsodáltam, például a rácsos linzert biztos, hogy soha nem fogom megcsinálni (vagy mégis?), de van jó néhány, aminek azonnal nekiállnék (nem a croissant). Érdekes lehet a kakaós csiga elkészítése, de a torták is biztos különleges kihívást jelentenek. És ami tényleg fontos: öröm nézni. Rusztikus természetesség, ötletes, átgondolt minden egyes oldal (tényleg megnéztem).

Száz szónak is egy a vége, ötven recept vár mindenkire, tessék megvenni, megrendelni, megkapni ajándékba, vagy ellopni (ne!) valakinek a polcáról, mert erre szükség lesz az elkövetkezendő ötven évben, ha mást nem, csak sütünk belőle egyszer egy madártejet. Vagy azt pont nem sütik? Nem tudom, nézzék meg a könyvben. 

Arról nem is beszélve, hogy bármikor bekövetkezhet egy mágnesvihar (nem, ez nem a lávasüti másik neve), és akkor meg nem lesz internet, szóval nem lesz ott a nosalty se, maradnak a könyvespolcok vagy az éhenhalás.

 

Szolgálati közlemény: 

A könyv megjelenését a Desszert.Neked desszertműhely ízHUSZÁR special edition süteménnyel ünnepli. 2015. november 18-től november 25-ig a kötetben megtalálható Opera recept alapján készült sütemény megkóstolható és a könyv is megvásárolható a helyszínen (Budapest 1061, Paulay Ede utca 17.).

 

Forrás: http://gasztrobizarr.blog.hu/2015/11/18/50_edesseg_sose_halsz_meg_ha_ez_a_bakancslistad