BS 3.3 – Budapest, a vizek városa
Gyönyörű napunk volt, bár kissé szomorkásan kezdődött. Lassan gyűlt össze a csapat a Boráros téren, de a hangulat már a kezdetekkor is jó volt. Még egy visszatérő régi csapattagunk is megjelent.
Szigeteléssel kezdtünk. (Nem ám valami építőipari vállalkozásba vágtunk bele, hanem megismerkedtünk a Duna budapesti szigeteivel.) Most nyulak vagy leprások éltek a Margitszigeten? Csepel kiről kapta a nevét? Hol van a hajógyár a névadó szigeten?
Majd hidas mesterekké váltunk. Melyik a legszebb? És a legjellegtelenebb? Melyik a legújabb? Mi történt velük a megépítésük óta? Mind-mind izgalmas kérdés – és válasz is volt rá!
A Duna-part gyönyörű épületekkel övezett. Ha végigsétálunk a Szabadság hídtól a Margit hídig, időutazókká válhatunk. Lehetőségünk van nosztalgiázni a Monarchia iránt. És Pannónia provinciába is visszarepülhetünk, ha Contra Aquincumnál sétálunk. (Sajnos lefedték betonnal a romokat, és csak kis üvegablakokon keresztül pillanthatunk vissza a múltba.)
Shakespeare már várt minket. Éppen ekkor ünnepelte születésnapját. Volt közönsége is. Gratulálunk, Mester, a négyszázadikhoz!
Mennyi zsánerszobor mozgatja a fantáziát és teszi hangulatossá, esetleg giccsessé a Korzót!
Még egy motoros felvonulást is rendeztek a kedvünkért. Éreztük a gyomrunkban és a fülünkben a decibeleket és az energiát!
A „Cipők a Duna-parton” egy borzalmas kor mementói. Emlékeztünk, beszélgettünk hajdanvolt tulajdonosaikról.
Mi az? 365 tornya van, mégsem kastély, és legalább kétszázan „laknak” benne. (Ideális esetben.) Országház.
Mire elértünk a Margit hídhoz, mindenki kitikkadt és nagyon jólesett a fagyi Lipócia bejáratánál.
Erdei Erika
BS-mester
