Interjú Gyurcsó Andreával (ex-LeG-o.)

Interjú Gyurcsó Andival, a Vechec Ultra Beast női győztesével

2016. szeptember 07.

A hétvége kétségkívül legnagyobb durranása az volt, hogy az első európai ultra beast futamot, a Vechec Ultra Beast női versenyét Gyurcsó Andi megnyerte, méghozzá akkora előnnyel, mint ide Lacháza. Ezen fantasztikus eredmény kapcsán csíptük el Andit egy beszélgetésre, hogy beszámoljon nekünk az élményeiről.

 

OCR Magazin: Ez volt az első európai ultra beast futam. Neked is ez az első ultra beast versenyed? Vagy esetleg már futottál máshol ultra beastet?

Gyurcsó Andi: Igen, ez volt az első ultra beast Európában, és én is itt próbáltam ki magam először ilyen hosszú távú spartan race-en.

OCRMag: Számoltad-e, hogy ez hányadik SR futamod volt? Nyilván ez volt a legdurvább, de volt-e, ami megközelítette?

GyA: A 10. versenyem volt. Ó, milyen szép: jubiláltam. Nem is számoltam össze ez idáig. Minden pálya más és más, de a legdurvább ez volt, ami a távot illeti. Viszont nekem a 2015. októberi Eplény pálya a kedvencem mind közül. Az egy igazán technikás, szintekkel játszós, egy percig sem pihenni tudós versenypálya volt. Imádtam!

OCRMag: Alig harmincan indultatok az Elite-ben, és fél óra előnnyel nyertél. Mennyire volt magányos a futás?

GyA: Természetesen volt néhány kilométer, ahol egyedül mentem, és figyelnem kellett nagyon, de annak ellenére, hogy az elit futamban csak 12 lány indult, a pályán egyáltalán nem voltam magányos. A srácok, akiket beértem, minden pillanatban támogattak, buzdítottak. Főként az ismerősök, amiért nagyon hálás vagyok nekik!

OCRMag: Könnyebb vagy nehezebb így futni? Segít, hogy saját tempódat tudod futni, vagy az jobb, ha valaki segít tempót diktálni?

GyA: Én alapvetően magányos futónak vallom magam, egy-egy versenyen azonban nagyon szeretek ismerősökkel találkozni, akikkel együtt haladva küzdünk. Sokszor előfordult már, hogy felvettem más ritmusát – most is történt ilyen –, ami lassabb vagy gyorsabb volt a saját tempómnál. Ez azonban elsülhet rosszul is, ezért inkább szeretem a szervezetem jelzéseire figyelve a saját tempómat futni.

OCRMag: Mennyi bünti volt a futam alatt és melyik akadályoknál?

GyA: Ha jól emlékszem, hét helyen kellett burpeeznem. Az első körben a BKV akadályról csúsztam le, majd a dárda is mellé ment és a depó előtt a multiring+A monkey bar sem maradhatott ki a szórásból. A második kör jobban ment, mert ott csak a cölöpről és a multiring+A monkey barról csúsztam le. A harmadik körben szintén a cölöpnél, majd a hosszú monkey barnál burpeeztem.

OCRMag: Van mumus akadályod?

GyA: Nem nevezném mumusnak, mert nem félek tőle, de a dárdahajítás technikáját gyakorolnom kell, mert ilyen nincs, hogy az egyik körben beleáll a bálába, a másik körben meg nem! A mozgó függeszkedésektől már kicsit tartok, mert azok sajnos sosem mennek, egyszerűen nem értem, hogy miért. A technikát kellene elsajátítani ezeknél is valószínűleg, illetve a vállaimat megerősíteni, azt hiszem.

OCRMag: Az „új” akadályokkal volt gondod (magas lyukas fal, multiring+A Monkey stb.)?

GyA: Az újabb akadályok közül csak az első két kör végén lévő multiringgel gyűlt meg a bajom.

OCRMag: Volt-e külön felkészülés az ultra beastre? Ha igen, hány héttel előtte kezdtél el külön készülni? Mikor voltak a speciális edzések? Hány edzés fér bele egy héten?

GyA: Speciális, kimondottan az ultra beastre való felkészülés nem volt, tettem a dolgom: saját testsúlyos kőkemény edzéseket kombináltam futásokkal, heti négy, de inkább öt alkalommal. Tudtam, hogy ez a verseny sokkal hosszabb lesz, mint amit eddig valaha megcsináltam, így az utolsó héten már szinte csak a hosszú futásokra és a mentális ráhangolódásra koncentráltam.

OCRMag: SRTG-re szoktál járni vagy más csoportos edzésekre?

GyA: Igen, volt már rá példa, hogy ellátogattam SRTG edzésre vagy cross training, esetleg boot camp edzésekre attól függően, hogy éppen mennyi szabadidővel rendelkeztem.

OCRMag: Depóban mi volt? Mi minden volt a depó csomagodban?

GyA: Sosem depóztam még, nem volt benne tapasztalatom, így próbáltam a nálam tapasztaltabb versenytársaim tanácsaira, ötleteire támaszkodni az én, hosszú futások alkalmával felmerülő igényeimmel kiegészítve. Így a depó csomagomba egy cipő, egy cserezokni, két dobozos kóla, fél liter víz, 4 db sajtos croissant, uborka, olivabogyó, energiaszeletek, 2-3 csoki, szőlőcukor, puffasztott rizs szeletek (stb.) kerültek… és ezeket most kb. hosszabb időbe telt átgondolni és leírni, mint a depóban töltött időm, szóval szerintem tök felesleges volt ennyi minden oda, mert a kólán és a vízen kívül mindent a verseny után faltunk fel, és energiaszeletet nem kell venni a következő versenyre, ez biztos.

OCRMag: 50 km-en nyilván volt holtpont? Melyik volt a legnehezebb és hol ért el?

GyA: Basszus, nem. Ezen gondolkodtam én is a verseny után és nem. Nem volt holtpontom! Mivel még nem futottam ilyen hosszú távot sohasem, nagyon féltem attól, hogy mentálisan összezuhanok, de ez nem történt meg! Minden pillanatban ott voltam a pályán, brutális ebbe belegondolni, de tényleg így volt. És testileg sem viselt meg annyira, mint azt hittem, bár másnap azért nehezebben mozogtam, ez tény, de néhány lépés után „bejáratódtak” a végtagjaim.

OCRMag: Mi volt a legkönnyebb / legnehezebb része a pályának? Mennyire volt könnyen futható?

GyA: Bár tűző napon vitt a pálya sok helyen, de nekem talán azok a részek voltak a legkönnyebbek, ahol viszonylag sík terepen kellett futni, ahol a jelzésekre nem kellett figyelni, nem kellett energiát fektetni ebbe, csak futni és futni. A legnehezebb része… hm… ez jó kérdés. Nyilván a durva felfelé menetek és a depó előtti akadályról való lecsúszások nem estek annyira jól, emiatt ezeket mondanám a legnehezebbnek. A pataktól is tartottam, hogy vajon milyen hosszú lesz, mivel a tavalyi EB-n a patakban futást a sokadik kilométer után nem bírtam, mentálisan megtörtem, ami az eredményemen is meglátszott.

OCRMag: Ekkora távot nyilván nem lehet végigfutni, de arányaiban mennyi volt a futás / séta?

GyA: Százalékos arányban ne kérdezd? Aa durva felfelé meneteket nem bírtam végigfutni, és egy-egy nehezebb súlycipelős feladat után is meg-megálltam egy kicsit szusszanni, de ahogy megéreztem, hogy helyreállt a pulzusom, azonnal elkezdtem futni.

OCRMag: Gondolom, volt már terepfutásod ekkora távval és szinttel. Mennyire volt terep ehhez hasonló? Az ottani tapasztalatok mennyire segítettek most?

GyA: Nem. Sosem futottam 32-33 km-nél többet, ami a már említett 2014. évi EB-n volt, és ráadásul az akkori tapasztalataim miatt (megtörtem az utolsó 8-9 km-en) volt bennem egy jó adag félsz az ultra beast előtt.

 

Forrás: http://ocrmagazin.blog.hu/2016/09/07/interju_gyurcso_andival_a_vechec_ultra_beast_noi_gyoztesevel