BS-4.5 A pesti „gettó”

A januári hatalmas fagyok után újra nekivágtunk a sétánknak. Már nagyon várta a csapat a kis testmozgással (sétával) összekötött együttlétet.

Reggelre ébredve nagyon elkeseredtem. Az időjósok jó időt, meleget, napsütést ígértek, és mit láttam az ablakon kitekintve? Semmit. Olyan köd ereszkedett a városra, hogy vágni lehetett.

Túlélve az éppen aktuális utazási káoszt, a Dohány utcai zsinagógánál találkoztunk a csapattal. Régen voltunk ilyen sokan. Sőt! Nemzetközivé váltunk, mert a Poliban vendégeskedő orosz egyetemista (Dása) is velünk tartott.

A zsinagóga keretezte utunkat. Itt kezdtük a sétát és itt is fejeztük be. Európa legnagyobb zsinagógája előtt álltunk. Az épület monumentalitása, szimbolikája, története mindenkit meghatott. Milyen stílusban épült? Milyen közösségek jártak és járnak ide imádkozni?

A Dohány utcában haladtunk tovább, ahol a Kazinczy és a Nagy Diófa utca között állították fel a „Gettó emlékfalat”. Egy időutazás részesei voltunk, mikor a falon található apró „idő-távcsövekbe” benéztünk. Az emlékfalon interaktív térkép tünteti fel a környék legfontosabb helyeit, ismerteti a városrész történetének főbb eseményeit is, és egy zsoltár is olvasható rajta.

Mi az a Mikve? Miért fontos, miért rituális hely a zsidó közösségek életében? Oda bárki bemehet? Mit lehet ott tenni? A Kazinczy utcában meg is találtuk a mikvét. Egy modern, de az utca hangulatához, stílusához szervesen illeszkedő rituális fürdő ez.

Miért ortodox egy épület? Mi az, hogy kóser? A Kazinczy utcai ortodox zsinagóga előtt beszélgettünk ezekről.

Milyen területet ölelt fel a második világháború alatt itt létrehozott gettó? Kik élték itt nem önként vállalt, szörnyű sorsukat a háború utolsó hónapjaiban? Hogyan éltek? Voltak-e segítők?

Egy szomorúan elhanyagolt, gangos ház belső udvarában találtuk meg a valahai gettó kicsit kicsinosított, felújított falát. Hogyan élték a mindennapokat a gettón kívüliek? Segítettek a bezártaknak? Közöny, elfordulás, szemhunyás, vagy titkos segélyek, élelem és orvosság a bentlakókkal kapcsolatban? Sok-sok kérdés a holokausztról.

Sétánkat egy különleges udvar meglátogatásával folytattuk. Gozsdu Manó nevéhez fűződik az a hat belső udvarral rendelkező ház, amely mára a belváros egyik szórakoztató központjává vált. Ki volt ő? Román marhakereskedő család ügyvéd-politikus tagja, aki országgyűlési képviselőként, főispánként a magyarországi nemzetiségek egyenjogúságáért küzdött.

Embermentők. Éltek Igaz Emberek, embermentők a vészkorszakban. Giorgio Perlasca, Carl Lutz, Raoul Wallenberg, Salkaházi Sára, Sztéhló Gábor. Egy különös emlékmű szól erről a Dob utcában.

Botlatókő? Emlékező macskakő? Ha nagyobb városban járunk, nézzünk néha a lábunk elé! Lehet, hogy belebotlunk egy olyan kőbe, ami éppen a megbotlást szolgálja. Ezek a kis „felejtés útjába került” macskakövek olyan emberek nevét, születésük és haláluk adatait jegyzik, akik abban a házban éltek, ahol a kő van. „Egy embert csak akkor felednek, ha neve feledésbe merült”.

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga sokunk „kedvencévé” vált. Itt rejtőzködik, szinte észrevehetetlen, pedig hatalmas, gyönyörű, szinte légies épület. Érdemes eljönni ide és nyaranta koncerteket hallgatni, kiállításokat megnézni.

Sétánk végén visszatértünk a zsinagóga hátsó kertjéhez. Bepillantottunk és beszélgettünk a zsidó temetkezési szokásokról, a szomorú fűzfáról, ami egy emlékmű. Levelein a holokauszt mártírjainak neveit örökítették meg. A fán kb. harmincezer levél van, majdnem mindegyiken egy név olvasható.

Sétánk végén eloszlott a köd, kis mosollyal kibukkant a felhők között a nap. Tanulságos, elgondolkodtató, kicsit szomorú séta volt.

Budapest, 2017. február 18.

Erdei Erika – Csöre, sétavezető