BS különkiadás – Kávéház

Jártál már igazi kávéházban? Olyan helyen, ahol a pörkölődő kávé illata belengi a helységet? Ahol kávézás közben újságot olvasol, figyeled a belépő, tereferélő, író, magába mélyedő esetleg dicsfényre vágyó hírességeket?

Manapság megváltozott a kávéházak élete. Eltűntek az írók, költők, esztéták és „megmondóemberek” a placcról. Szinte megközelíthetetlenné váltak a nagyok: New York, Japán, Centrál, Múzeum… régi szép idők.

Valaha a kávéházak a társasági, az irodalmi élet színterei voltak. Az ablakokban, a teraszokon, esetleg 1-1 félreeső asztalkánál alkották híres és kevésbé maradandó alkotásaikat írók, költők, önjelölt művészek.

Budapest a kávéházak városa is volt. Olyan demokratikus intézmények voltak ezek, ahol írók, költők színészek, festők és politikusok mellett megjelent az egyszerű, hétköznapi ember is. A kávéház egy különös életformát hozott létre. Ezt az életmódot élő embert nevezte Karinthy Homo Caffeaticus Litterarius-nak. Milyen költői megfogalmazás!

“Van hivatalnok-idő (reggel héttől nyolcig), ügyvéd-idő (reggel nyolctól fél tízig), orvos-idő (reggel fél tíztől fél tizenegyig), nyárspolgár-idő (félegytől délután háromig), családidő (délután négytől este hétig), szieszta-idő (este félnyolctól tizenegyig), lump-idő (este tizenegytől éjjel kettőig), művész-idő (éjjel kettőtől fél négyig) és ügynök-idő (mindig).” Kosztolányi

Milyen szerepük volt a pincéreknek az irodalmi élet formálásában? Hogyan lehetett fizetni azoknak, akik eladósodott művészként nem tudták rendezni aktuális számlájukat?

Nők járhattak kíséret nélkül a kávéházba? Mi az a „hölgyóra”?

Időutazás volt ez a rendhagyó BS. Egy kis művelődési ház belső udvarában elevenítettük fel a századforduló kávéházi kultúráját, életformáját. Mellettünk egy 1. világháborús katona didergett. Jól érezhette magát ezen a kellemes kis délutánon! Jó kis csoportmunka volt!

Erdei Erika és Hargitai Beáta