BS-5.1 – Aquincum újratöltve

Szeptember végén még nyíltak a völgyben a kerti virágok, mi pedig elsétáltunk a Római Birodalom egyik híres városába, Aquincumba.

Nem voltak tömegek, pedig a – kezdeti hűvös, borongós – idő ragyogó napsütésessé vált. Talán nem szeretik az emberek a köveket, a romokat. Mi azért lelkesen megnéztük ezeket, sőt a lányok még fel is másztak rájuk. (Bár volt egy izgalmas pillanat, amikor egy dühös őr közelített felénk. Azt hittük, jól megszid a falmászás miatt, de szó nélkül elrobogott mellettünk.)

A festőházzal kezdtük. Kényelmes lak egy vendégszerető romanizált család számára. Vajon mire használta azt a rengeteg festéket a ház ura, amit az ásatás során a ház romjai alatt találtak? A család hogyan élhette mindennapjait?

Innen továbbmentünk egy ásatási területre. Készül az újabb – szentély – rekonstrukció. Már várjuk!

Mi az a lapidárium és mit lehet ott megnézni? Tudunk-e sírfeliratot olvasni?

A rómaiak nem voltak valami találékonyak a névadásban. Sok felirat csak sorszámnévként említi a család tagjait. (Septimius; Oktavianus; Decimus… szegény gyerekek!) Mit szólnál, ha Téged is csak Hetediknek, vagy Tizediknek neveznének?

Mit játszottak a színházban? Mivel dobálták meg a rosszul játszó színészeket? (Paradicsom? Paprika? hmmmmm…)

Egy kis oldalkapun megközelítettük a régi múzeumi főépületet. Egy Colossus várt minket! Hadrianus császár festett gipsz szobrával riogatják/hívogatják az ide érkezőket. Betértünk, mert nem félünk az ilyen óriásoktól. Bent egy kis izgi kiállítás mutatta a birodalom kiterjedését, a császár nagyságát.

Majd következtek a szarkofágok. Csenge ki is próbálta. (Az őr nem látta, mert éppen bement az épületbe!)

Innen Fórumoztunk egyet. Szónoklat, majd pletykálkodás következett. Igen, innen is el lehetett Rómába jutni, mert minden út oda vezet.

Mit lehetett venni a húspiacon? Hogyan hűtötték a husit? Hogyan árultak, mibe csomagoltak? Voltak-e szagok? Ki takarította a csatornákat?

A fürdőbe – gondolatban és fantáziánk segítségével – betértünk. A hideg víz valóban hideg lehetett, de a végén a gőzben mindenki felmelegíthette kihűlt csontjait. Mire való egy jó kis fürdőzés? Legkevésbé tisztálkodásra, annál inkább politizálásra, pletykálkodásra, információcserére.

Ki vezette be a közösségi illemhelyeken a fizetési kötelezettséget? „A pénznek nincs szaga!” – oktatta ki fiát, Titust az éppen aktuális adó származását illetően Vespasianus császár. A vécék világa is nagyon izgalmas hely egy római városban.

Hogyan élhetett egy patrícius? Milyen az átriumos ház, amiben családjával lakhatott?

A séta végén bementünk a polgárvárosi amphiteátrumba. Pici, otthonos. Kisebb bemutatók, cirkuszi produkciók borzolták a nézők kedélyeit. No nagy izgalmak nem voltak, ez egy békés polgárváros volt.

Legközelebb : Buda vár minket.

Budapest, 2017. szeptember 30.

Erdei Erika, túravezető