Irodalmi háziverseny

Második forduló

A leadás határideje: 2017. november 20., hétfő

 

1. Kik a szerzői a következő daraboknak? (6 pont)

Czillei és a Hunyadiak, Kérők, A civilizátor, Ágis tragédiája,  Az özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak, A rózsa

2. Vajon mit jelentenek? Válaszd ki a lehetőségek közül a helyeset! (15 pont)

a) Tikmony: gőzmozdony, óra, tojás

b) Fürgöl: bezárja az ajtót, szüretel, horgol

c) Kanyó: bunkó/faragatlan, öregasszony, eszes/okos

d) Óbitalak: sajnállak, kedvellek, csodállak

e) Ugorgyán: naplemente, pirkadat, szivárvány

f) Sinkófál: elcsen, hazudik, színészkedik

g) Lábtó: létra, ereszcsatorna, dézsa

h) csipisz: hajfürt, ürülék, fülcimpa

i) Émely: hányinger/öklendezés, daganat/csomó, térdfájás

j) Féderbál: ágy, mulatság, konyha

k) Grasszál: dühöng/pusztít, alapoz/befest, fölényesen mászkál/járkál

l) Grejfol: szűkít, tapogat/fogdos, vajat köpül

m) Jovall: együtt érez, tanácsol, szomorkodik

n) Klavír: , ceruza, vésett dísz, zongora

o) Kumpán: vasvilla, fapapucs, cimbora 

3. Egészítsd ki a hiányzó részleteket! (11 pont)

Író/költő	Cím	Műfaj
Illyés Gyula		szociográfia
	A farkas és a bárány	állatmese
Arany János	Tengerihántás
	A kopasz énekesnő	abszurd dráma
Németh László	Iszony
	Nádas tavon	filozófiai dal
Lermontov		regény
	A sipsirica	kisregény
Janus Pannonius	Saját lelkéhez
	Magyar néző	röpirat
Hrabal	Táncórák idősebbeknek és haladóknak

4. Kiknek melyik művében voltak olvashatók az alábbi részletek? (8 pont)

a) Tóth Miskának a könyveken kívül egyébiránt volt még egy mágnese: a Nemzeti Játékszín. Dehogyis maradt volna el valamelyik előadásról, kivált ha történeti darabokat adtak. Míg egy szomorú napon ennek is vége szakadt – egy jó barátja kedvéért. Velkovics Gyurinak hívták a barátját, ugyanabból a városból való volt, ahonnan ő: Nagyszécsénből. A szüleik szomszédok voltak és komák. A Velkovics uram szűcsműhelye egy házban volt a Tóth Máté pékboltjával. Úgyszólván egy családot képeztek, s éppannyira szerették egymást az öregek, mint a fiaik, kikből mind a ketten diplomás embereket akartak faragni.

b) Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg. Az egyik negyvenévesforma, kövérkés alacsony, kopasz fekete emberke, szürke nyári öltönyt viselt, elegáns kalapját kezében tartotta, gondosan borotvált arcát istentelen nagy méretű fekete csontkeretes pápaszem ékesítette. Társa jóval fiatalabb s vállasabb volt nála, borzas haján tarkójáig hátratolt kockás sapka; öltözéke kockás sportingből, gyűrött fehér nadrágból, fekete szandálból állt.Az első nem volt más, mint Mihail Alekszandrovics Berlioz, egy vaskos irodalmi folyóirat szerkesztője, és vezetőségi elnöke az egyik legnagyobb moszkvai irodalmi társaságnak, melyet rövidítve TÖMEGÍR-nek szoktak nevezni; társa pedig Iván Nyikolájevics Ponirjov, a fiatal költő, aki Hontalan néven szokta publikálni verseit. (Szőllősy Klára fordítása)

c) Ha jól emlékszem, szeptember harmadika volt. Délelőtt átestünk egy hevenyészett jellegű felvételi vizsgán; a főbejárat előtti sétányon, a szökőkútnál elbúcsúztunk szüleinktől vagy kísérőinktől; egyenruhát kaptunk a padláson, egy polgári ruhás borbély nullásgéppel kopaszra nyírta szőke-barna fejünket, s ebédutántól kezdve tétlenül tengtünk-lengtünk az egyik háló-teremben. Sütött a nap.A nagy épület még kongott az ürességtől. Innét a második emeletről látni lehetett némelyik ablakból, ahol a gesztenyefák lombja nem ért össze, a nagyobbik gyakorlóteret. Néhány pótvizsgás és szabadságról visszamaradt negyedéves rúgta lent a labdát, messziről pedig, az egyik oldalsó fasor felől, hamis és akadozó trombitaszó hallatszott.

d) Igen, én vagyok. Sui Ta és Sen Te, én vagyok mind a kettő.
Régi parancsotok,
Hogy jó legyek és mégis éljek,
Kettőbe hasított, mint a villám! Nem tudom,
Mi történt: hogy jó legyek
Másokhoz és magamhoz is, együtt nem sikerült,
Magamon s máson is segíteni képtelenül nehéz volt.
Jaj, bonyolult a ti világotok! Túl sok a baj, gyötrelem!
Nyújtsad kisujjad a nyomorultnak,
Kitépi az egész karod! Aki segít az elveszetten,
Önmaga vész el. Mert ki tudná
Hosszan fékezni haragját, mikor meghal az, aki húst nem eszik?
De honnan vettem volna, ami kellett?
csakis magamtól. S én pusztultam bele. A jószándék iszonyú súlya 
Földre tiport. De ha jogtalanságot cselekedtem,
Páváskodhattam, s falhattam a jó pecsenyét!
Hamisság van a ti világotokban.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)