BS-6.3 „Áll Buda még!”

Már november közepe van és még mindig ragyogó az idő. Eső sem esik, csak a szél fúj. Néha kis szellőcske, néha dühödt orkán.

Buda is napfényben fürdött ezen a szombati napon.(November idusán. Mondanak ilyet? Lehet. Én írok.)

Sétálós csapatunkkal a Moszkván kezdtünk. (Jelenleg Széll Kálmán.) Az óra sem a régi, már digitális, de azért jó találkozási pont.

Várbusszal felmentünk a Bécsi kapuig. (Milyen sokat kellett innen szekerezni-lovazni, ha az ember a császárvárosba akart utazni!) Megnéztünk angyalt, hősökről szóló feliratot, Levéltárat, kis teret. A vár legészakibb részére indultunk, megkeresni az utolsó pasa emlékművét. (Itt aztán orkán volt! Igazi novemberi idő, tél az őszben.) Megtaláltuk, emlékeztünk. „Hős ellenfél volt. Béke vele.”

Benéztünk egy – valaha nyitott – udvarba. Rengeteg kőgolyót raktároznak itt és felépítették a „vasfüggöny” egy apró részletét. A hangulat kedvéért. Nem értettük, miért van zárva a kapu. Ki akarna innen elvinni kőgolyót, esetleg rozsdás drótkerítés-darabot. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. (Ez is az.)

Kisétáltunk a napfényes Tóth Árpád sétányra. Milyen gyönyörű innen a kilátás a budai hegyekre! (Néhány sokemeletes szörny-épület rontja az összképet.)

Megnéztünk régi és újabb ágyúkat. A Kapisztrán téren áll a híres szerzetes szobra és mellette – szintén érthetetlen módon – egy T-34-es tank. Rendben van, hogy Hadtörténeti Intézet, meg, hogy hősök és harcosok, de egy ilyen monstrum mit keres itt, azt nem tudhattuk meg. (Valahogy nem illik ide, a bemutatott korba.)

Mária-Magdolna templomromja még mindig nagyon fenséges. Jól bírja az időt. Mögötte Artemisz. (Hm? Valakinek biztosan nagyon bejön….)

Sétánkat folytattuk az Úri utcában. Kerékvetők, gótikus ülőfülkék, keskeny sikátorok, kőpárkányos ablakok …. minden itt van egy helyen, ami egy tisztes, középkori, szabad királyi városban szükséges. Még a Helytartótanács épülete is belesárgult a sok középkori látványosságba. (Valódi „Habsburg-sárga” színe kicsit más lett. Valakinek nem tetszett és kissé okkeresre mázoltatta át. Így már nem az igazi „burgos”.)

Vannak kifejezetten stílustalan épületek is. A 70-es években az idők során leromlott épületek helyére üveg-csodapalotákat emeltek. Hát az a csoda, hogy engedték akkor ezeket a torzókat ide a Vár falai közé beépíteni. Jól megkritizáltuk mindet!

Pallasz Athéné teljes harci díszben ül a régi Városháza sarkán. Lándzsája még megvan.

Kicsit megpihentünk a Szentháromság téren. Ekkor vettük észre, hogy turisták is vannak rajtunk kívül. Rengeteg. (Eddig szinte senki nem volt a Vár északi felében, csak mi. Elegen is voltunk.) Sztoriztunk Mátyásról, a dominikánusokról, államalapítónkról. Jelképekről, azok jelentéséről beszélgettünk. Majd szép lassan elnyomultunk – szó szerint: tülekedtünk – a Palota negyed felé. Hatalmas építkezések zajlanak itt. A régi Várszínház kiköltözött innen, hogy átadja helyét a kormányzatnak. (Egy kulturális színfolttal kevesebb…)

Éppen időben érkeztünk a Sándor palotához. Őrségváltáson parádéztak a szemüveges díszhuszárok. Kissé frivol volt a látvány, amikor balett-szerű lépésekkel, talpig napszemüvegben, parancsszóra tekerték-csavarták 19.századra hajazó díszpuskáikat egy szigorúan elkerített térben. (Legalább nem látták a mosolyt az arcunkon.)

Innen lesétáltunk a díszlépcsőn a Palotához. Ebben az épületben soha nem lakott király. Csak Horthy, az ellentengernagy (tenger nélkül).

Ki is volt a zentai győző? A győzedelmes Eugén? Délcegen üli meg hatalmas kőlovát.

Mátyás még mindig itt vadászik, éppen prédára vár. Szép Ilonka pedig tovább epekedik a titokzatos vadász után. (Kedves Ilonka! Mátyás itt is álruhában van és nem is igazságos!)

Az oroszlános udvar csendes. Még a kőoroszlánok sem ordítanak. Meredek lépcsősoron kúszunk le a füvészkertig. Megállapítjuk, hogy a napóra jól jár.

A Buzogány toronynál jutunk ki a Várból és nosztalgiázunk arról, ami csak képeken, írásokban maradt ránk, de semmiképpen sem láthattuk. Tabán. Város volt a városban.

A koradélutáni napfényben rövid búcsút vettünk egymástól, a Vártól.

Legközelebb irány a 7. kerület belső része, a régi Zsidónegyed. (Találkozzunk 2018. december 8-án, a Dohány utcai Zsinagóga előtt 10.45-11.00-kor!)