Poli


BS-6.4 – Séták, imák, templomok

Hideg, kissé szeles szombaton volt a januári séta. Apró, ámde igen lelkes csapatunkkal a Bazilika előtt találkoztunk. Remek választás! A turisták vagy aludtak még, vagy csak fáztak, de azt tapasztaltuk, hogy alig voltak a Szent István téren.

Valamikor ez a tér egy kis magaslat volt a város szélén, ahová Lipótváros katolikus közössége egy kis templomot építtetett. Ez a kis „sziget” mentette meg a nagy pesti árvíz ide menekülőit. A jeges ár elsodorta a környék szinte minden épületét, de a domb menedéket szolgált. A lipótvárosiak meg is hálálták ezt. Adományaikból kezdhették megépíteni a Szent Lipót bazilikát. Az épület már majdnem elkészült a 19. század közepére, mikor konstrukciós hiba és az alapanyagok silánysága miatt a kupola beomlott. (Már akkor sem volt – sok esetben – előtérben a minőségbiztosítás.) Pedig a terveket a kor egyik legkiválóbb építésze Hild József prezentálta. Egy másik kiválóság tervei alapján épült fel a most is ismert épület. Ybl Miklós neoreneszánsz stílusa sok más épületen is otthagyta a nyomát.

A név is megváltozott. Szent Lipót helyett államalapítónk lett a névadó. Ő is itthagyta a kezét.

Bementünk az épületbe és azt éreztük, hogy apró lelkek vagyunk ebben a hatalmas házban. (Nyilván ez is volt a célja építőnek és építtetőnek egyaránt.) Szobrok, képek, gyertyák, színek, illatok varázsolják el a híveket az itt töltött idő alatt.

Bronzkaputól, apostoloktól búcsúzva indultunk az „Insula lutherana” irányába. (No nem valami római negyedbe, hanem a Deák térre, az evangélikus templomhoz.) Iskolák, hivatalok, intézmények, lakások,  … mind-mind evangélikus.  Az épület hatalmas megrendíthetetlen tömbként emelkedik a tér sarkában. Kapuja zárva, így nem tudtuk megnézni a magyarországi evangélikus közösségek legnagyobb templomának belsejét. Pedig valaha hírességek is megfordultak itt. Kossuth Lajos (nem csak a mi apánkként, hanem a saját gyermekei apjaként itt kereszteltette meg két fiát.) Thököly Imre hamvainak hazahozatalakor itt tartottak emlékmisét a fejedelem tiszteletére.

Különös épület ez. Sem tornya, sem harangja nincs. Pedig a vallás nem tiltja a zene, a harang hallgatását. A kapu fölött üvegablakban látható a harangjáték csengettyűsora. Sajnos nem hallottuk, nem szólt. (Pedig – állítólag délben megszólal. Dél volt.)

Irány a Zsinagóga! Milyen izgalmas ez a Pest! Külön városnegyedek jöttek létre vallási felekezetek szerint. A zsinagóga és környéke a valamikori – középkori – Pest városfalain kívül helyezkedett el. Zsidóknak tilos volt a város falain belül lakniuk, kereskedniük és ipart űzniük. Megteremtették a saját városrészüket. Mi a közösségek összetartó ereje? A mindennapi élet, az év ritmusa, a hagyományok, szokások, a vallási szokások, a nyelv és még sok egyéb apróság. Igazi közösség formálódott itt az évszázadok során. Város volt a városban, mikor Pest körbenőtte a külvárosi „gettót”.

Egy apró kerékpáros, cilinderes emberke figyeli a Kiskörút forgalmát, a siető, vagy éppen sétálgató-nézelődő embereket. Gerillaszobor a város közepén. Cuki.

A zsinagóga a világon a második, Európában az első. Gyönyörű épülete a mesés Keletet hozza ide a Dohány utcába. Homlokzata fölött bibliai mondat hirdeti a Világ Urának jelenlétét: „Építsetek nekem szentélyt, hogy köztük lakozzam”. Szombaton azonban zárva. Viszont kívülről is látható, milyen hatalmas az épület, milyen erős közösség volt itt a második világháborúig. Aztán a vészkorszak ezt a világot elemeire bomlasztotta. Közösségét elpusztította, menekülésre késztette. Lassan éled újra a hitközség.

Utolsó állomásunkra, a Kálvin térre villamossal indultunk. (Hogy lehet az, hogy Európa közepén, a főváros közepén még mindig magas lépcsőjű, rázkódós, kényelmetlen, agyonzsúfolt, hideg villamosok próbálják a tömeget közlekedtetni?)

Ha a Deák tér és környéke Insula lutherana volt, akkor a Kálvin tér környéke lehetne Insula kalviniana. (Nem így hívják, de lehetne.)

A tér az egykori Kecskeméti kapu mellett épült. Környékén református közösségek telepedtek le. A kaput a város terjeszkedésekor lebontották és egy nagy pályázatot írtak ki (a 19. század végén) a tér rendezésére, amely a református közösség lelki kiszolgálását is segíti.

Rengeteg nagyívű terv, elképzelés született. Templom, közösségi terek, iskolák, hivatalok, „bevásárló-központok” sokasodtak a tervasztalokon.

„A tervek kivitelezését talán meg is kezdték volna – a templom melletti iskolaépületet 1914-ben le is bontották, de az első világháború, illetve a trianoni békeszerződés közbeszólt: a munkákat végül sosem kezdték meg, a félretett pénz jó részéből pedig az új határokon belülre menekülő magyarokat segítették.

Amennyiben a Reichl-féle tömb mégis megépült volna, és a világháború pusztítása sem söpri el az azt körbevevő épületeket, a Kálvin tér ma Budapest egyik legszebb tere lehetne. Kár érte.”

Sic transit gloria mundi. Ma egy közepesen csúnya teret látunk a déli oldalon a református templom egytornyos-buzogányos csúcsával, míg északon üvegpaloták zárják el a tekintetet a Nemzeti Múzeum irányába.

Továbbra is fújt a szél és nagyon hideg volt. Templomokkal, élményekkel, „áhitattal” teli ment haza mindenki.

Legközelebb (februárban) a zsidónegyedben folytatjuk.

Erdei Erika

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár