BS. 6.6 – A Duna

BS.6.6
A Duna

Gyönyörű, szikrázóan napos, március végi séta várt ránk a Duna pesti oldalán. A Jászain gyülekeztünk és a terveink szerint a Margit hídtól délre vettük az irányt. (Csak a rengeteg turistával nem számoltunk. Öröm az, ha Budapestet sokan látogatják, rácsodálkoznak a város szépségeire, de miért arra mennek a legtöbben, amerre mi is sétálgatunk? Rejtély.)

A Margit-sziget történetét csak röviden említettük. Az Anonym osztály résztvevői bizonyára sokat készültek ebből a témából, mert szinte minden állomáson tudtak valami érdekességet mondani a látottakról.

Margit híd. A második állandó hidunk Pest és Buda között. Igaz-e az a legenda, hogy hídavatáskor a környéken a vízbe ugró – öngyilkos – emberek szellemei újra megteszik szörnyű cselekedetüket?

Lassan sétáltunk a Parlament irányába és „letáboroztunk” a régi-új Tisza István szobor árnyékában. A gigantikus szoborcsoport mellett apró hangyáknak éreztük magunkat. (Ez volt a szándéka az alkotónak? A „nagyság” mellett törpének érezze magát az egyszerű földi halandó?)

A Parlament gyönyörűen ellensúlyozza a budai oldalon a Vár épületét. Törvényhozás vs. végrehajtás. (Egy kis „demokráciaóra”.)

A Parlament Duna felőli oldalán sétálva felnéztünk József Attilára is. Ott ült – nem egészen – a rakodópart alsó kövén.

Aztán a „Cipők”. A világ egyik legszebb holokauszt emlékműve ez. Mementó a felfoghatatlannak.  Nehezen szakadtunk el innen és léptünk tovább a Lánchíd felé.

Miért van az, hogy alig lehet BS-t szervezni, mert szinte az egész városban építkezések, átépítések vannak, és itt, a parti „sétány” megfelel a 19. századi állapotoknak? Por, dudva, kövek, bokaficamító buckák és fagyökerek mindenhol. Szégyen ez, nem sétány! Kinek jut majd eszébe, hogy ezt a keskeny part menti övezetet is rendbe tegye?

Lánchíd. Az első kőhíd a két város között. Itt majdnem minden Széchenyi nevéhez fűzhető. Híd, Akadémia, tér. Bár – szerintem – a legszebb épület a Grasham Biztosító Társaság egykori székháza, ma már szálloda. Gyönyörű szecessziós ékszerdoboz a híd végében. A tér déli oldalán elhúzódó szállodasorról most egy szót se! Nem érdemlik meg. Viszont a virágoskert tavaszi pompába öltözött. A képek nem adják vissza, de mindenki higgye el, hogy friss tavaszi virágillat lebegett a tér fölött.

Zsánerszobrok borzolják a kedélyeket végig a Korzón. Itt egy festő, amott egy kiskirálylány, majd kutyájával játszó lány… és Shakespeare mint színész köszönti a Korzó népét.

A Március 15. tér valaha a Római Birodalom külső helyőrségének adott otthont. Néhány éve a romok a beton alá kerültek és csak a szemfüles BS-résztvevők tudják a történetüket és látják a szinte láthatatlant. Nagyon jó ötletnek tartottuk a Duna-vonal kicsinyített másának kőbe vésését a földön, jelezve a valamikori római települések, erődök helyét. Kissé kanyargósan, követve a Duna vonalát hagytuk el a teret.

Irány a Fővám tér! Ez egy csoda! Úgy kerek, egységes egész, ahogyan a nagy könyvben írva van. Északról gyönyörű többemeletes társasházak keretezik a teret. (Nagy Imre állandó virágkiállítása is itt volt a 20. század elején.)

Keletről a Vámház körút torkollik be a Szabadság hídba. Korábban Ferenc József híd volt a neve, de a háború alatt felrobbantották a németek, majd az újjáépítéskor a Szabadság nevet kapta. Szerintem a legszebb hidunk. (Magánvélemény.) Vasszerkezete szinte lebeg a Duna fölött.

A tér déli oldalán a közgazdaság-tudomány egyik bölcsőjének épületegyüttese áll. Milyen hírességek tanulhattak itt?

A Duna túloldalán híres szálloda: a Gellért. Tőle északra a hegy, ami valaha Kelen nemzetségfő nevét viselte, de a keresztségben Gellért nevet kapott.

Itt búcsúztunk Dunától, szigetektől, épületektől és szobroktól. Legközelebb: Margitsziget.

Erdei Erika, sétavezető