Budapesti séta a Margitszigeten

BS-6.7 – Margitszigetelés

Az utolsó BS az idei tanévben. Mindenképpen szomorú nap. Amolyan búcsúzós.

Végre – a csaknem egy hónapos szörnyen novemberes, esőzéses május után – ragyogó napsütésben sétálhattunk. Margit híd, pesti lehajtó. Fekete zászlókat lenget a szél. A Hableány tragédiája ….

Nehéz gondolatokkal kezdtük a sétát a kis bekötőhíd egyik ficakjában. Meséltem a Dunáról, a hidakról, a hajózásról és természetesen a szigetről.

Margit – ma már kissé archaikusnak tűnő név – Árpád-házi királylány a névadó. Korábban éltek itt ferencesek, domonkosok is. Nyulak és leprások lakhelye. Szép kis kompánia!

Milyen nehezen volt megközelíthető a sziget a híd előtti időkben! Lélekvesztő csónakokon, ideiglenes pontonhidakon lehetett bemenni a királyi vadászterületre, esetleg meglátogatni a szerzeteseket. Jó kis kaland lehetett!

A zenélő szökőkút sokakat vonzott, hatalmas volt a tömeg. Éppen abbahagyta a muzsikálást, mikor odaértünk. Jólesett a vízpermet, amit a szél felénk sodort. (Nehéz átállni a késő őszből a kora nyárra.)

Sétáltunk platánok, fenyők és tölgyek alatt. Találkoztunk Madách Imrével. Visszahegesztették ellopott karját. Némán tűrte, hogy a csapat egyes tagjai az ölébe üljenek, esetleg ráfeküdjenek az asztalára. Szép ez a hatalmas bronzszobor.

A kisállatkert szigorú őrei a járdára parancsoltak mindenkit, aki a fűre merészelt lépni. Mennyi kisgólya, páva és színes vadkacsa lakik itt.

Meglátogattunk igazi és műromokat is. Valaha ferences kolostorként működött a séta során felkeresett templomrom. Tatárok, törökök dúlták. Még így is szépen ívelnek gótikus szamárhát-ívei. Szorgos kezek kiegészítették egy semmire nem való téglafallal. Nem tudni miért.

És a kolostor romjai… Befejeződtek a nagy rekonstrukciók, a látványtervek alapján kiegészített igazi romok. Itt élt a kis Margit hercegnő, a királyi palotától távol, hidegben, hőségben, önsanyargatásban. A hercegnő a tatárjárás után született. Apja, IV. Béla fogadalmat tett, hogy felajánlja Isten szolgálatába születendő gyermekét azért, hogy a tatárok ne dúlják fel újra az országot. Nehéz terhet rakott a pici lány vállára. Kicsi gyermekként elszakadt otthonától, ide, a szigetre „száműzte” apja, a király. Egy romba dőlt házassági terv miatt Béla megvonta a támogatását a kolostortól. Margit önpusztító-önsanyargató élete nagyon korán ért véget. 28 évesen itt halt meg, és lett sírja kisebb zarándokhely.

Szomorúan ballagtunk tovább. Megöleltünk platánokat, barátkoztunk irodalmi nagyjaink kő- vagy bronzszobrával.

Különleges hely a Japánkert. Még a klímája is más. Nehéz, meleg a levegő már a bejáratnál. Keleties a hangulat. Kis hidak, ülőkék, patak, lótuszvirág a tavon. Még a vízesés is működött. Nagyon szép volt, jó volt kicsit megpihenni a szigeten.

Záróakkordként meglátogattuk a sziget legészakibb csücskén található zenélő kutat. Sok filmben díszletként szerepelt már. Itt is megjelentek a szerelmesek lakatjai. Micsoda titkokat rejtenek a kis zárak!

Elbúcsúztunk szigettől, sétától, tanévtől. Jövőre újra BS! Új utak, új sétapartnerek. Mindenkit szeretettel várok a jövő tanévben is.

Erdei Erika, sétavezető