Poli




Csata Sára (ex-Poligon) vizuális effektjei

Javította már ki Nagy Ervin lábszárát, és esőt is csinált Csata Sára VFX-es

A VFX, azaz a vizuális effektek nem csak látványos szörnyeket, robbanásokat és fantáziavilágokat takarnak – a filmek ma már tele vannak apró, észrevehetetlen digitális módosításokkal és javításokkal. Ezekről beszélgettünk Csata Sárával, aki dolgozott az október 31-én bemutatott  Drakulics elvtárs effektjein is.

„Középiskolás koromtól jártam rajzolni, azt hittem, grafikus leszek. De sosem voltam annyira ügyes, tudtam, hogy valami nem stimmel. Aztán, amikor megismertem a vektoros számítógépes programokat, nagyon hamar megtanultam használni őket, és éreztem, hogy ez tényleg megy” – mesél a 26 éves Sára pályaválasztása előzményeiről. Családja aktív kultúrafogyasztó volt, rendszeresen mentek moziba és színházba, de Sára nem művészeti suliba, hanem a Közgazdasági Politechnikumba járt. Csak akkor kezdett érdeklődni a filmkészítés iránt, amikor négy évvel idősebb nővére, Hanna már a Színművészeti rendező szakára járt, és Sára besegített a forgatásain.

Nem volt egyértelmű, hogy pontosan merre akar indulni. „Mindig is tudtam, hogy valami művészeti dolgot szeretnék tanulni, és a médiadizájn megtetszett, mert van benne dizájnelmélet, ugyanakkor nemcsak elméleti, hanem gyakorlati is, és számítógépes szoftvereket használ.” A Metropolitan Egyetemre rögtön fölvették, ahol az alapképzésen egy csomó hasznos gyakorlati dolgot megtanult, például az After Effects utómunkaszoftver használatát, amivel azóta is dolgozik.

Szakdolgozatában a Grand Theft Auto nevű videojátékot elemezte. „Óriási fan vagyok. Gyerekkoromban sokat játszottunk vele a tesómmal, és pont az egyetemen alatt jött ki egy új változata, amiben először lehetett a történetek és karakterek közt váltani.” Álma, hogy egyszer majd videojátékot is csinál: „Open world játékokban nagyon lennék pályatervező. Ezekben van egy fő sztori, de mellette a játékos szabad teret kap, hogy mindenféle más irányba is elmenjen, más dolgokat is kipróbáljon, amiket persze szintén mind előre megírt valaki. Annyiféle ember van a világon, és szuper lehet úgy kitalálni ezeket, hogy mindenkinek adj valami izgalmat.”

Az egyetem után elment gyakornoknak a KGB utómunka-stúdióba, és azóta is velük dolgozik. „A VFX-nek tulajdonképpen az a lényege, hogy minden képet maszkokra, azaz rétegekre szedsz szét, és utána visszateszed a módosított rétegeket egymás után, mintha festenél vagy rajzolnál, csak digitálisan. Olyan, mint a Photoshop, csak mozgóképben, úgyhogy mindent sokszor kell megcsinálni, előfordul, hogy képkockánként.”

Sára legelőször a Lajkó – Cigány az űrben című filmben kapott feladatot. A sztori szerint Josef Mengele a laborjában egy csomó Helga nevű lányt hoz létre, akik az egyik jelenetben felsorakoznak a bunkerszerű ház előtt, ahol laknak. Az egyik Helgát Mengele űrhajósnak szánja, ezért ő átlátszó űrsisakot visel. Így nézett ki a munkafolyamat: „Le kellett lyukasztani őket, ami azt jelenti, hogy le kell szedni a zöld hátteret, és a Helgák mögé tenni a véglegest. Az átlátszó sisakon megtörik a háttér, azt utólag vissza kell tenni.” Sárának még esőt is kellett csinálnia a filmben. „Isteni volt, fogalmam sem volt, hogy kell, de megtanultam. Ott a YouTube, meg a szoftverek tutorialjai, egy nagy közös tudásbázis, egyáltalán nem ciki ezekből tanulni.”

A második világháború után játszódó Apró mesék ben a nyitó- és a zárójelenet effektjein dolgozott. Utóbbiban az utcán sétáló embereket kellett „lerotóznia”, ami majdnem ugyanaz, mint a lyukasztás: a figurákat kellett külön maszkra tenni, hogy a 3D-sek mögéjük rajzolhassák a korhű házakat. A nyitójelenetben pedig az ablak előtt ülő Szabó Kimmel Tamást kellett körberajzolni és kiszedni az ablaküveget, hogy mögé „beháromdézhessék” a kollégák a felrobbant Lánchidat. Talán nem hangzik nagy ügynek, de Sára elárulja, hogy az utóbbi több mint féléves projekt volt úgy, hogy öten dolgoztak rajta.
Igaz, hogy Sára még viszonylag a VFX-es hierarchia aljánál tart, de ez a szakma magasabb szinteken is pepecselős. „Érdekes, mert én egyáltalán nem vagyok türelmes, egy egyetemi órát alig bírok végigülni, de közben a VFX-es feladatokon napokat vagy heteket tudok dolgozni. Régebben a rajzolásban is el tudtam így merülni. Nagyon jó érzés, hogy ezzel hozzájárulhatok szuper dolgok megszületéséhez.” Hozzáteszi: „Elvileg nem is kéne, hogy érdekeljen, hogy jó lesz-e a film, amin dolgozom, de valójában nagyon fontos. És a stúdióban már a kis részletekből is elég pontosan meg lehet állapítani, hogy milyen lesz.”

Előfordul, hogy a leforgatott anyagot az utómunka során kissé felgyorsítják vagy lelassítják, és ilyenkor a kép megtörik, amit szintén a VFX-esnek kell kijavítania. A Rossz versek ben is szükség volt ilyen korrekcióra és a Drakulics elvtárs című, 70-es években játszódó romantikus vámpír- és kémfilmben is, ahol Nagy Ervin megtörő lábszárát és egy lámpa megtörő fényét kellett kiigazítani, illetve egy vonatablakban visszatükröződő stábtagot eltüntetni. Mint Sára mondja: „Lehet, hogy a néző nem venné észre, hogy pontosan mi a hiba, de érezné, hogy valami nem oké.”

Olyan is van, hogy kulcsfontosságú dologba kell belenyúlnia, mint például nővérének, Hannának a diplomafilmjében, a Balanszban. A főhősnő egy repülőjegyet néz a telefonján, aminek a dátuma nagyon fontos a sztori szempontjából. Ilyenkor általában zöld háttér van a telefon kijelzője helyén, hogy utólag digitálisan betehető legyen a megfelelő kép, de a forgatáson a telefon igazi kijelzőjét vették fel, és amikor utóbb kiderült, hogy módosítani kell a dátumon, Sára rajzolta meg és ügyeskedte be az újat. „Klassz volt a tesóval együtt dolgozni. Előtte csak főznöm kellett a stábnak, meg autóval szállítani őket, itt feljebb léptem. Jó érzés, hogy most már tudunk kooperálni a munkában.”

A digitális effekteket inkább férfiak csinálják, Sára kivételnek számít. „Jó volna, ha sok csajszi lenne a szakmában, de én nem éreztem soha, hogy nehezebb lenne a dolgom azért, mert nő vagyok. Szerintem, ha tehetséges vagy és megy neked a dolog, akkor ez mindegy.” Sára most másodéves a MOME médiadizájn MA-képzésén. „Egy szó sem esett eddig a VFX-ről, pedig az osztály fele VFX-es. Valahogy nincsen szem előtt ez a szakma, nem sokat lehet róla hallani. UX-órára viszont jártam, ami hasonlóan izgalmas, mint a videojáték. Egy játéknál és egy mobilalkalmazásnál is azt kell kitalálnod, hogy az ember hogyan fogja használni.”

Bujdosó Bori, újságíró

A cikk eredetileg a Kreatív októberi számában jelent meg. 

Forrás: Kreatív Online
http://kreativ.hu/cikk/javitotta_mar_ki_nagy_ervin_labszarat__es_esot_is_csinalt_csata_sara_vfx_es?fbclid=IwAR3zmxdbP71oKQ2FH3me0U0h3YYjqy5xKqpMNIjje8nU5XXQLMZxacfcdPs

 

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár