„Az őssejtig vagyok minden ős”

Örömmel adjuk tudtodra, hogy a Politechnikum Író–olvasó Önképzője megérte a 15. életévét. Nagyon sok ígéretes, tehetséges fiatal fordult meg körünkben, az idősebbek áthagyományozták a szellemiséget, a fiatalabbak pedig hozzátették a maguk értékeit. Öt tehetséggondozó pályázatot nyertünk elsősorban az írásokkal, de fotóztunk, festettünk, sőt műveltünk már bábszínházat is.

A 2020/21-es önképzőköri munka ötlete egy öreg imakönyvbe kézzel írt rövid szöveggel kezdődött. Ebből kiindulva kezdtük kutatni, hogyan élnek tovább bennünk családunk régi történetei. Leveleket, naplókat, fényképeket és érdekes tárgyakat kezdtünk gyűjteni. Volt, aki egy egész bőröndnyit hozott, másoknak csak néhány fotográfia maradt meg. Ezekből az értékes relikviákból vettünk ihletet a saját művek elkészítéséhez. Sok alkotás született, többek között novella egy könyékig érő fekete tüllkesztyűről, rajz egy családi vacsoráról, vers egy fényképről és bizonyítván, hogy a XXI. században is tovább él a múlt, digitalizáltunk néhány több mint százéves fotót.

Az emlékekből és a nyomukban bennünk keletkezett érzésekből született ez a kiadvány
és a hozzá kapcsolódó kiállítás.

Olvasgasd, nézegesd Te is örömmel, és gondold hozzá a saját családtörténetedet is!