Élménybeszámoló: Kőbányai Hulladékválogató Mű

Terveink szerint ellátogattunk volna a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe, Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőművébe. A létesítmény feladata, hogy termikusan ártalmatlanítsa a Budapesten keletkező települési szilárd hulladék mintegy 60 százalékát. Sajnos megszüntették a látogatási lehetőséget, amikor a MOHU átvétel zajlott. Ezért helyette más programot választottunk, a Hulladékválogató Művet látogattuk meg, ahol évi 15 ezer tonna, szelektíven gyűjtött – elsősorban műanyag és fém – hulladék további válogatása zajlik.

Élménybeszámolók

Április 10-én, délelőtt ellátogattunk a szakkörrel a 17. kerületben található FKF Hulladékkezelőbe. 

A reggelt az irodában kezdtük, ahol vezetőnk rengeteg érdekes információt mondott az magyarországi szelektív hulladékfeldolgozásról. Mint mondta a legértékesebb újra feldolgozható anyag az alumínium, előnye, hogy korlátlan számban újra beolvasztható, ellentétben a PET palackokkal. Emellett beszélgettünk arról is, hogy mit és hogyan szabad a műanyag kukába dobni. Mint kiderült, nem kell már kimosni kidobás előtt a PET palackokat és Tetra Pak dobozokat, ugyanis ezt elvégzik a feldolgozás során. Elhangzott az is, hogy sajnos bár a Tetra Pak egy kiváló találmány, sokáig és könnyen lehet benne élelmiszert tárolni, viszont annál nehezebb újra hasznosítani. Hozzánk legközelebb jelenleg csak Lengyelországban tudják ezt feldolgozni.  

A hulladékválogatás egy nagy csarnokban megy végbe. A kukásautók folyamatosan érkeznek egymás után, tele szeméttel, tartalmukat kiöntik, majd egy markoló rakodja azt be egy futószalag végére. A válogatási folyamat 3 fő részből áll: előválogatás, gépi válogatás, utóválogatás. Az eljárás meglepően kevés emberi beavatkozást igényel. Mint idegenvezetőnk mondta, már rég elmúltak azok az idők amikor a válogatást teljes egészében emberek (rabok) végezték. A procedúra során az összes bejövő anyag futószalagokon közlekedik.  

A legelső állomáson emberek válogatják ki a műanyag kukába egyáltalán nem való elemeket (pl.: faágak, beton törmelék stb.), hogy azok ne okozzanak sérülést a drága automata válogató gépekben. Az első állomás után van egy nagy mágnes, amivel a mágnesezhető fémeket (vas, acél) rántják le a szalagról. Ezután jön az automata válogató, amely állandóan szkenneli és pillanatok alatt azonosítja a különböző típusú szemeteket és sűrített levegővel különböző útra tereli őket. A gép nyilván nem végez 100%-os munkát így szükség van az utóválogatásra, amit szintén emberek végeznek el. / Bence

Számtalan érdekes és szórakoztató helyre látogattunk el a szakkör során, de engem a szelektív hulladékválogató üzem fogott meg az egyik legjobban. Sokkal összetettebb és bonyolultabb folyamat a szelektív hulladék szortírozása és feldolgozása, mint gondoltam. Eddig csak elképzelni tudtam, hogy vajon milyen megoldásokat találtak ki a problémákra, amik a szelektív hulladék gyűjtésével járnak, de olyan szerencsés voltam, hogy élőben láthattam, hogy hogyan működik ez valójában. Külön tetszett, hogy nem csak külső szemlélőként találgattunk, hogy vajon az üzem melyik része mit csinál, és hogy mi hogyan működik, hanem egy kedves úr vezetett végig minket a gyáron, útközben elmagyarázva a működését. Lenyűgözött a hulladékszortírozó rendszer, ami egy méreg drága optikával századmásodpercek alatt megállapította, hogy milyen fajta hulladékkal van dolga, majd azt sűrített oxigénnel a megfelelő lyukba fújta. Az is meglepő volt, amikor az úr elmesélte, hogy milyen drága tárgyak kerülnek időnként a szelektív kukákba. Az aranytömbtől és az adag húszezrestől a Patek Philippe óráig minden járt már az üzemben. Szórakoztatóak voltak a teóriák, amiket a dolgozók kitaláltak, hogy megmagyarázzak, vajon hogyan juthattak ezek az értékes tárgyak ilyen sorsra. Az üzem alkalmazottjai már annyira profik abban, amit csinálnak, hogy amikor egy új kukásautó hajt be a kapun és kiönti a szemetet, már a szemét tartalmából ki tudják találni, hogy Budapest melyik részéről gyűjtötték össze a hulladékot a kollégák. / Olivér

A Budapesti hulladékkezelő látogatása elképesztően izgalmas volt számomra. Mikor először megérkeztünk még nem tudtam mire kell számítsak. Először a kérdéseinkre kaptunk választ és sok érdekes dolgot tudhattunk meg arról, hogy hogyan működik a hulladékkezelő üzem. Lehetőségünk volt megnézni belülről, hogy hogyan válogatják szét a különböző típusú műanyag szemetet. Izgalmas volt látni, hogy a kukásautók tartalma pillanatokon belül már külön is van szortírozva. A látogatás során ráeszméltem arra, hogy mennyi tévhit volt bennem azzal kapcsolatban, hogy mi történik a pet palackkal amikor beledobom a műanyagos kukába. Fantasztikus élmény volt és örülök, hogy volt lehetőségem meglátogatni az üzemet! / Andris

Egy biztos, hogy érdekesebb volt a program, mint gondoltam volna. A program elején volt egy kisebb beszélgetés az üzemvezetővel, ahol egy csomó új dolgot mondott, pl. mi az, amit tényleg lehet és érdemes a műanyag kukába dobni. Aztán megnéztük az üzemet, kaptunk menő kis sisakokat. Nagyon hangosak voltak a gépek, de elég izgik. Volt markoló, meg mindenféle más okos gép. A végén láttuk az összetömörített szemeteket is, ami szintén izgalmas volt. Én élveztem és sokkal többet tudok már a szemétről, mint eddig tudtam. / Cili

Számos múzeumba, vagy egyéb programokra elmentünk már a szakkörrel. Én ki választottam a személyes kedvencemet.  
Reggel korán keltünk, hogy meg tudjunk nézni egy szelektív szemétválogató üzemet. Busszal oda mentünk, ahol egyből nagy kerítés fogadott minket (innen kezdtem gondolni, hogy ez egy kicsit más milyen hely lesz, mint az előzőek.) 
A program elején a szemétbálázó üzem vezetője fogadott minket, aki mesélt nekünk a műanyag fajtáiról, jelölésekről vagy tévhiteket rombolt le a műanyaggal kapcsolatban. Nekem személy szerint, a mikró műanyagok vízbejutásának magyarázatáról tartott kiselőadás volt a legérdekesebb.  
A bevezető után kaptunk egy munkavédelmi sisakot, és bevittek minket az üzembe. Az elején látthatuk ahogyan a kukás autó leteszi a szemetet, és egy másik gép az egy futó szalagra teszi. Azt is megtudtuk, hogy akármennyire is fejlet gépiek vannak az emberi munkát nem lehet feltétlen kiiktatni, mert kell valaki, aki a finom műszerek elől kiszedi a nem szelektívbe való dolgokat. (Ha valamelyik válogató talál valami értékes tárgyat a szelektívek között azt elvileg megtarthatja.) 
Elérkeztünk a futószalagok labirintusába, ahol nem nagyon lehetett megítélni melyik szalag hova tartozik. Szerencsére kisegítettek minket és megmutatta nekünk a vezető, hogy milyen műszerek válogatnak szét szelektív hulladékot. Volt egy gép, ami a mágneses pórust használta, hogy ki válogassa az alumíniumot a többi közül a hulladékot. 
Nem maradt már sok állomás a bálázásig. A következő pont a szétválogatott kupacokhoz vezetett, amit 6 felé csoportosítanak: áttetsző műanyag, vízkék műanyag, színes műanyag, alumínium, vas és a „karton” csomagoló papír, amiben három fajta összetevő is van. 
A végső állomás a bálázó, ahol nagy bálákba tömörítik a szétválogatott hulladékot és elviszik onnan, hogy újra tudják hasznosítani. Hatalmas nagy gépekkel dolgoztak, de főleg maga a bálázó gép volt az, ami elképesztően nagy volt. Félelmetes hangja „tiszteletet” parancsolt, nyilván ezt csak képletesen értve.  
Számomra a szelektív hulladékválogató üzem egy érdekes betekintés volt, hogy mennyi macera van a termelt hulladékkal. Valamilyen szinten megnyugtató volt, hogy egy műanyag palack meddig körforgásban tud maradni, de egyben rémisztő is. Ha nem a technológia szab határt a környezetvédelemnek és a bolygó megmentésének akkor mi? Lehet, hogy csak az emberi tényező miatt nem tudunk előre haladni, lehet, hogy mi vagyunk az egyetlen gát. Bárhogyan is legyen egy dolog biztos, a technológiák nagy része már megvan arra, hogy megmentsük a földet, csak még az emberek nem képesek ezt használni. / Márk

Április elején ellátogattunk a Budapesti Hulladékfeldolgozóba a szakköri program keretein belül. Budapest külső kerületében, Kőbányán van, és elég nagy területen fekszik. Először Imre, aki itt dolgozik, mint mérnök, mesélt nekünk a munkájáról, mikor vannak a műszakok, hányan dolgoznak itt- felvázolta a feldolgozó miben létét, feladatát stb. Tanultunk a különböző fajta műanyagokról, és hasznosításukról. Később felvettük a védő sisakokat (mindenkinek nagyon jól állt) és átmentünk a hulladékfeldolgozóba. Egész Budapest hulladékát, szemetét egy helyén láthattuk, nagyon szemfelnyitó volt, kissé hihetetlen, hogy ezt a mennyiségű hulladékot mi termeljük, budapestiek. Láttuk, hogy ezek a hatalmas gépek hogyan válogatják szét a különböző műanyagokat nehézség, súly, méret, anyag alapján. Legelőször az alumínium dobozokat válogatják ki, majd a nagyobb műanyag zacskókat. Emberi munkára is szükség van, a gépek nem tudnak mindent megcsinálni. Nagyon nagy hangzavar volt, alig hallottuk, amit Imre mondott, de megpróbáltunk minden szót kihallani, amit Imre említett, hiszen rengeteg érdekes információt adott át nekünk, konyhanyelven megfogalmazva, így mindenki értette, hogy milyen mechanikai módszerekkel működnek ezek a masinák. Később átmentünk arra a részre, ahol a kiválogatott, tisztított, szelektált műanyagokat, alumíniumot bálákba tömörítik egy svéd géppel. Naponta van, hogy 10-12 műanyag bála is készül, viszont alumíniumból minden 2. nap 1-2 db. Azt is megtudtuk, hogy az itt dolgozók meg tudják saccolni, hogy melyik kerület szemete érkezett éppen a kukásautóban-például a bulinegyedes kukásautó tele van üvegekkel, chipses zacskókkal, a 15. kerületben gallyakat, kerti zöld hulladékot dobnak a műanyag kukába. Ezeket a műanyag, alumínium bálákat a teherautó elszállítja, nem Magyarországon van az a gyár, ahol újra olvasszák ezeket a műanyagokat, hanem Bulgáriában. Összegezve, nekem mindig is egy bakancslistás dolog volt, hogy a saját szememmel lássam, hogy hova jut el a szemetem, és ott mit kezdenek vele. Számomra hatalmas élmény volt, bővült a tudásom, és rengeteget tanultam a műanyag feldolgozással kapcsolatban, és rengeteg hamis állításra rácáfolt Imre, és elmondta a valós okát, hátterét a műanyag újra hasznosításnak. / Eszti