Biodiverzitás, transzgenetika és vadállatmentés
Mikó Barnabás prezentációjának kivonata
A Most élsz! – környezettudatosság diákszemmel szakkörhöz egy előadással járultam, hozzá, aminek tartalmát összefoglalva dokumentálom a továbbiakban. Három részből állt.
Az első volt a bevezetés, ebben a részben hangsúlyoztam a biodiverzitás és annak megőrzésének a fontosságát, ugyanis a bolygónk ökológiáját nemcsak éllettelen tényezők befolyásolják. Látványos példa erre a föld atmoszférájában jelen lévő oxigén és ózon mennyisége, ami nagyrészt a citoplanktonoknak köszönhet, amiből látszik mennyire függünk a szerves környezetünktől. Az emberek körülbelül 1.3 millió fajt fedeztek fel és írtak le, ami még a fele sem az összesnek, ami a tudósok szerint olyan 8.7 millió körül van. A környezetszennyezéssel olyan fajokat is elpusztítunk, amikről nincs is tudomásunk és ezzel magunkat számos új táplálék forrás/gyógyszer és egyéb felfedezés lehetőségétől fosztjuk meg.
A második részben a Budapesti Növény- és Állatkertben lévő Vadállatmentőkről beszéltem (ahol önkéntes vagyok), akik enyhén veszélyeztet fajok bajba került példányait gyógyítják és engedik vissza a természetbe, ezzel az ellen dolgozva, hogy ezek a fajok veszélyeztetettebbé váljanak. A prezentáció során hangsúlyoztam, hogy a Budapesti Vadállatmentők nem mennek ki állatért (mivel erre nincs elég emberük), hanem a sérült/beteg/elveszett kölyök állatot a megtalálónak kell behozni és a legnagyobb problémájuk is ebből van, a macskák és ablakok mellett. Nyáron szinte mindennapos a vadállat oknélküli összeszedése és behozása, ami nemcsak az állatnak rossz, de a dolgozók kapacitását is elveszi a fontosabb esetektől. Keleti Sünt hoznak be a legtöbbet, ezért az előadásomban kitértem rá, hogy mikor kell ennek a fajnak a példányait behozni: jóllátható sérülés esetén, ősz elején 200 g alatt, ősz közebén 300 g alatt, tél elején pedig 350g alatt, de csak akkor, ha nappal, egyedül van. Azt is szemléltettem ebben a részben, hogy mennyire káros a vadállatok illegális tartása, mind az állatra, mind az emberre.
A harmadik részben a transzgenetikáról és klónozásról beszéltem, mivel mostanában ezekkel a módszerekkel próbálnak a kutatók alternatív élelemforrást készíteni. A transzgenetika lehetővé teszi, hogy évek alatt elérjünk olyan változásokat, amiket csak több100 évnyi nemesítéssel tudnánk és így gyorsan ellenállóbbá és élelem forrásnak megfelelőbbé tudjuk tenni haszon állatainkat és terményeinket. A klónozás, ugyan nem ilyen kecsegtető gazdaságilag, de témával kapcsolatosan megemlítettem. A visszajelzések szerint az előadás informatív és érdekes volt és ezzel is tettünk valamit a környezetért.
Mikó Barnabás
Azúr