Hazafelé Ady nyomában

Az utolsó reggel, 2024. május 10-én ismét korán keltünk. A hidalmási szállásunkon nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon finom korai reggelivel vártak a szállásadóink. A bőséges reggeli után bepakoltunk a buszba, immár nagyon rutinosan, s elindultunk hazafelé. Első megállónk Zilahon volt. Mivel a busszal a belvárosban nem lehetett megállni, így elég sokat kellett visszasétálnunk a régi Zilahi Wesselényi Kollégiumhoz, ahol Ady Endre is tanult. Éppen szünetben értünk az iskolához.
Egy történelemtanár mesélt az iskola történetéről, Ady Endréről, s a jelenlegi Főgimnázium napjairól, oktatásáról. Ady Endre így nyilatkozott az itt eltöltött négy évről: „Hiába is akarnék szabadulni. Az én lelkemet itt formálták e cifra falak helyén. Aki vagyok, az négy zilahi esztendő által vagyok. És más nem lehetek”

Jelenleg már kéttanítási nyelvű osztályok is vannak, s itt a diákoknak a román, a magyar nyelv mellett másik két idegen nyelvet is kell tanulniuk.

Jó volt a régi falak között sétálni, az időszalagon áttekintve sokkal szemléletesebb  volt az  intézmény történetének megismerése.

Egy kellemes ebéd, s némi ajándéktárgy vásárlása után továbbindultunk Nagykárolyba. Itt a Károlyi kastély kertjében is tettünk egy nagy sétát. Több magyar iskolai csapattal is összefutottunk, akik szintén a Határtalanul program keretében jártak Nagykárolyban.

Innen indultunk haza, a határon egy kis meglepetés várt bennünket, a határőrök mindenkit leszállítottak a buszról, névsor szerint sorba állítottak bennünket, s úgy kaptuk meg útiokmányainkat, s szállhattunk fel a buszra. Többen nagyon megijedtek. Hazafele nagyon sokat énekeltünk a buszban. Jó volt ilyen felszabadultnak látni osztálytársainkat. Szerintünk mostanra kerültünk közel egymáshoz, ismertük meg egymást.
Este értünk haza, ahol már vártak szüleink. A kirándulás végén, lepakoltuk a buszt, s  Polis hagyományként elénekeltük a Hej halászok…-at, s mindenki fáradtan, de élményekkel tele indult haza, s reménykedtünk, hogy nem rántott hússal várnak bennünket, hisz többször is ettünk a hat nap alatt.

Igazán szép napokat töltöttünk együtt, jó volt történelmi emlékeket közelről megismerni, hisz osztályunkból még nagyon kevesen jártak Erdélyben. S a legjobb persze az volt, hogy erdélyi diákokkal is találkozhattunk, betekinthettünk az iskolai hétköznapokba.