Job shadowing Portugáliában – Kelemen Hajna
2025. március 24-26. között 3 napot töltöttem egy portugál kisvárosban, részben job shadowing miatt, hogy a művészeti oktatás módszereinek tanúja legyek, részben, hogy előkészítsem a májusban esedékes diákcserét is.
Famalicão Portohoz közel van, modern kisváros nagyon élénk kulturális és sportélettel. Az iskola hatalmas, mintegy 4000 diák jár ide az alsó tagozattól a gimnáziumig. A középiskolai oktatásnak két nagyobb képzési iránya van, az egyik inkább mérnöki jellegű továbbtanulásra készít fel, a másik művészeti jellegű.
Az iskola épülete is új, a diákok vándorolnak a különböző szaktantermek között, ami nekem legérdekesebb, az a rajzterem, illetve a szabászati műhely volt. Az épület ugyan a legkülönbözőbb művészeti képzéshez használatos eszközzel rendelkezik, de ezeket részben az új épület adottságai, részben a pénzhiány miatt nem tudják használni, és a művészeti képzés visszaesőben van. Korábban volt fémművesség, (az udvaron áll is egy szobor, amit a diákok készítettek), van egy hatalmas használaton kívüli égetőkemence, különböző présgépek, nyomtatók, de jelenleg leginkább olyan tevékenységek zajlanak, amelyekkel a Poliban is lehet találkozni, viszont a művészeti képzésen magas az óraszám, emiatt sokkal profibb produktumokkal találkoztam. Ezek a korábbi projektek során készült művek az iskola folyosóit, a könyvtárat díszítik, a tantermek dísztelenek. A diákok ingyen kapják a tankönyveket, viszont vigyázni kell rájuk, és tanév végén visszaadni, ami különösen a nyelvtanulást nehezíti. A művészeti területen sok digitális felületet használnak, (az Adobe grafikai programokat, pl. az Illustrator, InDesign, stb.), a tananyagokat, az órai anyaghoz szükséges feladatokat Teams csoportokban kapják meg a diákok.
Az iskolai légkör nagyon barátságos, a tanár-diák kapcsolat közvetlen, (igaz, tapasztalataim szerint a portugálok általában is közvetlenek és nagyon kedvesek, figyelmesek). Az órákon fegyelem van, a diákok zöme a feladatra koncentrál, és igyekszik minél többet profitálni is. A tanórák 90 percesek köztük 10 perces vagy negyedórás szünetekkel, kivéve ebédidőben, az ebédszünet egy órás. Viszont általában egy héten 3 nap van csak félnapos oktatás, kétszer az egész napot az iskolában töltik (legkésőbb este fél 8-kor kell véget érnie az oktatásnak).
A tanárok kevésbé, a diákok nagy része jól beszél angolul, így minden meglátogatott tanórán kaptam segítséget, hogy értsem, mi is zajlik éppen. Voltam egy hagyományosabb alkotás órán, ahol printkészítés volt a feladat (legóból kirakott mintát akrillal festve készült a nyomat, majd azt kellett továbbgondolni és díszíteni, ez nagyon élvezetes volt). Voltam térgeometria órán, abból nem sokat értettem, de azt láttam, hogy a diákoknak is nehezen megy, miközben ennek az eredménye nagyon nagy súllyal esik latba a felvételin. Voltam olyan grafika órán, ahol régi fekete-fehér film néhány jelenetéből kellett választani egy beállítást, és nagyon részletes tanári útmutatás alapján monokrómban megfesteni vízfestékkel, különösen a fény-árnyék hatásokat és a beállításokat követve. Egy másik kézműves órán megnéztem egy csomó Mucha modorában készített plakátot, amelyek mindegyike egy-egy veszélyeztetett állatot ábrázolt, pluszban viselhető állatmaszkot kellett készíteni különböző hulladékokból. Láttam ex libris-sorozatot, olyan terveket, amelyeket az iskolaépület makettjének díszítésére készítettek a diákok, stb. Voltam a helyi szürrealizmus múzeumban, és részt vettem egy rövid workshopon is, amit a múzeum munkatársai szoktak diákoknak tartani, ezek ismerősek voltak a saját gyakorlatunkból is.
Egyik nap az itteni programot szervező tanár elvitt Bragába, a közeli nagyvárosba, (Portugália harmadik legnagyobb városa, amelyik részben barokk építészetéről, részben egyeteméről ismert). Ott egy rendkívül érdekes vízzel hajtott siklószerű felvonóval mentünk fel a hegy tetején lévő kálváriához, ami elképesztő volt, minden, sőt több volt, mint amit a barokk kor valaha is kitalált, életnagyságú naturalista szobrokkal és beállított jelenetekkel díszített 14 kápolna, kegytemplom, csónakázó tó és mesterséges barlang egymás mellett.
Összességében nagyon hasznos és érdekes napokat töltöttem ebben a Politól nagyon sok elemében különböző, de mégis ismerősnek tűnő, otthonos iskolában.
