Drága Lydia     Az ablak mocskos volt és a falak penészesek. A polcok a plafonig értek tömve könyvekkel, néhol egy-két elszáradt virág. A sarkokban szemét. A szoba közepén masszív fa íróasztal; rajta papír tömkeleg és egy piros lámpa. Kiégett izzóval. Az asztal mögött egy férfi ült. Levelet írt.  …

Holdtölte („Ne, Marci. Ne!) A macska egy sötét padon ült az éjszakába bújva. Fejére esőcseppek hulltak, de ő csak a kövér holdat nézte. Vastag felhők között, egy erős, zömök, de viharvert fa koronájának helyén tündökölt és elégedett mosollyal tekintett le rá. Ő csak a hold túlsó oldalára gondolt.

Tehetséggondozás az Író-olvasó Önképzőben

Új tagjaink írásait a régiek továbbgondolták

Füstölőszag van a szélben, már legalább három napja ezt érzem mindenütt...

A friss, nyári termés egy újabb remek darabja

Lassú táncot jár az ég. Egy óvatos keringőt. Hat ütemben, nyit, elsuhan, mellézár, nyit, elsuhan, mellézár.

A mozgólépcsőn egy nő jön fel. Arca izgatottan csillog. Elszántság, ápoltság...

B.M.-nek szeretettel...

Egy készülő novellafüzér új darabja