Tűzpiros cipőfűzők

Tűzpiros cipőfűzők

Az esőcseppek, amik összegyűltek rajtam, most tovább peregnek. A mélységben süllyedve mélyebbre.

Cseppek kezdenek hullani. Egyik a másik után. Tompán, súlyosan robbanva szét a fémen. A folyamatos hullás vörösre festi a síneket. Egy férfi némán, sokkos tekintettel mered maga elé. Az arcára fröccsent vörös cseppek a homlokán és a halántéka környékén erecskét formálva az álláról a cipője orrára zuhannak. Néma sikítás hallatszódik a metró kocsiból. Egy idős nő száját hatalmasra tátva rezegteti hangszálait ijedtségében. A metróvezető lassan felfogja a történteket és bal lábával a fékre tapos,  jobb kezével pedig az ablaktörlő felé nyúl. Egy gombnyomással beindítja. Ahogy az eszköz működésbe lép, csikorogva kezdi el a műanyag az üvegre került emberi sejteket jobbról balra törölve összegyűjteni.

Hosszan állt a peron mellett és csak meredt maga elé. A harmadik metró kocsi is kisiklott az állomásról. Az alagútban már hallatszott egy újabb sebesen közeledő fémegyüttes súlyos robogása. A fények sárgára festették az alagút falait. A férfi most leguggolt és megkötötte tűzpiros cipőfűzőjét. Elméje csupán egy megoldást pergetett. Ahogy a fények beértek az állomásra, már vakító fehéren világították be a teret. Nincs többé feladata ebben az életben. Nincs több feladatuk ebben az életben. Ha most belép a fehér fénybe, a rémálomból feleszmélve egy új életre nyithatja majd ki szemeit.

Kihúzta magát. Ruháját megigazította, majd kezével keresztet rajzolt testére. Eső áztatta cipőjét megemelte és a peronon túlra lépett. A lába nem fogott talajt, de ahogy a fehér fény megjött, ő repült a fényben, a fehérségben.

Ugyanazzal az érzéssel szállt le a villamosról, amelyikkel fel és amelyikkel kelt és amelyik nem hagyta nyugodni. Az 50-es villamos most továbbállt. Lassan sétált a lépcsők felé. Mikor a peronra érkezett, a metró már közeledett. A fehér fény megcsillant a szemében és tudta, át kell rajta lépnie. Ahogy a szerelvény befutott az állomásra, ő átlépte a peron éles szélét. A fény körüljárta.

Az ajtók becsapódtak és az mp3 lejátszó a következő számra ugrott. A kerekek súlyosan kezdtek forogni a sínen. A kocsi hirtelen gyorsított és még mielőtt eltűnt volna az alagútban, a fiú észrevett egy férfit a peron szélén, aki most leguggolt és tűzpiros cipőfűzőjéből masnit formált.

(Márton Alex)