Poli




Tour de Polié – Túl az első 5 napon

Hellő Világ!

 

Még mielőtt belekezdenék, nézzétek meg ezt a linket. Ne csak most, hanem ha érdekel, merre járunk, hol tartunk, akkor mondjuk naponta egyszer, vagy akár többször is:
https://poli.hu/~pjohn/tourdepolie/trackus.php

 

400 lebiciklizett. és 100 levonatozott kilóméter, illetve az első pihenőnap után megírjuk az első élménybeszámolós blogbejegyzést.

 

 

1. nap (július 22.)

 

Problémásan, de annál döcögősebben sikerült nekivágnunk az útnak.

 

Már reggel kaptam egy SMS-t Istitől, hogy fél órával később találkozzunk a megbeszélt időhöz képest, és legyen a helyszín az Europark előtti placc. Én sem voltam teljesen menetkész, és még a fél órával eltolt időhöz képest is késtem 10 percet, de ez nem volt elég ahhoz, hogy ne elsőnek érjek oda. Már a találkozásnál felmerültek bizonyos műszaki problémák, konkrétan egy defekt az egyik kísérőnk bringáján, illetve Isti utánfutójának instabilitása, ami egy csavar lazaságából eredt. Ehhez nem volt szerszám, de viszonylag hamar sikerült szerezni, ezt Isti el is hozta az útra – és minden 5 megtett kilóméter után használta is.

 

Mire a Fogaskerekűhöz értünk, már a tervhez képest 2 órás csúszásban voltunk, 3 helyett csak 2 kísérőnk volt, de legalább elindultunk.

 

Svábhegyen leszálltunk, és egy nagyon enyhe emelkedő után hosszas lejtő következett. Isti szorgosan használta a reggel szerzett szerszámot, hogy kordában tartsa az utánfutója billegését. Pár kilóméter múlva Ő is megkapta az első – és idáig szerencsére utolsó – defektjét.

 

 

Kb. az aznapra tervezett út negyedénél lehettünk, amikor Isti úgy döntött, nem akarja az utánfutót tartó csavar újra és újra húzogatásával tölteni az elkövetkezendő két és fél hetet, hanem amíg közel vagyunk az otthonhoz, utánnunk hozatott egy normális utánfutót, a billegőset meg hazaküldte. Bicskén megtörtént az utánfutócsere, itt eltöltöttünk elég sok időt, tekintettel a túző napra, és a melegtől fájó fejekre, viszont itt már kezdtük érezni azt, hogy estére nem lesz ebből Győr, és lám, nem is lett.

 

140 helyett 100 km-t sikerült megtennünk. A 2 elvetemült kísérünk Tatáig követett minket, ahonnan gyorsan hazavonatoztak, mi pedig még a sötét országúton, a kátyúkat kerülgetve raktuk neki egészen Kocsig, ahol picit a nomádos portyákon beválthoz hasonló módszerrel kerestünk ólcsó (leginkább ingyenes) szállást: bementünk a falu kocsmájába, mert hát az az információs központ, és érdeklődtünk, hol tudnánk olcsón, alacsony igényekkel aludni. Egy fogadóba küldtek minket, ami nem hangzott túl jól, mert ott általában fizetni kell, de szerencsénk volt. Nem voltak készen a szobák, még építették az épületet, tehát beengedtek minket egy bálterem méretű szobába, ahol valaha esküvő is volt, de most autószerelő műhelyként használják, de egyébként le volt linóleumozva, be volt rendezve kvázi bálteremnek, csak épp tele volt autóalktarészekkel, szerszámokkal, stb.

 

 

Viszont a fürdőszoba első osztályú volt, volt benne masszírozós zuhanyzó, meg minden. Egész kényelmesen aludtunk, lényegében nem is kívánhattunk volna jobbat.

 

 

2. nap (július 23.)

 

Másnap elidnultunk tovább Győr és Bécs irányába, egész problémamentesen, azt leszámítva, hogy nem sikerült behozni a lemaradásunkat, csak 120 km-t mentünk, mivel aznap is állnunk kellett kb 3 órát a hőség miatt. Győrben bementünk a MÁV műhelyébe, ahol a segítőkész munkások leflexeltek egy problémás, kilógó fémdarabot Isti új utánfutójáról, ami belelógott a hátsó kerekébe fékezéskor.

 

 

 

 

Kerekeztünk egyet a szigetközben, majd irány a határ! Itt már sejthető volt, hogy Bécsbe sem érünk oda aznap, de még reménykedtünk, hogy közel leszünk. Végül a határ után az első fauban, Nickelsdorfban megaludtunk. Nem találtunk senkit, akivel az előző napi trükköt eljátszhattuk volna, maradt a sátor a Lajta partján. Felvertük a sátrat, és megfürödtünk a Lajtában. Ez mind szép és jó lett volna, ha nem lettek volna ott a szúnyogok. De ott voltak. Rengetegen. Nem lehetett tőlük aludni, még a hangjuktól sem. Mikor láttuk, hogy ebből nem lesz alvás, kiültünk, és gondolkodtunk, hogy mi legyen. Villámlást láttunk sok helyen a horizontnál, és közeledtek a felhők. Örültünk neki, legalább fújni fog a szél, és eltakarodnak a szúnyogok, az se baj ha esik egy kicsit – gondoltuk.

 

Elég lassan, de csak odaért az a vihar. Viszont akkor kitett magáért. volt szél rendesen, és szakadt az eső. Mivel elfogyott a vizünk, a boltok zárva voltak, és Ausztriában nem szokás közkutakat rakni az utcára, így jobb híján kitettük az edényeinket a közeli asztalra, hogy ha esik az eső, másnap legyen mit innunk, és közben azon tanakodtunk, mi a nomádabb – ez, vagy a Nomád Tábor…

Szóval megjött a vihar, a szél süvített, az esőt mintha dézsából öntötték volna, de ez sem volt elég ahhoz, hogy az esőben a padon ülve pár kitartó kis dög ne csípkedje össze a lábunk.

 

További poblémák is jelentkeztek: a sátor csak névlegesen volt 2 személyes, gyakorlatilag inkább másfél fősnek mondanám, és beázott, a végén már állt benne a víz, aludni nem nagyon tudtunk, pedig másnap korán akartunk kelni, még mindig arról ábrándoztunk, hogy behozzuk a lemaradásunkat.

 

Mikor elállt az eső, már nem voltam álmos, talán azért sem, mert Győrben, a kánikulás órákban aludtam egy keveset. Kifeküdtem a padra, aztán rájöttem, hogy az ott jó, tehát a beázott sátor miatt nedves ruhámban és szintén nedves hálózsákomban elhelyezkedtem a padon, a hálózsákomból csak az orrom lógott ki, de azt összecsípkedték a dögök rendesen.

 

 

3. nap (július 24.)

 

Másnap egy szép emelkedővel kezdtünk, illetve hamar szembesültünk azzal a ténnyel, hogy bizony 40-50 km/h-s szembeszél van, 60-70 km/h-s lökésekkel, ami miatt kb 13-al tudtunk haladni. Néha oldalról kaptuk a szelet, olyankor 18-ra gyorsultunk, és bedőltünk, hogy ne vigyen el a szél, de néha így is lefújt az útról.A szél miatt alább vettünk a magunkkal szemben felállított elvárásokból: Bécsig akartunk eljutni, és onnan elvonatozni St. Pöltenig, ahol várt a szállás, az ágy, az Internet, és minden jó.

 

Megtettünk 40 km-t, amikor megálltunk bevásárolni és szerelni. Isti, a szembeszélre való tekintettel fogaskereket akart cserélni a fixijén, hogy alkalmas legyen az adott időjárási körülmények között való közlekedésre is. Itt derült ki, hogy más szabványú szerszámot hozott Isti, mint ami kell a bringáján lévő rögzítőgyűrűhöz, tehát a fogaskerék-csere nem volt sikeres. Ez még mindig nem vette el teljesen a kedvünket, de amikor a hideg szembeszél mellett eleredt az eső is, akkor a St. Pölteni lezsírozott szállásunkra gondolva engedtünk a kísértésnek, és felszálltunk a vonatra. Ott helyben.

 

 

4. nap (Július 25.)

 

Elteleportáltunk St. Pöltenbe. A szállásunk pompás volt, ettünk, ittunk, aludtunk, másnap reggel pedig áttekertünk a hegyeken, ami elválasztott minket a Dunától. 25 km múlva megláttuk a Dunát, és örültünk, hogy a partján tekerhetünk, ott ugyanis meglehetősen kevés domb és hegy állt az utunkban. Meghát persze elég szép is a felső szakasza a Dunának. És lesz még szebb is, ahogy északabbra megyünk : )

 

 

Közben realizáltuk, hogy bizony vasárnap van, nincs nyitva semmiféle bolt, legfeljebb benzinkúton tudunk bármit is venni. Minden zárva volt, a hipermarketek is, egész nap. Az utcák kihaltak voltak a dunaparti városokban, Ybbs-ben egy kínai étteremben ebédeltünk meg, ahonnnan továbbindulva találkoztunk egy bringás sráccal, akiről kiderült, hogy Londoni,  Ő is Linzbe tart és nincs szállása. Felajánlottuk neki, hogy megpróbálunk beszélni a vendéglátóinkkal, hogy elszállásolják, így együtt tettük meg a további utat Linz-ig, közben beszélgettünk, térképet néztünk, merthogy neki volt térképe is. 😀

 

Letekertünk 145 km-t, majd Linzben 3-an aludtunk meg, ahonnan Ő másnap tovább indult, mi pedig ittmaradtunk, hogy eltöltsük első pihenőnapunkat. Közben megtudtuk, hogy Ő előttünk lesz Londonban, mert vonatozik, megbeszéltük vele, hogy ha a lakótársai beleegyeznek, elszállásol minket egy éjjelre Londonban.

 

 

 

5. nap (július 26.)

 

Ma pihenőnapot tartottunk, ami nagyon hamar elszállt. Isti itt hagyja az utánfutóját, vett egy csomagtartót, azon viszi tovább a cuccait, így kevésbé szívatja magát. Vettünk kaját, (merthogy tegnap nem volt nyitva semmi, mint említettem), és pihentünk. Holnap vár ránk 80 km Passauig, azután pedig kb. 120 vagy kicsit több Regensburgig, ahol csatlakozik hozzánk Basa István. Utána két napot megyünk a hegyek között (meg néha rajtuk is), és egy újabb pihenőnap következik, legkésőbb akkor – tehát 5 nap múlva, 30.-án – újra jelentkezünk. Ha minden jól megy. De az is lehet, hogy előbb, vagy az is, hogy később, ki tudja.

 

Köszönjük, hogy elolvastad ezt a sok mindent, szívesen látunk kommenteket, csak hogy tudjuk, kik követik figyelemmel az elvetemültkedéseinket.

14 hozzászólás

Istvan (A Basa)
2010. július 30. 10:06

Na hat kepzeljetek el, hogy meg mindig huzzak itt a lobort, pedig a host (aki egy igazi hajoskapitany borostaval meg szukre nyitott akcentussal es epp most utasitott vissza egy Balti-tengeri kikuldetest, mert tetszik neki, hogy itthon vegre kisutott a nap), szoval a host remek kavet keszitett, meg amolyan nemetes reggelit, amikor kiraknak fel kilo zsomlet, meg narancslevet, amit aztan majd jol fel kell otvenszazalekositani asvanyvizzel. Reszletek hamarosan a blogon, meg tervezzuk, hogy mit irjunk le es mit hagyjunk meg a rejtelmek kodeben, ma lecsorgunk a Majnan es halvany lila gozunk sincs, hol fogunk aludni, de egeszen biztosan szep lesz. (Egy falon, feltehetoleg.)

Tegnap kiprobaltuk a gazfozot, de nem azt, amit a Ferenczi hazakuldott, mert azt a Ferenczi hazakuldte, hanem egy masikat, egy vasutallomason, ahol a nepek csak ugy meresztettek rank a szemuket. Pedig a csirkes teszta finom volt, igaz, csak annyi csirket tartalmazott, hogy meg az Isti is evett belole. Na, megyek es leontom oket egy pohar vizzel, mert ez igy nem jarja, kezdek unatkozni.

Csoncsi: mar nomadulunk valoban, ha latnad a hordozhato zuhanyzonkat. : )

Rob: Fogalom lettel. Egeszen pontosan hasznalati targy es cselekves is, roboszto es robosztas/robolas cimen. ; )

– Sixy

Bánfalvi Zsófia
2010. augusztus 1. 17:42

Minden elismerésem! Szuperek vagytok! Drukkolok!
Puszi, Csiga

Réka (Székely)
2010. augusztus 1. 20:27

Én is szurkolok nektek! Nem semmi vállalkozás!
Sziasztok!

Bea
2010. augusztus 5. 19:15

Kedves Istvánok és (főleg) John, nagyszerű napokat kívánok nektek, vigyázzatok magatokra és egymásra!

Tájékoztatjuk, hogy a megfelelő működés érdekében a honlap sütiket használ. A sütik útján végzett adatkezelésről bővebben itt tájékozódhat: Adatkezelési Szabályzat

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás