Sebes helyzetjelentes Istvantol

Az alabbi irast Basa Istvan kovette el:

Sajnos az elmult napokban viszonylag keves idonk jutott net mellett, es azt is szallasok bongeszesevel toltottuk, most pedig olyan faradtak vagyunk, hogy a John mar egyszer bealudt, az Isti meg mindjart, csak most meg szocializalodik (valojaban egy filmet nez a hosttal, aki hatalmas parabolatanyer alaku kornyezetkimelo napenergias vizmelegitokeszulekek tervezesevel foglalkozik, es nem, ez nem egy hulye vicc a Basatol, ezek itt tenyleg egymasra talaltak, ami azert is vicces, mert ma reggel Isti teljesen random modon pont errol beszelt nekem). Bennem pedig csak azert van ero, mert nagyra vagyok azzal, hogy meg csak ketszazat tekertem, mikozben ok ennel sokkal tobbet.

Szoval volt ket nap, amirol en meg lemaradtam, Isti es John pedig kesobb fog  majd irni rola a fentebb mar emlitett okok miatt. A tobbirol is lesz reszletesebb, meg etvagygerjeszto kepek, de addig is zanzasitunk jol.

7. nap (Regensburg – Schönau)

Amikor megerkeztem, akkor Istit a korabban mar emlitett nem-hippi lany kisergette Regensburg utcain, ami azert volt mokas, mert Isti konkretan szerzetesnek oltozott, de hat ismerjuk ot. A lany über-aranyos, wunderschön hostess volt, irtunk is rola egy tonna pozitiv referenciat a couch surfingen es hagytunk neki kis koszonolevelet, mert azt mindenkinel hagyunk, hogy amikor majd megtalalja ket ev mulva nagytakaritas kozben, akkor oruljon nekunk. Franze zsenialitasa abban is all, hogy o egy nap alatt megtalalta, mondjuk annyira nem is rejtettuk el. A bicikliket kicsit megszerelgetve (Johnt idezve: “Rossz eloerzetem van.”, a kotyogasokat szorulasokra majd ismet kotyogasokra cserelve, egy bucsufotot kovetoen elindulhattunk. Ja, amugy volt varosnezes, John meg en felkeltunk hetkor es megneztuk a domot meg Europa legoregebb hidjat, ami betonbol volt, szoval nem volt tul meggyozo.

Ezt kovetoen kaptam egy defektet. Nem, nem ugrottam az idoben elore olyan sokat, mert ahogy elhagytuk Franzet, par percre ra meg is kaptam, egett is a bor a kepemen, mert volt nalam egy tonna 24-es belso a 26-os kerekhez. Aztan jol megtanultam foltozni, es azt is eszrevettem, hogy a biciklim azt a hangot hajtogatja, hogy “BRWRWRWRWRWRWRKRKRKRKRKRKRKR”, ami annyit tesz, hogy “Hozzaer a kerek a vazhoz, valamit csinaljatok!”, szoval Isti megint kicserelte a kotyogast szorulasra es a szorulast kotyogasra, es onnantol kezdve (a mai nap delutanjaig) mar nem is volt vele gond. Kozben az is szoba kerult, hogy mivel mar del van es megtettunk vagy 3 km-t a hatralevo 140-bol, biztos nem akarunk-e vonattal eloremenni, mert kulonben soha nem erunk Londonba.

ISTVAN: – Ugy volt, hogy biciklizni jovunk.
ISTI: – Ugy volt, hogy biciklivel jossz. 
(0 – 1)

Szoval ezt kovetoen meg jol el is tevedtunk, aminek az lett a vege, hogy a vasutallomason foztuk este hetkor a “csirkes” tesztat, mintegy 23 km-re Regensburgtol (en meg ereztem a szivemben Franze vedegszeretetenek meleget), es vartuk a vonatot, ami aztan Gemündenig elvisz minket. A vonaton amugy volt egy kalauz, akinek kicsit bealltunk a kijelolt utjaba, mire o abszolut meghazudtolva sztereotipiainkat, felajanlotta, hogy csinal rolunk fotot. Meg meg egyet, de most a biciklik is legyenek benne. Es mire ejfelt utott az ora,

8. nap (Schönau – Majna-part Freudenberg mellett)

a hajoskapitany mar kiert hozzank a vasutallomasra. Eloszor azt hittuk, merges rank, de nem, valojaban a legjobb fej hajoskapitany, akivel valaha talalkoztunk, meg hajnali egykor is vacsorat adott nekunk, sot, olyan nemetes reggelit rittyentettek, hogy ihaj, meg ki is kisert minket Gemündenhez (merthogy a szomszed faluban laktak), hogy megmutassa, merre kell menni. Es jo szelet kivantunk neki, mindezt delutan kettokor (mert a korabbiakkal ellentetben megsem ontottem le Istieket vizzel, raadasul miutan felkeltek, meg dobaltunk egy tonna requestet a kesobbi cimekre, es mindenkirol irtunk ket szot, hogy emlekezzunk rajuk, amikor visszairnak. Ennyit a “not to profile people” aranyszabalyrol. Szoval mar csorogtunk is le a Majnan.

Hat az valami elkepesztoen szep. Ket oldalt a vizmosta sziklafal, kozepen tekereg a folyo, mi pedig nehany lepesre tole suhanunk a bicikliuton. Persze az otodik falu a kis tiptop evangeliche kirchevel meg helyre mezeskalacshazaival mar giccses volt, de valoban ugy ereztuk magunkat, mint egy meseben. Menet kozben atkeltunk egy tonna hidon, mignem egyre kozelebb jutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a Nap mar olyan nagyon nem sutott (vagy legalabbis nem ITT), mi pedig egyre faradtabbak lettunk.

Aztan ahogy alkalmi szallasokat kezdtunk vizionalni elobb egy lepusztult raktarepuletben, majd egy hid alatt, vegul egy absztrakt szobor egyik uregeben, lassan ugy ereztuk, tenyleg ideje megallni, noha csak 80 km-t tettunk meg, de megiscsak delutan indultunk. Istiben amugy volt energia, meg vitamin, meg mindenfele, mert a kulacsabol vizes zab folyik, es az ut szelen is talalt kihasznalhato szedrest.

Vegul 10 orakor megtalaltuk vegso szallasunkat egy rendezvenyhelyszinen, aminek volt teteje (noha en eskudoztem, hogy nem fog esni), igaz, fala nem (arrol nem sokat beszeltunk, hogy este hideg lesz-e). Miutan ismet hasznaltuk a csodalatos gazfozonket, John meg csillart is ROBASZTOTT a tetore, amitol olyan lett a megvilagitasunk, mint egy festmeny. Sajnos ezt nem tudtuk lefenykepezni, de ha jovore eljottok, csinalunk ilyet megint. En meg meg is furodtem a folyoban, nyakig, amitol ugy ereztem magam, mint a hoseim szerepjatek kozben, csak valahogy az kevesbe volt didergeto eddig. Na most vegul igazam lett, mert nem esett az eso, a hidegrol meg ugye nem beszeltunk, szoval en ugy eltem tul, hogy minden cuccom rajtam volt, az Isti ugy, hogy minden cucca rajta volt (es neki kajak vannak pokrocai is meg minden), raadasul husz percenkent leeresztett a matraca, amit ujra fel kellett fujnia, es ettol meg mozgott is, a John meg ugy elte tul, hogy zenet hallgatott es addig nem arra koncentralt, hogy hideg van, amikor pedig a zene megallt es fazni kezdett, akkor ujra kezdte, ezuttal benyomva ismetlesre.

9. nap (Majna-part Freudenberg mellett – Frankfurt)

A reggel ezzel egyutt csodalatos volt, a lassan felszallo kodben uszo Majna vizen egy hattyupar uszott, amitol egy tucat nemet opera eszembe jutott, szoval kezdem erteni ezeket a Wagner-feleket. Mindez 6-kor tortent, a csapat elso koran kelesekent, igy 7-kor mar menetkeszek voltunk, amin csak kicsit rontott, hogy a reggelinket (amit a helyi Lidl-bol szereztunk es Isti eseteben millio fele zoldseget jelentett, John eseteben egy gyanusan pislogo sonkat es kenyeret, az en esetemben meg kolbaszt es kenyeret, szoval kicsit szurkenek is erzem magam emiatt), szoval hogy a reggelinket masfel oran at kihuztuk. De kozben legalabb kisutott a Nap, meg hat mara amugy is csak 80 km volt a terv.

Termeszetesen vegul 120 lett, de az ilyesmi mar megszokott.

Merthogy a ket tabla kozul (Aschaffenburg 37 km es Aschaffenburg 47 km) mi az epeszubbet valasztottuk, es hat en elhiszem, hogy van olyan ut, ami 37 km utan oda torkollik (nyilvan a folyo alatti nyilegyenes mesterseges alagutrol van szo), de a mi esetunkben befigyelt egy Aschaffenburg 65 km, amikoris 2 ora lett es ebedelni tamadt kedvunk. No meg furdeni a Majnaban, es bar az elejen kicsit beiparaztunk a piocaktol, John emberfeletti batorsagrol tanubizonysagot teve allapitotta meg, hogy azok csak levelek, meg hogy LOL. A gazfozot ujra (persze nem kihangsulyozottan) felhasznalva ismet konnyitettunk a csomagjainkon, majd egy rovid sziesztat kovetoen 3-kor utnak is eredtunk Frankfurt fele. Idokozben visszairt nekunk B.D. (solar power guy), hogy szeretettel lat minket, udv, Chris, es nekunk fogalmunk sem volt arrol, hogy o B.D. (solar power guy), de egy-ket SMS utan mar tiszta lett a kep, noha kicsit bezavart, hogy rank irt Chris (regual everyday normal guy) is, de ot lekoptattuk, mert a requestben palinkat igertunk neki, ami nagy kincs, nem lehet csak ugy “piss it against the wall”, ahogy Joe mondta vala, akirol mar korabban emlitest tettunk.

Es minthogy Istivel valami hangulatos kavezasra vagytunk, talaltunk is egy faluban egy helyi Grill Fesztivalt, ahol izletes würst, salatatal (giga-nagy), meg misztikus grillezet steak is volt (nem kostoltuk meg). Kave nem, azt a Lidlbe’ vettuk, olcson. Egyebkent egeszen elkepeszto, a helyi kavezo egyik asztalanal ultunk, amit megngedett az eladolany, sot, meg az elozo vendegek altal otthagyott sutibol is megkinalt.

Couch surfing gives back our trust in humanity.

Majd ezt nyomtatjuk a polonk hatuljara.

Megallapitva, hogy a nemetek pofatlanul sok epen maradt varral rendelkeznek hozzan kepest (merthogy minket meg Kanada is kepes volt lebombazni), vegul nehany mellekuton, eltevedesen, erdon, es egy hatalmas elovaroson at begurultunk New Yorkba Frankfurtba, egy halom felhokarcolo koze, es csak ugy forgattuk a fejunket, en meg enekeltem, hogy Tü-ttü-tüü-düdü, New York, New York, mert meg sohasem voltam ott es hat szegeny embernek ez aztan mar boven.

B.D. (solar power guy) pedig eppen egy ilyen felhokarcolo-negyed mogott lakik, a kertvarosban (!), egy uj lakasban, amiben alig van butor, de amerikai zaszlo meg hatalmas pop-art festmenyek mar igen, amitol en megint elkezdtem enekelni, hogy Tü-ttü-tüü-düdü, New York, New York, csak ezuttal sokkal halkabban, mert mar az elobb is ereztem, hogy nagyon ciki. A host ezuttal is jofej, csendes, rendes srac (bacsi?), aki vegetarianus vacsit is keszitett, ami epp jol jott az elozo nagy zabalasok utan, es mecsest gyujtott a teraszon, hogy ott tudjunk sorozni. Egyebkent tud ket magyar szot is, azt, hogy “egészségedre”, meg hogy “ütlek”, ami utobbinak a tortenetetol kicsit felek. A ruhaink vegre tisztak, zuhanyzas kozben megtapostuk a labunkkal, ezt az Istitol tanultuk, mint ahogy az energiatakarekossagnak azt a szelsoseges formajat is, ami hasznalt gyufaszalakbol farag fogpiszkalot.

Amugy befejeztek a napelemes filmet, es itt az ido, hogy az Istivel szallasokat keressunk. Holnap hatkor kelunk, var rank a Rajna kincse, most meg eleredt az eso. Hamarosan jelentkezunk egyeb reszletekkel is. (Jo esetben.)

– Sixy