Poli


így írunk mi

 

Edit:

Állítólag a Nők Lapját olvastam. A címlapon nők mosolyogtak rám. Tudtam hogy eljött az idő. De mégsem jött el.

 

Alex:

Álmodtam és átúsztam egy gyilkos vérfolyót. Lelkem szörnyei fojtogattak, akár a gyertyák, melyek füstölve égnek, akár a dzsungelben kavargó indák, melyek fojtogatnak, akár lelkem szörnyei.

 

Márk:

Találkoztam Vele. Elbájdítottan néztük egymást. Nem mozdult semmi. Tán csak ekkor él lelkem? Körülöttünk haldokoltak a békák, és a moziban sorba álló embereknek nagyon elegük volt.

 

Kata:

Én, Valami hercege, világméretű örökségek örököse, nem viccelek, de nem bizony. Komoly az arcom, akár egy közepesen komoly szikla, és felsőajkam nem mozog, két éve már.

 

Manka:

Egy cigarettát szorongatott. – Miért? – kiáltotta. Ezután csend volt és kavargó fények.

 

Vera:

Szomorú volt. Pont. Ruhájában. Pont. Átfutott a színen. Pont.

 

Máté:

Érzések. Könnyek. Egy nyári falevél, ami térdedre hull. Hát nem szép?

 

MPM

filmet forgat

 

Balázs

fotózza, ahogy MPM filmet forgat

Misi

az írás túl lányos dolog, úgyhogy egy ideje felhagyott vele

Oldalunk használatához cookie-k szükségesek. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a cookie-k használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal cookie-kat használ. A cookie-kat letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a cookie-k használatát.

Bezár