így írunk mi

 

Edit:

Állítólag a Nők Lapját olvastam. A címlapon nők mosolyogtak rám. Tudtam hogy eljött az idő. De mégsem jött el.

 

Alex:

Álmodtam és átúsztam egy gyilkos vérfolyót. Lelkem szörnyei fojtogattak, akár a gyertyák, melyek füstölve égnek, akár a dzsungelben kavargó indák, melyek fojtogatnak, akár lelkem szörnyei.

 

Márk:

Találkoztam Vele. Elbájdítottan néztük egymást. Nem mozdult semmi. Tán csak ekkor él lelkem? Körülöttünk haldokoltak a békák, és a moziban sorba álló embereknek nagyon elegük volt.

 

Kata:

Én, Valami hercege, világméretű örökségek örököse, nem viccelek, de nem bizony. Komoly az arcom, akár egy közepesen komoly szikla, és felsőajkam nem mozog, két éve már.

 

Manka:

Egy cigarettát szorongatott. – Miért? – kiáltotta. Ezután csend volt és kavargó fények.

 

Vera:

Szomorú volt. Pont. Ruhájában. Pont. Átfutott a színen. Pont.

 

Máté:

Érzések. Könnyek. Egy nyári falevél, ami térdedre hull. Hát nem szép?

 

MPM

filmet forgat

 

Balázs

fotózza, ahogy MPM filmet forgat

Misi

az írás túl lányos dolog, úgyhogy egy ideje felhagyott vele