Az Irodalmi háziverseny októberi fordulója
Irodalmi háziverseny
Októberi forduló
A leadás határideje: 2016. november 7., hétfő
I. Álnevek – Kit rejt az eredeti név? (6 pont)
Francois-Marie Arouet, Henri Beyle, Glatter Miklós, Friedrich von Hardenberg, Jean-Baptiste Poquelin, Veigelsberg Hugó
II. Kik szerkesztették az alábbi folyóiratokat? (7 pont)
Folyóiratok: Atheneum, Kelet Népe, Magyar Museum, Tanú, A Tett, Új idők, Vasárnapi Újság
Szerkesztők: Bajza József, Batsányi János, Herczeg Ferenc, Jókai Mór, Kassák Lajos, Móricz Zsigmond, Németh László
III. Alkotók, műcímek, műfajok (11 pont)
Egészítsd ki a táblázat hiányzó celláit!
Babits Mihály |
A gólyakalifa |
? |
? |
Gyűlölök és szeretek |
epigramma |
? |
Fizikusok |
tragikomédia |
Móricz Zsigmond |
Szegény emberek |
? |
Petőfi Sándor |
Tigris és hiéna |
? |
Puskin |
Ruszlán és Ludmilla |
? |
Rousseau |
Emil |
? |
? |
Stuart Mária |
tragédia |
? |
A pármai kolostor |
regény |
Vergilius |
? |
eposz |
? |
Germinal |
regény |
IV. Művészeti barangolás (8 pont)
Az alábbi nevek, címek, fogalmak közül válaszd ki azt a nyolcat, amelyet be tudsz illeszteni a táblázat megfelelő cellájába!
Bakfark Bálint, Corneille, Csajkovszkij, Pázmány Péter, Milton, Monet, Montesquieu, Ne bántsd a magyart!, Palestrina, Phaedrus, szecesszió, Tövisek és virágok, Zalán futása
Reneszánsz |
barokk |
klasszicizmus |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
V. Kinek mely művében olvashatók az alábbi részletek? (8 pont)
A) Ekkor csalétkül nyitva hagyta azt a szekrényét, melyben gondosan fölpolcolva és megolvasva zsebkendői álltak. Egynek se kelt lába. Majd az élelmiszerek következtek, a kávé, cukor, melyet a cselédek különösen szeretnek dézsmálgatni. Nem zárta be a kamrát. Egy hétig feléje se nézett. Mikor azonban kezében a gyertyával és a pontos leltárral bement szemlét tartani, látta, hogy minden szem kávé, minden darab cukor a helyén van.
Ez a lány tehát nem lop. Mondotta, de még nem hitte el. Aztán már nem mondotta, de elhitte, ő is, az ura is. Nem kellett ennek sem pénz, sem ékszer, sem fűszer.
B) Késő este volt, mikor K. megérkezett. A falu vastag hó alatt pihent. A várhegyet nem lehetett látni, köd és sötétség vette körül, a nagy kastélyt a leghalványabb fény sem jelezte. K. sokáig állt a fahídon, mely az országútról a faluba vezetett., és fölnézett a semmibe.
Aztán elindult szállást keresni; a kocsmában még ébren voltak, kiadó szoba nem volt, de a kocsmárost annyira meglepte és megzavarta a kései vendég, hogy váltig azt ajánlotta neki, aludjék egy szalmazsákon az ivóban. K. ebbe bele is egyezett.
C) Egy napon így szólt az anyám:
– Írhatnál rólunk is valami könyvet.
– Nocsak! – néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?
– Igaz legyen – mondta.
Láthattam tehát, hogy kérdésemmel az irányt elhibáztam. Anyám nem egyezkedésre gondolt, hanem – a kézmozdulatáról is ítélve – a fájdalomra a halántéka táján. Egy láthatatlan, szorító abroncsra, amely álmából is gyakorta felriasztja. Ilyenkor arra gondol, hogy mindannyiunk háta mögött felgyűlt az idő; szép csendesen ereszkedünk alá; mint a harangóra súlya. Mind közelebb a földhöz, azután kopp! – megérkeztünk, s nincs kéz, amely az órát még egyszer felhúzná. De lenne bár egy könyvecske, ó, nem vigasztalónak, hanem tanúskodásképpen egyről és másról, ami megesett velük.
D) …öcsém, fékezd magad,
Méltatlanságait átvenni nem szabad.
E nyomorultat itt rossz sorsa már elérte,
Ne bántsd: rábízhatod lelkiismeretére,
Kívánjuk neki, hogy találjon rá szíve
Az emberi erény jó ösvényeire,
Javítsa életét és bűnét meggyűlölje,
S a nagy fejedelem ne sújtsa őt a földre,
Te pedig magad trónja elé veted
S hálát adsz, hogy ilyen szelíden bánt veled.