Beszámoló a poronini projektről

2016. november 3-11.

Az első napunk egy hosszú buszozással telt, keresztül a gyönyörű Szlovákián. Mikor odaértünk Poroninba, már vártak minket vacsorával és az előkészített szobákkal.

A projektet ismerkedős játékokkal kezdtük. Megbeszéltük a szabályokat, illetve hogy hogy fog kinézni ez az egész program.

A második nap elkezdtük felvezetni a program témáját, azaz a gyűlöletbeszédet. Ezzel kapcsolatban még csak megbeszélések, beszélgetések voltak, és egyelőre inkább az ismerkedős játékok kaptak hangsúlyt.

A következő pár napban már a hátérbe szorultak a játékok, és elkezdtünk komolyabban beszélni a gyűlölet beszédről és a kommunikációról. Az egyik nap elmentünk kirándulni egy tengerszemhez, fel a hegyekbe. Gyönyörű volt az odavezető út is és maga a tó is.

A szállodánkban minden reggel, délben és este finomabbnál finomabb lengyel ételeket ettünk, amiket általában egy kis szünet követett a következő program előtt.

Az egyik este két órára elmentünk Zakopánéba, ahol megnéztük ezt a kis várost, és egy étteremben vacsoráztunk.

Az utolsó nap már egész napra tértünk vissza Zakopánéba, ahol ezúttal volt sok időnk, hogy bejárjuk minden pontját. Nagyon jól telt ez a nap is.

***

Bármennyire is tudom, hogy a projekt során néha voltak nehéz időszakok, valahogy ha most visszagondolok a Lengyelországban töltött időre, nagyon pozitív érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban.

A szervezésről azt gondolom, hogy amint egy kicsit elkezdtem belelátni Malgosiáék munkafolyamatába, megértettem, hogy egy felkészületlenebb szervező csapattal a projekt összeomlott volna. Elkezdtem értékelni egy csomó dolgot, ami addig fel sem tűnt. A workshopok felépítése nagyon logikus volt, minden feladat rávezetett a következőre és visszautalt az előzőre, ezzel kialakítva egy nagyon logikus és átlátható rendszert a résztvevők fejében. Megoldották, hogy az angolul gyengébben beszélő gyerekek is élvezzék és megértsék a tárgyalt témákat, de ez azzal járt, hogy az angolul tudóknak néha unalmas volt a program. Szerintem nagyon sokat lehetett tanulni pont ennek a helyzetnek az esetlenségéből. Én megtanultam, hogyan motiváljak olyan embereket, akik nem gondolnák, hogy képesek az adott feladatra, vagy egyszerűen csak nem áll szándékukban próbálkozni. Mivel a csapattársaim sokszor demotiváltak vagy túl gátlásosak voltak, ezért sokszor kellett úgy segítenem nekik, hogy közben ne tűnjek fölényeskedőnek vagy erőszakosnak. Azt gondolom, hogy az ilyen helyzetekben szerzett tudás számomra legalább olyan fontos, mint a gyűlöletbeszéd témakörében nem megszerezett ismeretek.

Az étkezések nagyon jók voltak, hihetetlenül jól esett az, hogy figyeltek arra, hogy ki mit eszik és még finom is volt, amit így kaptunk.

Szeretnék még írni egy kicsit a programról a Gurura fókuszálva. Én már megint meglepődtem azon, hogy mennyire jó közösségbe és mennyire jó emberek közé csöppentem. Szerintem nagyon nagy összetartás jellemezte a csapatot, ami lehet, hogy néha azzal járt, hogy mind együtt hőbörögtünk a rossz dolgokról, de ugyanilyen egységben törődött mindenki azzal, ha valakinek segítség kellett és ugyanígy ültünk be esténként a fiúk szobájába énekelgetni. Szerintem nagyon jól működtünk csapatként és azt gondolom, hogy ez a többi nemzet számára is egyértelmű volt. A magyar estünk is szuper lett és nagyon jól esett mindenkitől azt a visszajelzést kapni, hogy tetszett nekik, és el akarnak látogatni az iskolánkba, mert nem hittem volna, hogy lehetséges bemutatni messze a Politól, Lengyelországban, hogy milyen is a sulink hangulata, de sikerült. Büszke vagyok arra, hogy mind együtt hoztuk ezt össze és jól sikerült.

Az ofőink mennyire szuperek voltak egész idő alatt. Nem terheltek minket semmi olyan problémával a projektet illetően, amit mi nem vettünk észre, ezáltal hagytak minket annyira boldognak lenni, amennyire lehetséges. Ha viszont nekünk problémánk adódott, vagy nem tetszett valami a programban, akkor mindig számíthattunk rájuk és mindig kiálltak értünk, beszéltek a szervezőkkel, vagy elintézték, hogy mi beszélhessünk velük. A szülinapi köszöntést meg külön köszönöm, nagyon jól esett a figyelmesség. J

Összességében nekem nagyon sok szép emléket, tapasztalatot, új barátot adott ez a projekt, rengeteget tanultam magamról meg az emberekről, nagyon hálás vagyok, hogy részt vehettem benne.

***

A projekt témája az internetes kommunikáció és a gyűlöletbeszéd volt.

A románok zárkózottabbak voltak, mint mi és kevesen is tudtak jól angolul, ami sokszor okozott nehézségeket, de 2-3 emberrel el lehetett beszélgetni. A lengyelek még ennél is zárkózottabbak voltak, nem igazán vegyültek, nem beszélgettek velünk. Ez az alaphelyzet nagyban megváltoztatta a programmal kapcsolatos elképzeléseimet. A csoportmunkák olykor lehetetlennek bizonyultak, mert nem tudtunk jól szót érteni, de még kooperálni sem nagyon voltak képesek a lengyelek és a románok. Ez egy idő után nagyon aggasztóvá vált számomra/(számunkra), mert elenyészett a motiváció. A másik dolog, ami miatt nem tudtam igazán lelkesedni, hogy a nyelvi nehézségek miatt jó pár napig csak ice-breaking játékokkal és ismerkedéssel voltunk elfoglalva az eredeti téma rovására. A mi csoportunkhoz képest a két másik nemzet csoportdinamikája is alapokban volt más, mint a miénk. Például nem partneri viszony volt a kísérő tanárok és a résztvevő diákok közt, nem ismerték egymást annyira jól a csoporttagok, mint a mi esetünkben, ami némileg különleges volt (osztálytársak + ofők).

A projekt szervezőinek a hozzáállását nem értettem mindig, de a végére már kialakult egy nagyon jó kapcsolat. Az eredeti projekttémához csak hét második felében tudtunk hozzányúlni. Összesen 2 egész napot foglalkoztunk vele, amit én kevesellek, de különböző okokból ennyire tellett. Nagyon örültem volna, hogyha jobban elmélyedünk a témákban, mert azon a két napon, mikor ezzel foglalkoztunk, sok ötlettel és kérdéssel telt meg a fejem.

Nagyon szép volt a hely. A hegyi túrát rettenetesen élveztem, gyönyörű volt, elvarázsolt a Morskie Oko. A falunak volt egy különleges hangulata, ami hol tetszett, hol nem, de izgalmasnak találtam a furcsaságát. Másrészt a szervezők nagyon aranyosak, figyelmesek voltak, és velük tök jókat tudtunk beszélgetni.

Aminek a legjobban örülök, hogy nagyon szuperül összehozott tizenhármunkat. A külön zakopanei plusz trippünk, a közös esti beszélgetések, zenélések és mulatások mind azt adták át, hogy mennyire jól el tudja magát engedni mindenki, kellő mértékben le tudunk lazulni és jól együtt lenni.

Köszönöm a lehetőséget, hogy elmehettem!

***

Összességében nagyon élveztem a projektet, még a hideg is melengetően hatott a lelkemre. A táj gyönyörű volt, és persze egy percig sem hagyta, hogy megfeledkezzünk róla, valahogy mindig talált valami módot, hogy tudtunkra adja létezését.

A szállással ugyan akadtak kisebb gondok, de a zamatos ételek kiegyenlítették a szobákkal kapcsolatos aggályainkat (legalábbis az enyémeket), ugyanis a vendéglátóink szörnyen lelkiismeretesen és lelkesen fogadták a horda igényeit.

Az osztálytársaimra szintén nem panaszkodhatok, személy szerint nagyon szupernek éltem meg a velük töltött időt, pazar társaság, meg kell hagyni. A szervező csajszikról is dicséretet kell hogy mondjak, nagyon jófejek és szakszerűek. Képesek voltak alkalmazkodni a gyerekek igényeihez stb.

Viszont a sok jó mellett azért volt, ami kevésbé esett kellemesen. Az egyik az, hogy néha untam a workshopokat, ugyanis csomó olyan téma volt, amiről már beszéltünk korábban az iskolában, és itt arra számítottam, hogy ennél azért jobban belemegyünk a mély vízbe. Ezt az úszást pedig az angolul nem – vagy kevéssé – tudó  gyerekek akadályozták meg, ami nem volt fair tőlük, hiszen a projekt leírásában egyértelműen szerepelt, hogy milyen szintű angoltudásra lesz szükség. És hát így persze felettébb nehéz volt együtt dolgozni pár emberrel, főleg hogy néha egyszerűen csak nem válaszoltak egyáltalán, ha valamit kérdeztél vagy mondtál nekik. Ez a része engem zavart dolognak, de biztos kevésbé zavart volna, ha többet kirándulunk, akár rövideket is. De mint az fent is említettem, alapvetően egy nagyon jó élmény marad a fejemben erről az utazásról, és örülök, hogy ott lehettem.

***

Az odafelé úton nagyon jól éreztem magam. Sokat szórakoztunk és zenét is hallgattunk. A táj, ami mellett elhaladtunk, nagyon szép volt, főleg mikor egy kis hó is esett közben!

Eleinte döcögősen mentek a feladatok mivel még nem ismertük egymást, és a másik két fél is elég zárkózott volt. Viszont 2-3 este, mikor táncoltunk, a társaság nagy része feloldódott! Vicces volt hülyéskedni és próbálni minél több embert bevonni a dologba.

A projektek alatt sokat beszélgettünk, és érdekes volt meghallgatni a többiek mondanivalóját. Voltak, akik annyira nem tudtak angolul, de a többséggel valahogy megoldottuk. Rajzoltunk, mutogattunk, és ha sehogy se jött össze, bevontunk valakit, aki beszélte annak a nyelvét, aki megakadt.

A kedvenc feladatom az volt, mikor ki kellett menni csapatokban a városba és feladatokat csinálni! Nagyon élveztem! Mindenki közvetlen és jófej volt. A visszafelé úton még hógolyóztunk is, és építettünk egy mini hóembert az egyik feladathoz.

A szervezők nagyon kedvesek voltak. Mindannyiunkra odafigyeltek, és beszálltak a játékokba is. Feldobta a hangulatot a vidámságuk.

A végére nagyon elfáradtam, de nagyon jó lehetőség volt megismerkedni más országokból való emberekkel. A téma is érdekes volt, bár azt reméltem, hogy amivel az utolsó napon foglalkoztunk, a többi nap is jobban fog érvényesülni. A feladatok érdekesek és változatosak voltak, nem volt fennakadás, hogy most mit kéne csinálni, mindig volt valami a tarsolyukban.

Visszafelé szinte az egész buszutat átaludtam, olyan fáradt voltam. Ez később jól is jött, mivel én, egy osztálytársam és az egyik osztályfőnököm kimentünk a Budapesten átszálló románoknak segíteni. Így jobban el is tudtunk búcsúzni egymástól, mint Poroninban az indulás előtti forgatag közepén.

***

Az utazás november 3-11ig tartott, ami egy megszokott hasonló projekthez képest viszonylag hosszúnak mondható. Ennek nagyon örültünk, hátha így nem szalad majd el olyan gyorsan az idő. Ez persze nem így lett. Következtetésként le lehet vonni, hogy nagyon jól éreztük magunkat.

Sok mindenben más volt ez a projekt, mint amiket én eddig tapasztaltam, de ez nem azt jelenti, hogy rossz volt. Véleményem szerint nagyon profi volt a szervezés.
Az időbeosztás volt a kedvencem. Mindennap kb. ugyanúgy telt, ami megnyugtató volt. De ez még nem is annyira fontos, sokkal inkább, hogy nem akarták miden másodpercünket beosztani. Sok freetime, ismerkedésre, barátkozásra, pihenésre, így aktívabbak voltunk a programokon.
A programok is jól voltak megszervezve, nagyon kerek volt az egész. Mindenre odafigyeltek.
A helyszínre nincsenek szavak, tehát erről nem is mondok semmit, hiszen ezt mindenkinek a saját szemével kell látnia.
A szállásunk egészen fantasztikus volt. A háziak elmondhatatlanul kedvesek voltak velünk, ezen felül pedig fantasztikus ételeket kóstolhattunk meg ’mamicska’ által.

Az egyetlen baj csak az volt a programmal, hogy az elnyomó többség nem beszélt angolul, akárhogy próbálkoztunk, máshogy sem tudtunk velük kapcsolatot alakítani, mert vagy túl félénkek voltak, vagy nem voltak ránk kíváncsiak. A szervezők még ezt is nagyon rugalmasan kezelték, le a kalappal előttük.

Nagyon boldog vagyok, hogy elmehettem. Sokat tanultam és tanultunk. Én vissza is mennék. J

(A projekt résztvevői: Csák Bence, Dósa Janka, Gyenis Mihály, Kovács Attila, Král Tamás, Lukács Lea, Mályi Borbála, Nagy Orsolya, Perenyei-Gerecs Blanka, Rákár Áron, Szabó Tünde, Szöllősy Zoltán, Varga Virág)