Volunteers of Today – beszámolók
ifjúsági csere – Róma, 2017. június 25. – július 4.
Beszámolók
I’m happy to say that I spent 10 days of my summer in Rome. We stayed in a place that was built for young boys who sought shelter in the country of Italy. We met a lot of these boys if not all of them. We learned about the system they live in. They try to teach these boys how democracy works. They have a big rounded building where they meet and talk about stuff that is important. They learn a lot of things here. It was interesting to face the fact that things like education what we take for granted are actually not the part of other young peoples lives, and that they needed to leave their country even to get it. Education is still a highly important part of our world.
We spent a few days in the city of Rome. We saw the usual important sights of the city. About the program: We took part in a bunch of theatrical games with the main topic of volunteering involved. For example, we made a cloud of words about our associate words to volunteering. That involved words like inspiration, help, peace etc. Then in groups, we made posters about our chosen word. Also, we performed a flashmob on a square about our word. We also saw plenty of presentations about how we can participate in more national volunteer programs and about Europass itself. But the best part of the program was the short time we spent with actual work. In the morning we got the chance to work in the place where we stayed. One day we would cut long vines shorter. The next day we would prepare pizza dough. We even painted tires, giving them a colourful new design so the local kids can jump on them (we buried the half of them in the ground so it turned out to be a cool DIY playground jumping thingy).
We also participated in the usual project activities like ice breaking games. We had a cultural night where Hungary would prepare mákos guba and csirke paprikás. Most people loved the dishes we served. The countries even had a little presentation about them. Our team even won a box of Turkish delight in a game that Turkey made about themselves.
After all, it was a good project, we learned a lot of new information about Rome in general, how the city helps immigrants and about national volunteering jobs. We also met a lot of new people and learned a lot about their cultures but most importantly we left with good and heartwarming memories.
Fábián Fanni
Nagyon élveztem az utazást és az ottani emberek társaságát is. A hely szép volt és nagyon nyugis, habár a kaja minőségével voltak gondok, de később mindenki a saját országának a tradicionális ételét tette elénk, amik jók voltak. Maga a programszervezés összecsapott és merev volt. A legnehezebb önkéntes munka mások életben tartása volt az unalom miatt, amit 2 program között átszenvedtünk. Az első alkalommal a városban inkább katonának éreztem magam, aki a 60 bajtársával együtt a tábornok vezetésével átvonul a városon. De az utolsó napokra megtört a jég, és a szervezést átvette Michela, Marta és Andrea, ezzel véget vetve az enyhén diktatorikus jellegű főszervezőnk, Laura uralmának. Ezután a programok sűrűsödni kezdtek, az unalmas órákat végül játékok és feladatok töltötték ki. Utólag is köszönöm nekik, hisz ők adták meg a program lelkét és értelmét.
Elsholtz Ábel
Before the trip I thought it gonna be a really good program because of the topic: voluntary work and active citizenship. Hajna told us, that the program is not the best, but if we want and work for it, it can be a good project. Therefore I had a lot different thoughts about the whole thing.
When we arrived to Citta dei Ragazzi (’boys’ town’), where we spent 10 days, I became optimistic, but one day later it turned out that the organizing isn’t the best. Fortunately the guys were nice. There were 6 of us, the Poli, 6 from Belgium, 6 from Turkey, 4 from Portugal, some italian deaf people and some of the refugees, plus the group leaders, so it was a really a colorful team.
On the first three days we spent 12 hours in the same room with the same activity, and everybody was angry because we just listened presentations about different things. On the fourth day we reached that we could do some voluntary work, and some volunteers arrived who were very nice. The organizer offended and the programs became better, and we had some free time in Rome as well. On the last few days we had workshops about theater and design, these were a bit boring, and we didn’t feel them useful.
After all I think it could be a good program, but the organizing was really bad. Almost the whole program was boring and useless, and the food was terrible, but on the other hand we made some new friendships, we learned how to say if something is bad for us and we saw Rome. I have the same feeling as we have not started yet: good and bad together. It was a useful experience for me.
Orosz Imola SZ
Az Erasmus+ ifjúsági csereprogram címe Volunteers of Today, Active Citizens of Tomorrow és a Citta dei Ragazzi (“Fiúk városa”) nevű helyen szervezték. 10 napig tartott június végén, a résztvevők közt volt egy-egy török, portugál és belga ifjúsági szervezet 6-6 delegáltja, egy olasz csoport is (az olasz csoportot süketnéma diákok alkották, akik néha többen, néha kevesebben jöttek, ők nem laktak a táborban), és a szervezők bevontak néhány menekült fiút is, azokat, akik tudtak valamennyire angolul. A helyet leginkább a fóti gyerekvároshoz lehetne hasonlítani, annyi különbséggel, hogy itt Afrikából menekült 15-18 évesek laknak és tanulnak. Szállásügyileg olyan volt mint egy olcsó kolesz, de ki lett takarítva és újra is festették nekünk, teljesen lakható volt.
Maga a hely érdekes volt, és eleinte a program is annak igérkezett, de két nagy hiba volt, az egyik az, hogy ( a névből ítélve) úgy mentünk oda, hogy majd önkéntes munkát is végzünk, ehelyett olyan játékokat és foglalkozásokat tartottak nekünk, amik leginkább egy ötödikes gólyatáborba illettek volna. Persze a nagyrészük jópofa volt, meg nem mondom, hogy utáltam őket, csak a produktivitási szintjük a nullával volt egyenlő. Egyszerre volt vicces és szomorú belegondolni, hogy körben állunk és táncikálunk, miközben szívesen segítettünk volna, és a munkánkra szükség is lett volna.
A másik nagy hátulütő a főszervező volt, aki folyamatosan variált, nem tartotta be a saját szabályait, megfoghatatlan dolgokra hivatkozott, és minden felelősséget hárított. Rajta kívül még 4-5 önkéntes és segítő volt velünk, akik fantasztikus emberek voltak. Vitatkoztak is a projekt vezetőjével az egész program kapcsán, kiálltak mellettünk, és próbáltak változtatni, amikor belátták, hogy néhány dolog nem működik. 2-3 nap után normálisabb lett a helyzet, a projektvezető elintézte, hogy legalább egy kicsit tudjunk önkénteskedni, délelőttönként 1-2 órát lehetett szőlőt metszeni, a pékségben dolgozni, pizzakészítést tanulni, az óvodai játékokat festeni, valamint utcát takarítani, söprögetni, zöldhulladékot összeszedni.
Rómába összesen négyszer volt lehetőségünk bemenni, volt amikor feladatot kaptunk, (kis csoportokban különböző járókelőket kellett megszólítanunk, és az önkéntességről, segítségnyújtásról szóló jeleneteket bemutatnunk nekik, cserébe olyan szavakat kértünk, amelyek az anyanyelvükön a jelenetünk kapcsán eszükbe jutott), volt, hogy csoportos városnézésen vettünk részt, volt, hogy kaptunk pár óra szabadidőt.
Ezeken kívül voltak nemzeti estek, amikor az ország képviselőinek kellett nemzeti ételeikből vacsorát főzniük a többieknek, ezeket meg kulturális est követte, nekem nagyon tetszettek.
A társaság nagyon jó volt, ez rengeteget dobott az egészen. Sok mindenre lehetne panaszkodni, de mindezek ellenére én remekül éreztem magam, és több embertől is ugyanezt a véleményt hallottam.
Molnár Andris
Amikor májusban először hallottam a projektről, arra gondoltam, hogy ez nem hiszem, hogy nekem való, mivel azelőtt még egy nemzetközi programon sem vettem részt. Azt gondoltam, késő lenne ezt most elkezdeni. Végül mások bátorítására mégis a jelentkezés mellett döntöttem, de még ekkor is kicsit tartottam a dologtól, hihetetlennek találtam, hogy Rómába fogok menni önkénteskedni.
A utazás előtti napokban sokat idegeskedtem: Mekkora lehet a bőrönd? Kell-e ágynemű? És még pénzt is kéne váltani. Végül minden rendben ment, a gépünk késett 3 órát és egy napos délutánon megérkeztünk Rómába, ahonnan vonattal és busszal mentünk el a Cittá dei Ragazziba. Itt kisebb várakozás után megmutatták szállásainkat, valamint a fontosabb épületeket (ebédlő, közösségi tér, „activity room”) bemutatták.
Az első nap bevezetés volt a 10 napos projekt részleteibe, bemutatkoztak a szervezők, önkéntesek, elmondták mikor és mit fogunk csinálni. Ezek után még kicsit ismerkedtünk majd munkához láttunk.
Segítettünk a helyet kicsit szebbé tenni az által, hogy leveleket söpörtünk, ágakat gereblyéztünk, az ottani óvoda kertjében új játékokat csináltunk. Minden napra jutott valami tenni való, és csapatépítő programokból sem volt hiány. Rengeteg csoportmunka volt, ahol nem a győzelem, hanem az összefogás, egymás segítése volt a cél.
Természetesen kaptunk szabadidőt is, amikor lehetőséget kaptunk várost nézni, sétálni, és megismerni a világ egyik legmeghatározóbb városát mely évszázadokon keresztül volt központja az ókor legnagyobb birodalmának. Az egyik délután vezetett városnézésen voltunk ahol az egyik önkéntes minden tudnivalót elmondott a legfontosabb helyekről, de lehetőség adódott kisebb csoportokban is felfedezni a várost.
A tíz nap gyorsan eltelt, az utolsó nap főleg a búcsúzkodásról szólt, este kaptunk búcsúvacsorát, mindenkitől elköszöntünk, még utoljára volt egy közös program, majd másnap szépen sorban mindenki hazament.
Csörgő Tamás