Tizenhat évesek, de már Gerendai Károly is rendelt tőlük

2018. május 10.

Innen-onnan összeguberált gördeszkákból és sílécekből dolgoznak, menő bútorokat gyártanak a suli műhelyében. A Boarditure egy tanórán született, az év legjobb diákvállalkozása lett, és minden esélye megvan rá, hogy a Lupa Beach-re is betörjön.

 „Szeretünk gördeszkázni, snowboardozni, mindenképpen a deszkával összefüggésben akartunk valamit kitalálni. Nagy Bálint, a főnök ötlete volt, hogy kombináljuk a deszkát és a bútort, én meg összeraktam a két szót, és létrejött a Boarditure.”

Kaucsek Simon az ország idei nyertes diákvállalkozásának, mondjuk így, szóvivője, marketing-kommunikációs embere magyarázza a kezdeteket – akárcsak 12 cég- és osztálytársa, 16 éves, a Közgazdasági Politechnikum kilencedikes tanulója. Cégük mögött nyolc hónapos múlt áll, az alapötlet szeptemberben pattant ki a fejükből, azóta gyártottak nyakláncokat, megtermett ülőpadokat, bárszéket, állófogast és faliórát – mindezt leselejtezett sílécekből, a devecseri lomis piacon vagy a Vaterán beszerzett gördeszkákból, innen-onnan guberált snowboardokból.

Közben csináltak egy honlapot, ott vannak a közösségi felületeken, termékeiket árulták a Wampon, júniusban készülnek a bécsi Wampra is, jól szerepeltek az AKG tavaszi diákvásárán, megnyerték a diákvállalkozások magyarországi versenyét, és néhány hét múlva – egyedüliként – ők képviselik majd az országot a diákcégek nemzetközi versenyén Belgrádban.

Az önmagában még nem rendkívüli, hogy 16 éves kamaszok céget alapítanak – akárcsak a Horn György által alapított Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban (AKG), a Horn Gábor által indított Poliban is tananyag a diákvállalkozás, ezeken az órákon egy tanéven keresztül, ősztől tavaszig egy mentor (tanár) segítségével a cégalapítás és működtetés kötelező feladat. Nem minden ötletből lesz ugyanakkor életképes vállalkozás, piacképes termékkel vagy szolgáltatással és főleg hosszan tartó lendülettel.

Az AKG-s és polis cégeket az év végén amúgy is be kell csukni, a gazdálkodást le kell zárni és el kell számolni a profittal (vagy veszteséggel) az alapító tulajdonosok felé. A Boarditure esetében az az extra – azon túl, hogy ők az idei országos bajnokok –, hogy termékeikre tényleg látszik kereslet, továbbá, hogy tagjai most a vállalkozás életben tartásán és hosszabb távú működtetésében gondolkoznak.

Az első dilemmák: Honnan szerezzünk deszkát?

13-szor 2300 forint – ennyi volt az alaptőke, amit a cégtársak az elején összedobtak, ebből a szűk 30 ezer forintból indították a Boarditure-t. Azért tizenhárman, mert a tanáruk, mentoruk, Pintér Zsolt év elején kettéosztotta az osztályt, a két csapatból két különböző vállalkozás formálódott. Miután a cég profilját elég hamar kitalálták, az első dilemma a használt deszkák beszerzése volt.

„Voltunk egy hétvégén Hévízen, a szüleim javasolták, hogy nézzünk be a devecseri piacra. Ezer forintért adtak egy használt sílécet, vettünk tizenötöt” – mondja Simon. Az ország leghíresebb lomis piaca később is jó forrásnak bizonyult, de vettek 2-3 ezer forintért a Vaterán is kiselejtezett gördeszkát, a gyorsan előállítható és olcsón árazható boardos nyakláncokhoz pedig balsafát vásároltak. A gyártást saját kezűleg, a Poli területén található műhelyben oldották meg, volt, hogy hetente háromszor is bent maradtak délután, és hétvégenként is dolgoztak.

Nyakláncból eddig 20-25 darabot készítettek (darabja 1500 forint), a Skate o’clock nevű faliórából tízet (5000 forint), a nagyobb bútordarabokból eddig egyet-egyet. Ez utóbbiak messze a leglátványosabbak: egy sílécekből készült nagy padot 30 ezer forintért adtak el, még van raktáron egy snowboard-pad 50 ezerért, továbbá állólámpa, állófogas és a Boarditure bútorainak prototípusa: egy snowboard bárszék.

Árazás és üzemszerű gyártás – hogyan profin?

Mivel az alapanyagon kívül a cégnek más költségei eddig nem nagyon merültek fel, a Boarditure papíron nyereséges. Nyilván más lenne a helyzet, ha az egész vállalkozást nagyobb volumenre pörgetnék, a működtetés egy része kikerülne a saját kezükből, és fizetniük kellene a műhelybérlésért vagy a gyártásért. Az is igaz, hogy az árazásuk egyelőre kellően nyomott, aligha tükrözi az eredeti dizájnt, az unikális darabokat és a trendi manufakturális jelleget.

Mindenesetre néhány havi működés után most körülbelül 100 ezer forintjuk van, de ennek legalább a fele készletben áll, nemrég hoztak ugyanis még 55 lécet Devecserből, ezek most „az egyik gyerek szüleinél vannak”. Ezeket még fel kell dolgozni, és teljesíteni a rendeléseket – köztük Gerendai Károlyét.

A Sziget alapítója, két Michelin-csillagos budapesti étterem tulajdonosa és a Lupa-tó felfejlesztője már rendelt néhány boardpadot a csapattól, és most terveket vár tőlük egy Boarditure Pihenő Placc kialakítására a Lupa egyik stégén.

A fiúk – és a cég két lány tagja – többek között most ezen dolgoznak, és miközben romkocsmákkal és más potenciális vevőkkel tárgyalnak, agyalnak a ‘hogyan tovább, hogyan profin’ kérdésén. Ha nem is mind a tizenhárman, de a Boarditure aktívabb magja a tanév végén is tovább vinné a vállalkozást.

A Boarditure tagjai és pozíciójuk:

Nagy Bálint: The Boss
Mohácsi Marcell: Termékmenendzser
Terhes Boldizsár: Logo Designer
Vidó Márton: Főguberátor
Ott Ádám: Fotós
Fok Róbert: Web designer
Kaucsek Simon: Social media leader
Mórocz Bence: Marketinges
Péter Luca: Főkincstárnok
Ringwald Dániel: Pénztár helyettes
Gergely-Bányai Balázs: Beszerző
Józsa Bese Boldizsár: A csapattag2
Máté Anna: Blog írnok

Fekete Emese

Forrás: https://forbes.hu/uzlet/tizenhat-evesek-de-mar-gerendai-karoly-is-rendelt-toluk/