Határtalanul – Nagy erdélyi körutazás

2021.08.29-09.03 között az Albatrosz osztály egy erdélyi körutazáson vett részt a Határtalanul program keretében. 

Az utazás élménybeszámolóját itt olvashatjátok, valamint nézzétek meg az utazásról készült kisfilmet:

2021.08.29.
Hajnali ötkor (határozottan álmosan) indultunk el busszal Budapestről Erdély felé. A hosszú autóút első szakaszán még éberen figyeltük a sötétbe boruló várost, majd szép lassan lecsukódott a szemünk. Mire ismét magunkhoz tértünk, már napfényben jártunk a román határ közel

ében. A gyors igazoltatás után az első erdélyi megállónk Nagyvárad volt. Sétánkat a római katolikus székesegyháznál és az előtte felállított Szent László szobornál kezdtük, de utunk során elhaladtunk protestáns, zsidó és görögkeleti templomok mellett is. A város központjában egymást váltották a düledező, viharvert és a frissen felújított, élénk színekben pompázó házak (mint megtudtuk, a felújítások nagyrésze uniós projektek segítségével valósult meg). Utolsó állomásunk a főtéri, szecessziós stílusban épült Fekete Sas Palota volt, amely szállodaként üzemel, az aljában éttermekkel és kaszinókkal.

Nagyváradot magunk mögött hagyva a legközelebb Körösfőt látogattuk meg, ahol megtekintettük a község református templomát, gyönyörű kazettás mennyezetével. Utunk innen a nagytöbbségében magyar lakosságú Farkaslakára vezetett tovább, ahol az első éjszakánkat töltöttük melegszívű vendéglátóinknál.

 

2021.08.30
Második napunkat (az eddig még csak éjszaka látott) Farkaslaka megtekintésével kezdtük. Felgyalogoltunk a település templomához, aminek a kertjében Tamási Áron sírja fekszik, utána átszelve a települést („visszagyalogolva az időben”), az író szülőházát is megnéztük. Innen továbbindulva a következő megállónk a kerámiáiról híres Korond volt, ahol lehetőségünk nyílt megtekinteni egy bemutatót is a híres agyagedények készítéséből. A keramikus öregembertől megtudtuk, hogy a családja generációk óta űzi ezt a mesterséget, de sajnos a leszármazottjai már más iránt érdeklődnek.

Korondról újabb buszút után megérkeztünk Parajdra, ahol át kellett szállnunk a helyi buszra, ami levitt minket a sóbányába. Lent hosszú lépcsősorokat követően egy hatalmas csarnokban találtuk magunkat, kalandparkkal, játszótérrel és egyéb sportolási lehetőségekkel, éttermekkel, kiállításokkal, mozival, gyógyszertárral és egy templommal berendezve, ahol teleszívhattuk tüdőnket a gyógyhatású levegővel. A barlangrendszer egy pontján kilátásunk nyílt egy régen valóban használt bányarészre is.

Ismét feljőve a felszínre, folytattuk utunkat Erdély belseje és az egyre magasabb hegyek felé. Jó minőségű, de néhol igen keskeny hegyi utakon kanyarogva érkeztünk meg a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz. Előbbi helyen rövid sétát tettünk az út szélén, egyszerre csodálva a fejünk felé magasodó hegyvonulatokat és a lábunk mellett zubogó patakokat, majd hosszabban üldögélhettünk utóbbi partján, egyszerre ámulva és borzongva a vízből kiálló fenyőfacsonkok látványán, legendákat hallgatva a hely keletkezéséről és neve eredetéről. Hosszúra nyúlt napunk végén örömmel pihentünk meg Gyergyószentmiklós közeli szállásunkon.

2021.08.31.
Harmadik napunkat Gyergyószentmiklós rövid megtekintésével indítottuk, ahonnan (igaz busszal) átzarándokoltunk Csíksomlyóra megszemlélni az itt rendezett búcsúk színhelyéül szolgáló kegytemplomot, és a városszéli hegyek oldalába épített és kitaposott zarándokútvonalakat. A hegyről lejutva folytattuk utunkat a Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp felé. Előbbi partján sétálgatva ismét jutott időnk megismerkedni a tó és a mellette fellelhető templom mítoszával, utóbbiban barangolva lehetőségünk nyílt gyönyörködni a ritkaságként fennmaradt őskori növényzetben és megtapasztalni, milyen furcsa érzés, ha a talpunk alatt csak a tőzegből rakódott rétegek választanak el minket a víztől. Innen továbbindulva szerencsénk volt a busz belsejének védelméből nézni szembe az erdélyi vadonélő medvékkel. Csernátoni szállásunk inkább helyezkedett el az erdőben, mint a faluban, közelebb hozva minket a természethez és a vidéki élet hangulatához is. Vendéglátóink itt is szeretettel (és nagyon finom vacsorával) fogadtak minket.

2021.09.01.
Negyedik napunkon (az ősz beköszöntével) esőre ébredtünk, de ez nem tántorított el minket túránktól a Vargyas-szorosba. Erdei sétánk megkezdése előtt megtekintettük Vargyas településen a Makovecz Imre által tervezett, a régi romjait felhasználva épült templomot. Folyómenti kirándulásunk során a szorosban menedéket nyújtott nekünk az Almási-barlang, ahol megtapasztalhattuk, milyen a teljes sötétség és találkozhattunk denevérekkel is.

 

Túránkat követően (miután a buszban valamennyire megszáradtunk) rövid pihenőt tartottunk Sepsiszentgyörgyön, megcsodálva a főteret (felmelegedve egy finom kávétól) és a mellette elhelyezkedő, szépen karbantartott parkot. Visszatérve Csernátonba, a helyi skanzenben (szó szerint is, hála a kevés kordonnak) közelebb kerülhettünk az erdélyiek múltbéli életkörülményeihez és mindennapi használati eszközeihez, mind a városias, mind a falusias környezetben. Miután visszaérkeztünk a jelenbe, egy újabb éjszakát töltöttünk a faluközeli szállásunkon.

2021.09.02.
Ötödik napunkon ismét több napsütést ígérő időre ébredtünk. Első megállónk Brassó volt, ahol a régi városfalak és városkapuk mellett sétálgatva jutottunk el a főtérig és a Fekete templomig. A hatalmas, részben gótikus, részben a gótika hagyományaival praktikus okokból szakító épület egy tűzvész során feketedett meg, azóta a restaurációjának köszönhetően szürkésbarna, és már csak a neve őrzi valamikori színét. Tovább barangolva a városban keresztülsétálhattunk a világ egyik legszűkebb utcáján (ami valójában inkább sikátor, mert nem nyílik rá ajtó). Látogatásunk végén a városmenti dombokon fellelhető, valaha őrtoronyként szolgáló két kilátóból, a Fekete és a Fehér toronyból (bár megint csak a felújításoknak köszönhetően mindkettő inkább fehéres színű) vethettünk még egy pillantást a városra. Innen és korábban az egyik kávézóból belülről is nyílt alkalmunk megfigyelni a városban sok helyen az eredeti állapotában megmaradt középkori cseréptetőket.

Utunk Brassóból a sokak által izgatottan várt Törcsvár felé vezetett. Újabb hegyre felsétálás után szemünk elé tárult a lenyűgöző Drakula-kastély.
A zegzugos épület belülről is szép volt, ha a borzongás a legtöbbünknél el is maradt. Cserébe megismerkedhettünk a Drakula-mítosz történelmi hátterével, a valóban élt Vlad Țepeș életével. Következőnek Prázsmáron álltunk meg, ahol a vallási és védelmi szempontokat ügyesen ötvöző erődtemplomot tekintettük meg. Körbejárhattunk az erőd falában, ahová valamikor az egész falu lakossága beköltözött a török támadások elől menekülve (a település mai, ötezer főt meghaladó népességével ez már elképzelhetetlen lenne). Innen visszatértünk éjszakázni Farkaslakára.

2021.09.03.
Hatodik, egyben utolsó napunkon ismét búcsút vettünk Farkaslakától, hogy hazafelé tartva először Fehéregyházán nézzük meg az emlékművet, aminek helyén utoljára látták Petőfit, mielőtt eltűnt a segesvári csatában. A mi utunk is Segesvárra vezetett tovább, ahol a folyópartról keskeny lépcsősorokon kanyarogva felfelé megérkezhettünk a lenyűgöző óvárosba. Macskaköves utcákon, tarkára festett varázslatos középkori házak között sétálhattunk el a város ikonikus óratornyáig.

Utolsó erdélyi megállónk Déva lett, ahol felvonón érve fel a várba, körbesétálhattuk az erődítményt, felelevenítve közben Kőműves Kelemen balladáját az építés körülményeinek legendájáról. Innen már csak jó pár óra buszút maradt hátra a körutazásunkból, hogy végül Szeged érintésével, estefelé (nagyon fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva) hazaérkezzünk Budapestre.

Bodor Fruzsi AL

Letöltés (PDF, 5.34MB)