Kortárs mediáció – job-shadowing – Nagy Ilona

Fogadó intézmény: Bundesgymnasium und Realgymnasium Wien 22

Helyszín: Bécs, Ausztria

Időpont: 2019. október 21 – 25.

A látogatást egy korábbi pályázati együttműködés alapozta meg, célja a kortárs mediáció tanulmányozása volt, a későbbi adaptálás érdekében.

A kortárs mediációnak két évtizedes hagyománya van ebben a bécsi középiskolában, ahol a diákok jelentős hányada bevándorló vagy menekült családból származik. Sokféle kultúra képviselője találkozik az iskolában, és így a lehetséges konfliktusok is megsokszorozódnak. Az iskola tanárai felismerték, hogy a kortársaknak nagyobb esélyük van azonosítani és megelőzni a konfliktusforrásokat, vagy közvetíteni a felek között, mint a kívülálló felnőtteknek. A kezdeti spontán szerveződésből kialakult egy jól felépített rendszer, amely tanárok és diákok önkéntes vállalásán és együttműködésén alapul. A támogató tanárok ma már képzett mediátorok és mediátor-képzők. A kortárs-segítők egy hosszabb képzési folyamaton mennek keresztül, mielőtt gyakorolni kezdenék a kortárs segítést.

Az osztrák állam, ill. az állam által támogatott szakmai és civil szervezetek felsőfokú képzési lehetőséget nyújtanak a kortárs segítés támogatását vállaló tanároknak, és folyamatosan megújított, professzionális és ingyenes képzési anyagokat a leendő diák mediátorok számára. A rendszer sikerének titka az önkéntesség, amely az egyéni motiváción alapul, és a kompetencia, amit a professzionális képzési program során szereznek meg a diákok. Részt vettem egy, a kortárs mediátoroknak tartott megbeszélésen, beszélgettem pár mediátorral. Nagyon tudatosan sorolták fel, miért van szükség arra, amit csinálnak, miért éppen ők (és nem a felnőttek) azok, akik ezt jól tudják csinálni, és az is feltűnő volt, hogy mennyire tisztában vannak a saját kompetencia-határaikkal: mikor kell egy problémára azt mondani, ez túl sok, ezt már nem tudom megoldani – mikor kell felnőtt segítséget kérni.

A program sikerének hátterében ott van az iskola működését jellemző szellemiség. Alapértékeik közé tartozik a személyes autonómia, a kölcsönös felelősségvállalás, az önkéntes kezdeményezés támogatása, a partnerség, az emberi méltóság, a motivált, elkötelezett cselekvés kultúrája. Ennek több hétköznapi példáját is láttam a környezetvédelmi projektektől a helyi közösségi aktivitásig. Ottjártamkor szerveztek pl egy utcai rendezvényt a környék összes iskolájának a részvételével. Eljöttek a helyi önkormányzat képviselői, a környék lakói, az iskolák tanárai, diákjai és az odajáró diákok szülei is. Minden iskola kínált valamit: saját készítésű süteményt, játéklehetőséget a gyerekeknek, projektbemutatót, zenét – ez egy igazi integrációs projekt volt az iskolák és a helyi lakosok kapcsolatának megerősítésére.

A legmélyebb benyomást az informatikus diák-mentorok működése tette rám. Mivel informatika tanárt vagy iskolai rendszergazdát Bécsben is nehéz találni, az informatikatanári feladatokat is ellátó rendszergazda 14-16 éves önkéntesekből mentorcsapatot szervezett. Ők az iskola teljes informatikai infrastruktúrájának az újjáépítésére is képesek, és karbantartják az iskola informatikai eszközeit. Tanítási órákat is tartanak, és kiképzik és levizsgáztatják az újonnan jelentkező mentor-jelölteket. A gyakorlati vizsga nagyon szórakoztató esemény: a vizsgáztatók “elrontják” valamelyik tanterem informatikai infrastruktúráját, amit a vizsgázónak helyre kell állítania, népes nézőközönség szeme előtt. Ez elsőre nem szokott sikerülni – de nem baj, akárhányszor lehet vizsgázni.

Az osztrák gimnáziumokban nincs osztályfőnöki óra. A 21erben az alsóbb évfolyamokon van ún. szociális tanulás óra – itt osztálykeretben közösségalakító, az együttműködést fejlesztő programokat valósítanak meg. Ez is hozzátartozik ahhoz a háttérhez, amiből a kortárs segítés kinőtt.

A tanítási nap 6-7 órája 5 perces szünetekkel zajlik, és mivel ez egy 900 fős iskola 3 épületszárnyban, a szünetek nagyrészt az egyik teremből a másikba történő vándorlással és gyors tízóraizással telnek. Ebédszünet nincs, az ebédlőben max. 30 fő tud egyszerre ebédelni, de a legtöbben nem az iskolában ebédelnek.

A tanárok általában kora reggeltől délután 4-ig bent vannak az iskolában. A kötelező óraszám eddig heti 20 volt, az idei évtől 22.

A job shadowing nagyon izgalmas lehetőség, mindenkinek ajánlom. Működésben látni egy másik iskolát azt jelenti, hogy akkor is tanulsz, ha újat látsz, és akkor is, ha te valamit máshogyan csinálnál. Úgy éreztem, a saját gyakorlatunkra látok rá új nézőpontból, tanulságos és motiváló élmény volt. Egyszerre kell tapintatosnak és talpraesettnek lenni, lehetőleg minél több információt és élményt szerezni, úgy, hogy a fogadó iskola tanárait ne zavarjuk a munkájukban. A bécsi iskola tanárai nagyon barátságosak és nyitottak voltak, mindig volt idejük a számomra. Daniela Fröhlich, a helyi kapcsolattartóm, jól előkészítette a látogatásomat, minden szükséges információval ellátott, összekötött a kollégáival, sokféle programban vehettem részt a segítségével.

Végül, német nyelvtanárként egy hét intenzív kommunikáció a szakmám képviselőivel kiemelkedő lehetőség volt a nyelvtudásom karbantartására.